Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

232 Az országgyűlés képviselőházának 150. Mélyen t. Képviselőház! Ezekután legyen szabad egynéhány törvényjavaslatra rámutatnom, amelyeket előttem szólott Mosonyi igen t. képviselőtársam is szorgalmazott és amelyek — mint mondottam — nem azért nem kerültek még a képviselőház elé, vagy mondjuk, nem azéri, nem tárgyaltattak le, mintha nem lett volna meg a kellő felkészültség, szándék és munkakészség az igazságügyi kormányzatban, hanem mert rajtunk kívül álló és a kormányzaton kívül álló, nagyrészben örvendetes események akadályozták meg ezeknek a letárgyalását. (Szöllősi Jenő: Erdélyben harcoltak!) Elsősorban célzok itt, mélyen t. Képviselőház a sajtójog módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatra. Ezt a törvényjavaslatot igen sok támadás érte, különösen a sajtószakkörök részéről, amelyek különösen első szövegezésében valósággal antizsurnalizmust véltek felfedezni. Ha ebből a sajtójavaslatból törvény lesz, az én megítélésem szerint a hivatása magaslatán álló sajtó továbbra is minden akadály nélkül fejtheti ki értékes munkásságát, a javaslatban foglalt elvek gyakorlati alkalmazása nemhogy visszaszorítaná ezt és nemhogy veszítene súlyában és tekintélyében a sajtó, hanem ellenkezőleg, nyerni fog tekintélyben. Éppen azért a magam részéről is 'kívánatosnak tartanám, ha ez a javaslat mielőbb törvényerőre emeltetnék. Az előadó úr szóvátette a sajtókamarával kapcsolatos kérdéseket, Mosonyi igen t. képviselőtársam pedig rámutatott arra, hogy kívánatos volna az, ha ezek a kérdések törvényileg: szabályoztatnának. A masram részéről csatlakozom ehhez a felfogáshoz. Tudjuk azonban azt, hogy az igazságügyi kormányzat foglalkozik ezzel, sőt tudomásom szerint nagyjából már el is készült az erre vonatkozó munka. Az 1938. évi XV. tc.-ben foglalt rendelkezés, illetőleg az annak alapján kibocsátott rendelet életbelépése óta igen sok kérdés merült fel a gyakorlati élet követelményeként, amelyek mind indokolttá teszik azt, hogy ez a kérdés valóban törvényileg szabályoztassék. Felhívnám a mélyen t. igazságügyminiszter úr figyelmét arra a lehetőségre, talán mód volna arra, hogy a sajtókamarára vonatkozó törvényjavaslat és a sajtójog módosításáról és kiegészítéséről szóló javaslat, tehát a sajtóreformjavaslat együttesen tárgyaltatnék le. A másik törvényjavaslat, amelyről röviden szólni kívánok, a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló javaslat. Az ebben foglalt rendelkezések úttörőek és egyedül állnak a büntetőjogi jogalkotás terén. Ez a javaslat fokozott jelentőséget nyer annak a történelmi hivatásnak folytán, amely az ezeréves Magyarországra vár itt a Kelet kapujában, a nemzetiségekkel való sorsközösségben és egymásrautaltságban. Szóvátették előttem szólott képviselőtársaim, az előadó úr is, Mosonyi Kálmán t- képviselőtársam is, a rehabilitációról szóló törvényjavaslatot. Mosonyi képviselő úr utalt arra, hogy ő másfél éve szorgalmazza ezt. Tudomásom szerint másfél évtizede szorgalmazzák már sokan, mi magunk is több mint másfél évtizede. (Egy hang a baloldalon: Balogh Jenő régen benyújtotta!) Csekélységem is felszólalt már tavaly is ebben a kérdésben, bátpr voltam kérni a rehabilitáció-javaslat beterjesztését, de jogászi szakkörök és egyházi főhatóságok már régen szorgalmazták a mo- ; dera büntetőio'ri felfogásnak megfelelő e Javaslat beterjesztését. (Egy hang a szélscbalnldalon: Nem . csinálták vnep!) Kétségtelen, ülése 19W november 12-én, kedden. " hogy már a közvélemény kérte ezt a javaslatot és végtelenül örülünk, hogy a közvéleménynek ezt a, szinte azt mondhatnám, törvénykezdeményező kívánságát az igaz ságügy miniszter úr honorálta, úgyhogy e javaslat törvényerőre emelkedésével rövidesen lehetővé fog válni, hogy igen sok tisztességes életű és — ahogyan az előadó úr magát kifejezte — tisztességes gondolkozású ember ne legyen kénytelen hosszú éveken, egy életen keresztül viselni ifjúkori meggondolatlanságának vagy eltévelyedésének a keresztjét. Kétségtelen, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor humánus szellemével és emelkedett felfogásával a hasonló jogalkotások terén vezetőhelyet fog betölteni. Mélyen t. Képviselőház! Bevezetésül bátbr voltam utalni arra a nagy társadalmi és állami átalakulásra, amely szerte az egész világon folyik. Utaltam arra is, hogy ez az átalakulás nálunk fokozatos formában valósul meg Ehhez azonban még kiegészítésül hozzá kell tennem azt, és ebben, azt hiszem, mindenki igazat fog adni, hogy nálunk a keresztülvitelnél sokkal nagyobb akadályok merülnek fel. mint egyéb országokban. Kétségtelen, hogy néhai Gömbös Gyula miniszterelnöksége óta a szociális irányban való haladás fokozatosan érvényesül törvényalkotásunkban, és tárgyila gos szemlélet mellett úgy érzem, mindenkinek meg kell állapítania, hogy ez a haladás a folvó évi költségvetésben ugyancsak erőtel ;

esen érvényesülj mégpedig mind családvédelmi, mind adózási téren, mind a szociális munkaalkalmak megteremtése terén és egyéb meghozott intézkedésekben is. Szilárdan bízom abban és erős a meggyőződésem, hogy a nagy idők által megkövetelt nagy reformok követni fogják ezeket az intézkedéseket és erősen bízom abban, hogy a hivatása magaslatán^ álló igazságügyi kormányzat ezeket az intézkedéseket a maga értékes közérdekű munkájával továbbra is alá fogja támasztani és a nagy idők által mesrkövetelt törvényalkotásban télies felkészültséggel fog helytállni. Ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a közeven, —r A szónokot számosan vdvözlik.) Elnök r Szólásra következik a vezérszónokok közül! Mocsáry Ödön Jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Nem tartozom^ azok közé, akik ha tévednek, nem látják He tévedésüket. Az ülés elején a házelnök úr engem egy tévedésemre figyelmeztetett. Én ugyan igen jel tudtam mindazokat, amiket a házelnök űr mondott, mégis beszédemben elcsúszott az a mondat, amelyről szó volt. Ezt én őszintén, szívem ; bői sajnálom. Igazam volt azonban a tegnapi mentelmi ügyek tárgyalásánál a kormány és a mentelmi bizottság elnökének felelőssége tekintetében, (vitéz Szalav László! Tévedés!) T. Ház! Előttein szólott Huszovszkyt. .képviselőtársam beszédében, nem tudom, mi okból, védelmébe vette az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálvának tagjait. Én itt ülök az ülés eleje óta, itt a világon senki az igazságüigyminisztérium törvényelőkészítő osztályának tagjait, vagy bárkit meg nem támadott. Magam is a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb elismeréssel vagyok az igazságügyminisztérium kiváló tisztviselői kara iránt, aminek tavaly a bizottságban hangot is adtam. Ma is megteszem ugyanezt. Általában nagyon kérem, hogy ha például a mi, pártunk részéről az igazságügyi tárcával, vagy bárme-