Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1H0 november 12-én, kedden. \ 233lyik tárcával kapcsolatban kifogásokat hangoztatunk, előszói- is ne méltóztassanak azt a tisztviselői karra átvinni, másodszor pedig ne méltóztassanak az illető tárca szűk keretei között nézni- méltóztassék azt támadásnak vagy véleménykülönbségnek venni az egész rendszerrel szemben. Erről van szó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és mozgás jobbfelől. — Huszovszky Lajos: Szofiznia!) Az én egész felszólalásom, amelyet az igazságügyi tárcával kapcsolatban tartani szándékozom, nem egy tárca keretébe tartozik, hanem vonatkozik arra az egész rendszerre, amellyel mi elégedetlenek vagyunk. (Gr. Pálffy József: Azzal a rendszerrel jött be a képviselő úr!) T. képviselő úr, ön a politikát akkor még az iskolában sem tanulta, amikor én már igenis a keresztény nemzeti eszme védelmében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és annak támogatása érdekében Budapesten dolgoztam. (Gr. Pálffy József: Én mégis konzekvensebb vagyok, mint maga! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem azzal a rendszerrel jöttem be, hanem bejöttem azzal a programmal, amelyet Imrédy Béla hirdetett me.<r és amely miatt csatlakoztam a kormánypárthoz. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem én kaptam a kormánypárttól. — ha már a t. képAiselő úr ezt előhozta — hanem én vittem erkölcsi presztizst és anyagi erőt a kormánypártba. (Derültség és zai jobbfelől. — Helyeslés és taps a szélsőbáloldalon.) Olyasmihez szóljon a képviselő úr, amit pontosan tud; önnek is megadom ezt a figyelmeztetést. (Gr. Pálffy József: Köszönöm! — Zaj. — Elnök csenget.) ' T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr a sajtójoai javaslat letárgyalását sürgette. Ez nem rajtunk múlik. Én számtalan kifogást hangoztattam annakideién a sajtójog pártbeli tárgyalásánál. Ezek a kifogások fennállanak. Nagyon örültem volna azonban, ha a képviselő úr akkor, amikor a sajtójogi törvényjavaslat letárgyalását sürgette, sürgette volna a cenzúra lehetetlen túlkapásainak megszüntetését is. Mégis csak abszurdum, hogy itt csak olyasmit lehet megírni, ami a kormánynak tetszik és az objektív igazságnak a legszikrább mértéke sem juthat szóhoz e mellett a cenzúra mellett. Utalok itt a tegnapi mentelmi ügy tárgyalásával kapcsolatban történt nyilvánvaló valótlanságok közlésére. Azt kell az igazságügyi tárcánál követelni, t. képviselő úr, hogv a cenzúra ne engedjen át valótlanságokat, mert ő viseli ezért a felelősséget. (Antal István: Nem mi csináljuk! — Gergelyffy András* Mi köze hozzá*?) Amikor az ország a tegnapi parlamenti tárgyalásról szóló sajtóközleményeket elolvasta, teljesen hamis képet kapott arról, hogy mi történt ebben a Házban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Valótlanságokat közöltek vastag címekkel, olyanokat, amelyek abszolúte nem feleltek meg az igazságnak. (Egy hang jobbfelől: A nyilas lapok nem írnak valótlanságot?) En tehát a sajtó megrendszabályozását kívánom, tessék ezt letárgy altatni, mi készséggel állunk a sajtójogi törvényjavaslat letárgyalása elé, de addig is méltóztassanak a fennálló jogokat alkalmazni. Jelenleg is van sajtótörvényünk, de nem annak alapján intézik a dolgokat, mert a hív közlés követelménye, amely a sajtótörvény alapja, például az országgyűlési tárgyalásokkal kapcsolatban teljesen félre van dobva, mert a cenzúra nem engedi meg a hív közlést, ezzel szemben eltűri a valótlanságok közlését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Ellenmondások jobbfelől.) Én az igazságügyminisztérium személyzetét, a magyar bírói, ügyészi, ügyvédi kart, az egyetemi professzorokat és egyáltalában a joggal foglalkozókat képeseknek tartom arra, hogy az új világ jogát kodifikálják, megteremtsék. Képeseknek tartom őket arra, íhogy az új világ kialakítását és a meglévő erőknek — amelyeket egyébként Huszovszky t. képviselőtársam is elismert, hogy megvannak — az ősi magyar jog szellemében történő rendszerbe foglalását végrehajtsák. Éppen ezért végtelenül sajnálom azt, hogy a költségvetés indokolásában én, az igazságügynek egyik kicsi szolgája nem látom azokat a terveket, amelyeket szerettem volna látni, amelyek előbbreviszik annak a jogrendszernek megváltoztatását, amelyet senki sem tud helyeselni s amellyel a túloldaliak éppen úgy elégedetlenek, mint én. T. Ház! Van nekünk egy fontos és nagy kérdésünk, amelyet a mostani idők különösen aktuálissá tettek és ez a magánjogi törvényjavaslat kérdése. Olvastam ,egy kiváló nagy bírónak, Schusternek a felhívását, amellyel ö mint erdélyi ember, az erdélyi képviselőkhöz fordult, ihogy sürgessék meg a magánjogi törvényjavaslat megalkotását, mert mégis csak lehetetlen, hogy Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv lépjen hatályba és annak joga szerint bíráltassanak el az ügyek,, tehát egy olyan polgári törvénykönyv alapján, amelv már nincs is, csak Magyarországon legyen egy sziget, amely az osztrák jog alapján intézze az ügyeket Erdélyben. (Egy hang a jobboldalon: Jugoszláviában is!) Tudom, az igazságügyminiszter úr a bizottságban azt mondotta, hogy reméli, Erdély egy része visszatértével az a szerencsés helyzet fog bekövetkezni, hogy ez megsürgeti a magánjogi törvény javaslat letárgyalását T. Ház! Ezen az osztrákjogi kérdésen túl a magánjogi törvényjavaslat letárgyalása rendkívül fontos egész jogrendszerünk szempontjából. Mi folyton mondjuk, — s én hiszem és ami csekély erőmből telik, meg is tettem ^ s meg vagyok győződve róla, hogy más is így érez, és ha így érez, így is cselekszik — hogy egész életünk alapja a család. A család megerősítésén, annak erkölcsi megtisztításán és anyagi felemelésén épülhet fel csak a boldog nemzet és a közösség ereje. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ha ez így van, akkor a magánjogi törvényjavaslat letárgyalásának családjogi szempontból is rendkívül nagy jelentősége van. Sőt a magánjogi törvényjavaslatot meg kell előznie az eljegyzést, a házasság megkötését és a házasság megszűnését szabályozó külön törvénynek, amelyet a magánjogi törvénykönyv szabályozni nem fog, és amely jelenleg is külön van szabályozva. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy ha a családi élet alapjára helyezkedünk s annak szentségét és erejét akarjuk szolgálni, akkor ezt a törvényjavaslatot okvetlenül terjessze be. T. Ház! Ha a család alapja nem egészséges, akkor nem egészséges az egész család, már pedig nem hiszem, hogy a Házban akadjon valaki, aki védelmébe venné a válópereknek azt a rendszerét, amely itt uralmon van. (Ügy van! Ügy van! á baloldalon.) Ha valamire azt lehet mondani, hogy a liberáliskapitalista, feudális rendszernek és a zsidó szellemnek káros hatása érzik rajta, akkor ezek a 77/a szakaszos perek azok, amelyek a családokat alapjukban, gyökerükben támadják meg. Az eljegyzés könnyelműsége nem baj, mert még jóvá lehet tenni, de a házasságkötés 4íi*