Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. a nemzet összessége ellen elkövetett bűncselekményeket. (Úgy van! a szWstbaloldalon.) Büntetőtörvénykönyvünkön kívül azonban kereskedelmi törvényünk is elavult; ez is immár 65 éves. Ennek a törvénynek sines ^ernmi más célja, mint a régi liberális, feudális rendszer gazdasági érdekének védelme. Ez a kereskedelmi törvény védi a részvénytársaságokat, védi a karteleket, a trösztöket, nekünk tehát ezt a törvényt teljesen félre kell tennünk és a modern kor szellemének megfelelő új kereskedelmi törvényt kell alkotnunk. Éppen az elmúlt napokban volt szó a tőzsdéről és a tőzsde reformjáról és mivel ez is a kereskedelmi jog- körébe vág, felhívom az igazságügymini^zter úr szíves figyelmét arra, hogy — elég régen — a büntetőtörvényszéken Dorosy Dezső tanácselnök egy valutaperrel kapcsolatban tett egy kijelentést, amely a következőképpen szól (olvassa): »A tőzsde a kellő felügyelet és komoly ellenőrzés hiányában számtalan esetben a nemzetrontó: bűncselekmények valóságos bűnfertője és melegágya volt. A részére^ biztosított autonómia hozzáf érihete ti ennek és sebezhetetlennek vélt páncélja mögé rejtőzködő, a nemzet és a haza gondolatát érzéseiben és tetteiben egyaránt meghazudtoló nemzetközi kalmárkodás szelleme nap-nap után orgiákat ült a nemzeti érdekek és a közgazdasági értékek felett.« Amikor bírói székből hangzanak el ilyen megállapítáisok, akkor igazságügyi kormányzatunknak szintén már a múltban kellett volna gondolnia arra, hogy a tőzsdét megfelelő módon megreformálja. A kereskedelmi törvényhez tartozik, t. Ház, még egy igen súlyos kérdé;, az úgynevezett strómanok kérdése is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Tisztogatni!) A nemzet hoz törvényeket, amelyeknek egyik célja az, hogy sajátmagát, a sajátmaga érdekeit védje meg. Ilyen törvény Volt a zsidótörvény is, amelynek végső célja végeredményben a nemzet védelme és ezért az, aki ezt a zsidótörvényt kijátssza, nemcsak a társadalom megvetésére szolgál rá, hanem, az én álláspony torn szerint ennek a kijtászásnak-büntetőin, i következményei is kellene, hogy legyenek. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Kétszáz pengő! Például!) Én tehát arra kérem az igazságügyminiszter urat, terjesszen elő egyszakaszos törvényjavaslatot, amely állapítsa meg azt, hogy a stróman az ő működésével a nemzet egyeteme, a nép összessége ellen követ el bűncselekményt (Ügy van! Ügy ran! -J- Taps a szélsőbaloldalon.) és minősítse ezt a cselekményt mind a stróman, mind a zsidó kereskedő részéről bűncselekménnyé, olyan bűncselekménnyé, (Keck Antal: Statáriális bíróság elé!) amelyet fegyházzal l«het büntetni. Én magam is szívesen benyújtanám ezt a törvényjavaslatot, sajnos azonban, azt kellett . tapasztalnom,, hogy az, ami erről az oldalról jön, még ha jó és megfelélő is, a kormányzat szempontjából nem alkalmas arra, hogy tárgyalás alá kerüljön. Nem akarok hivatkozni a rehabilitációs törvényjavaslatra, amelyet az előadó úr is megemlített előadmányában s amelyet másfél évvel ezelőtt nyújtottam be, amely másfél évig pihent és most, másfél év multán terjesztette be az igazságügyminiszter úr a rehabilitációs törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat ugyan nem az én elgondolásomnak felel meg, mert a törvényi rehabilitáció helyett a bírói rehabilitációnak ad nagyobb teret, de az a tény, hqgy ez a törvényülése 1940 november 12-én, keddm*: 229 javaslat a Házban tárgyalásra került, mé<Hs arra indít, hogy a strómanok elleni büntetőtörvényjavaslatot ne én nyújtsam be, hanem erre az igazságügyminiszter urat kérjem meg. {Helyeslés és taps a széU&baloldalon. — Gruber Lajos: Majd megint feltalálják másodszor a melegvizet!) T. Képviselőház! Igazságügyi törvényeink közül meg kell még említenem az örökösödési törvényt. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam az, igazságügyminisz<ter úr figyelmét arra, hogy az örökösödési illeték ,rendszere — ez talán nem is tartozik szorosan ehhez a tárcához, de mégis tárgyalni kell itt is — ma talán már nem megfelelő. Ne künk. az örökösödési törvényt a mai kor "követelményei szerint kell átalakítanunk és be kell hoznunk azt, ami nyugaton nagyon jól bevált, hogy az örökösödés jogát a családvédelem és a népvédelem szolgálatába állítsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Éppen azért kérem a« igazságügyminiszter urat, hogy a sok elmaradó, javaslat mellett talán az örökösödési törvény reformját szintén vegye Urogrammjáíba. (Radocsay László igazságügyminiszter! A« örökösödési eljárást méltóztatik érteni?) Az örökösödési eljárást. Bár szintén nem tartozik szorosan az igazságügyig tárca keretébe, meg kell említenünk, ho,gy újabban mindinkább felmerül az alkotmányjog reformjának kérdése. Nekünk is van ilyen alkotmányjogi reformunk, amelynek keretéből csak egyetlenegyet említek meg: a felsőház, reformját. Helyesebben, — mint ahogyan az előbb mondottam — tulajdonképpen nem is reformokról van szó, hanem átépítésről, a régi rossz törvényneknek a Corpus Juris-ból való kidobásáról és helyettük új törvények alkotásáról. A felsőház volt az, amely a szociális törvényjavaslatok törvényerőre jutását, és pedig olyan formában törvényerőre jutását, ahogyan azt a kormányziat elképzelte, megakadályozta. (Igaz! Ügy van vanb a szélsőbaloldalon.) Nekünk a mai rohanó életben nem kell ilyen gátló intézmény, amely megköti a kezünket úgy, hogy a béklyóktól mi nem tudunk, helyesebben a kormányzat nem tud szabadulni. T. Ház! Az idő nagyon rövid, — ez is a házszabálymódosítás egyik eredménye — úgy-' hogy minden szónok röviden kénytelen a kérdésekkel foglalkozni. (Egy hang a jobboldalon: A lényeget mondja el!) Egy-két részletkérdés; sel azonban magam is szeretnék foglalkozni és ezek között elsősorban azzal, amit az előadó úr is említett, az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet kérdésével. Ennek az intézménynek a dotációja a békeidőben félmillió korona volt. Az igazságügyi kormányzat ezt később 220.000 pengőben állapította meg, majd a Felvidék visszacsatolása után 260000 pengőre emelte fel. Ezt a dotációt kevésnek tartom, mert ezzel a dotációval nem tudjuk elérni azt a célt. amit az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet maga elé : tűzött és amelyet nekünk törvényhozóknak J szintén magunk elé kell tűznünk. Ajánlok ; azonban az igazságügyminiszter úrnak egy módot, amivel a szociális igazságtalanságokat ezen a téren is el lehet tüntetni. Nevezetesen arra gondolok, hogy vannak ügyvédek, akik gazdagon halnak el, akiknek a hátramaradottal jólétben fognak élni és vannak szegény nyomorult ügyvédek, akik talán utolsó megtakarított pénzüket betegségükre, gyógyíttatásukra költötték és

; akiknek özvegyei nyomorognak. Megtörtént példákat tu-