Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

$3© As országgyűlés képviselőházának TőO. ülése 1940 november 12-én, kedden. dök említeni. Egy ügyvéd özvegye, aki ezer holdat örökölt férje után, felveszi a kamarától azt a 60 vagy 80 pengő segélyt, de éppúgy felveszi a szegény nyomorgó ügyvéd özvegye, aki azonban minden évben még egyszer-kétszer segélyért is könyörög a kamarához. Én azt mondom, hogy a gazdag ügyvéd özvegye ós árvája ne kapjon ugyanannyit, mint a szegény, a rászorult. (Szöllősi Jenő: Semmit se kapjon! — Tauf fer Gábor: Nyugdíj revíziót!) Erre azt lehetne mondani: hohó, ez jogtalanság, mert hiszen a gazdag ügyvéd életében ugyanazt a járulékot fizette be, mint a szegény ügyvéd, tehát nem lehet őt most megfosztani a nyugdíjától. Igen ám, csakhogy ez az ügyvédi nyugdíj nemcsak a befizetett öszszegekből alakul, hanem az igazságügyi kormányzat is hozzájárul a 260.000 pengős dotációval, hozzájárul a bélyegilletékekkel, a meghatalmazások illetékeivel és egyéb módon; aki pedig: ad, annak van követeinivalója. Mímdja tehát az igazságügyi kormányzat azt, hogy: én ezt az összeget nem a gazdag ügyvédek özvegyei és árvái részére adoma, hanem kizárólag a szegény özvegyek és árvák részére. Tehát mindenki kapjon egy összeget a saját befizeténe arányában, ez legyen az alap, ellenben az állami támogatáshoz ne akarjon igényt formálni az a gazdag ügyvédi özvegy, vagy az a gazdag árva, akinek arra szüksége igazán nincs. Ilyen irányban kérem én az igazságügyminiszter úr jövő munkásságát. z T., Ház! Egészen röviden említem meg a polgári peres eljárás olcsóbbítását, hiszen a2t az igazságügyminiszter úr is kilátásba helyezte. Erre tényleg szükség van, mert a bélyegilletékek túlmagasak és főleg az alacsony perértékű pereknél olyan magasak a bélyegilJetékek, hogy sokszor ezek drágasága miatt a bírói jogsegélyt igénybe venni nem is tudják. A részletkérdésekben még egy dologra hívom fel az igazságügyminiszter úr figyelmét, nevezetesen teljesen fölöslegesnek tartom azt, hogy a járásbíróságok és törvénvszékek mai különállása fennmaradjon. Hiszen a törvényszék már hosszú évek óta nem tanácsban ítélkezik, hanem a törvénykezés egyszerűsítésével behozták az egyesbírói rendszert. Ezért helyesnek tartanám a járásbíróságok és a törvényszékek összevonását, annál is inkább, mert a járásbíró é3 törvényszéki bíró elnevezés között valami olyan —- ámbár csak a társadalom felfogásában érezhető — differencia van, amely szerint a járásbíró egy fokkal alacsonyabb rangban van, mint á törvényszéki bíró. Ha egyesítjük ezt a két bíróságot, ez a megkülönböztetés, amely mindenesetre hátrányos a járásbírakra nézve, el fog esni. T. Ház! E kis kitérés után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek még egy kérdésre: nevezetesen arra, amit már többször említettem felszólalásaimban, hogy a rendszer és a nemzet nem azonos fogalmak és nem szabad őket összetéveszteni, mert ami a rendszernek esetleg érdeke, az nem föltétlenül érdeke a nemzetnek is. A rendszer természetesen minden jogalkotásával; így igazságügyi jogalkotásával is a saját védelmét készíti elő, ezek a törvények a saját védelmére szolgálnak. Ami korén ezt egyszer megemlítettem, a kormánypártból valaki átszólt hozzám, hogy »csodálkozik ezen?« T. Ház! En csodálkozom ezen, mert végeredményben — amint mondtam — a rendszer érdekét nem szabad a nemzet érdekével összetéveszteni. Azt .akarom kifejteni, bpgy ma mái' tulaj(Ionképpen nem a kormánynak van ellenzéke,' hanem a rendszernek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azelőtt ellenzék alatt a kormánynak az ellenzékét értettük és akkor az ellenzéknek az volt a célja, hogy kormány változás legyen. (Szabó Zoltán: Hatalomátvétel! — Zsámboki Pál: Teljesen igaza van! Végre megmondja az igazat!) Ma azonban már nem érdekel minket az, hogy Teleki Pál kormányát egy másik Teleki Pál kormánya váltja fel. (Szöllősi Jenő: Igaza van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Mi nem a kormánynak vagyunk ellenzéke, hanem a rendszernek, (Egy hang jobb felől: Es a rendnek/ — Ügy van! jobbfelől.) mert meggyőződésem az, fc Ház, hogy ez a rendszer és ennek a rendszernek az érdeke a nemzet és' az állam érdekével nem is kongruál. Az egyik oldalon van a mi küzdelmünk, a mi támadásunk, a másik oldalon van a rendszer védekezése. Kifejtettem már. de most is kifejtem azt, hogy az újabb törvények és így az igazságügyi jogalkotások is mind a rendszer védelméében hozattak. Igazságügyminiszter úr. a választójogi törvény, az összeférhetlenségi rész, amely a választójogi törvényben van, a be nem nyújtott összeférhetlenségi törvény, a választások elhalasztása, az a tény, hogy kihozott az igaz«ágügyminisztérium egy kegyelmi rendeletet, amely szerint ha Szálasi Ferenc 15 napi fogházzal büntettetik kihágás miatt, akkor a hátralévő több mint egy évi fegyházbüntetését is ki kell töltenie. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zsámboki Pál: Ez a rendszer védelme! — Zaj.) a házszabálymódosítás is, mindmind a rendszer védelmét szolgálja és nem a nemzet érdekét. (Zaj a jobboldalon.) Ezért fejtettem ki. hogy a rendszer érdekeit a nemzőt érdekeivel összetéveszteni nem szabad. T. Ház! Arra kérem az igazságügyminiszter urat. hogy jöjjön ríj szociális reformjavaslatokkal. Mi készséggel fogjuk ezeket megszavazni. Jöjjön az új büntetőtörvénykönyvvel, az új kereskedelmi törvénnyel, — hiszen ezeik mind előkészület alatt állnak —- jöjjön az új örökösödési eljárással, amelynél az illetékeket megfelelő módon a család-, a nénvédelem szolgálatába állítják és jöjjön azokkal a szociális törvényekkel, amelyek egyedül tndiák ezt az országot megmenteni az elmerüléstől. Ezek között az új törvények között legsürgősebbnek tartom azt a törvényt, amelyért a mi oldalunkról itt már többször síkraszálltunk, az összeférhetlenségi törvényt. T. Ház! A magyar jogász-nemzet. Ennek a tételnek elsősorban az igazságügyi tárca keretén belül kell érvényesülnie. A mi faiidee-en és koridegen jogrendszerünk nemzetközi szellemisége helyett eredeti, népi jogászi tehetségünk fog kiém'teui két olyan ösvényt, amelyen haladnunk kell. amelyek közül az egyik a faj. a család, a nép, a másik az egyén, a társadalom és az állam igazi védelme felé halad és a •v^irén összefut eary totális nemzet céljában. Mivel ez a költRé«rvetés ezt a gondolatot nem ta Halmazzá, a költségvetést nem fogadom el (Éljenzés és tans a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Huszovszky Lajos! Elnök: Huszovszky Lajos képviselő urat illeti a szó. Huszovszky Lajos: T. Kéoviselőház! Sajnálom, hogy Mosonvi Kálmán t. képviselőtársam az igazságügyi kormányzatot támadta, (Budinszky László: Csak szeliden!) még pedig olyan irányban és azzal az indokolással támadtad mintha az igazságügyi kormányzat nem