Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

228 Az országgyűlés képviselőházának 150 mert ez a két tárca megérdemli azt, hogy költségvetésének tárgyalásánál a vitába se politikát, se pártpolitikát bele ne vigyünk. Én tökéletesein aláírom az államtitkár úrnak ezt a megállapítását, hozzá kell tennem azonban azt, hogy az igazságügyi tárca költségvetése sem nélkülözheti azt az objektív kritikát, amelyet minden költségvetésnél nemcsak nekünk »ellenzéki párt szónokainak, hanem a kormányzópárt szónokainak is gyakorolniuk kell. Mi saját lelkiismeretünkkel számolunk akkor, amikor a költségvetés tárgyalásánál döntünk a felett, vájjon a bizalmat a következő évre a kormánynak megadjuk-e, vagy sem. Az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál, — sajnos — erre a kritikára meggyőződésem szerint szükség van. A tavalyi költségvetés tárgyalásánál az igazságügyminiszter úr bejelentette, hogy (olvassa): »A közeljövő igazságügyi jogszabályelőkészítési feladatai: a sajtójog reformja, a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítése és gyorsítása, a polgári' peres és perenkívüli eljárás egyszerűsítése, a részvénytársaságok jogviszonyainak a szabályozása. És folynak az előmunkálatok« — amint az akkori igazságügyminiszter mondotta — »a törvényhozás tagjai és a köztisztviselők összeférhetlenségére vonatkozó kérdések átfogó szabályozása tekintetében is.« T. Ház! Egy mondattal, egy szóval .megállapíthatjuk, hogy ezekből az előkészítő munkálatokból igazságügyi kormányzatunk semmit sem valósított meg. Benyújtotta ugyan a sajtójog reformját a Házba, ezt azonban a mai napig sem tárgyaltuk le; lehetséges az is, hogy ez a törvényjavaslat is visszamarad. A mostani költségvetés indokolásában a jelenlegi igazságügyminiszter úr azt mondja (olvassa): »... a közeljövő jogszabály előkészítési feladatait a következőkben vázolom: A rehabilitáció kérdését akarom a Ház elé hozni...« Ez meg is történt és nagyon régi hiányt pótolt ezzel az igazságügyi kormányzat. Itt csak annyit tudok megjegyezni, hogy ez megtörténhetett volna már sokkal régebben is. »Előkészítés alatt van a sajtókamaráról szóló törvényjavaslat«, — mondja az igazságügyniiniszter úr — »a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatról szóló törvényjavaslat^ a mezőgazdasági ingatlanok túlságos elaprózódásának meggátlása tárgyában készülő javaslat, a büntetőtörvénykönyv reformja, a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítése és gyorsítása, a polgári peres és perenkívüli eljárás egyszerűsítése és végül a részvénytársaságok jogviszonyainak korszerű szabályozása.« T. Ház! A jövőnek ebből az idei költségvetésben feltüntetett programmjálból mindenki láthatja, hogy az meglehetősen sovány. Bár igazat adok annak az álláspontnak, amelyet az igazságügyi kormányzat kifejezésre juttatott, hogy az igazsáügyi kormányzatnak és a törvényhozásnak nem lehet célja a mindenáron való jogalkotás, mégis a mai igazán forrongó időkben nem ilyen programmal kellett volna jönnie az igazságügyminiszter úrnak, hanem azokat az igazán szociális javaslatokat kellett volna htoznia, amelyek alkalmasak arra, hogj elérhessük Magyarországon is ugyanazt, amit a nyugati államokban már elértek. A költségvetés legnagyobb hibája azonban az, hogy míg a tavalyi igazságügyminiszter kilátásba helyezte ' költségvetésében az összeférhetlenségi törvényiavaslat benyújtását, ez az idei költségvetésből teljesen hiányzik. A tavalyi költségvetés tárgyalásánál az jgazságülése 1940 november 12-én, kedden. ügyi tárca előadója szintén Petro Kálmán képviselőtársunk volt és ő akkor azt mondotta (ohassa): »Fontos probléma és közgazdasági életünk nagy megtisztítását fogja jelenteni a törvényhozás tagjainak és a köztisztviselőknek összeférhetlenségére vonatkozó törvényjavaslat, amely előmunkálat alatt áll. Nekünk törvényhozóknak van szükségünk erre a törvényre, hogy megszűnjék a kívülről jövő illetéktelen befolyás és a képviselőház tagjai megszabadulhassanak a nagyon sokszor rosszindulatú feltételezéstől és gyanúsítástól.« Ezt aláírom, nem tudom azonban megérteni, hogy az igazságügyi kormányzat annak ellenére, hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslat előkészítő munkálatai már annakidején készen voltak, az elmúlt egy esztendő alatt nem hozta ide ezt a törvényjavaslatot, sőt arról az idei költségvetés indokolásában egyetlen szó sincs. T. Képviselőház! Nemcsak az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatra való utalás hiányzik a költségvetés indokolásából, hanem hiányzanak azok a reformok is, amelyeket a mai modern irányzat mellett nekünk is követnünk kellene. Nem szabad elfeledkeznünk arról, Ibogy Magyarország a maga mai liberális, feudális és kapitalista berendezkedésével már csak egy kis sziget a minket körülölelő nagy nemzetiszocialista tengerben, (Szabó Zoltán: Nem lehet ilyet mondani, hogy liberális és kapitalista! — Felkiáltások: a szélsőbaloldalon: Ez a helyzet! Ez a valóság!) amely kis sziget nagyon könnyen elmerülhet ebben a tengerben és éppen igazságügyi kormányzatunknak is gondoskodnia kellene arról, hogy a maga törvényjavaslatával elősegítse ennek a szigetnek a megmentését. T. Ház! Jogrendszerünk a liberális kapitalizmus védelmére alkotott és általa kitermelt európai jogrendszer szolgai másolata. A korszakforduló termelési, alkotmányjogi, erkölcsi és szellemi forradalma, a mindenütt mozgásban lévő, átalakító erő az életformák külső rendjét jelentő jogelvek nemzeti és korszerű arculatra történő átépítését teszi elkerülhetetlenné. Nem reformokra van immár szükség, mert egy letűnő élet ittfelejtett kereteit, idejétmúlt külsőségeit semminemű hajlékonysággal átalakítani, használhatóvá tenni többé nem lehet. Azokat teljesen le kell bontani és a népi arculathoz és a kor szelleméhez illő, tehát a nemzetet, mint jogegészet védő új jogrendszerré kell átépíteni. Hogy törvényeink mennyire korszerűtle nek, azt legelsősorban büntetőtörvénykönyvünk mutatja. Büntetőtörvénykönyvünk n zsidófajú Cseniegi Károly alkotása és nem más, mint a francia büntetőtörvénykönyv szolgai másolata, a nélkül, hogy a magyar népi viszonyokat, a magyar népi sajátosságokat figyelembe venné. (Szabó Zoltán: És a klimatikus viszonyokat, úgy-e? — Horváth Géza: Komoly beszéd ez!) Ennek a hatvanéves törvénynek nem volt más célja, mint az, hogy védje a régi feudális, liberális rendszert. A törvény egész szerkezete, minden megállapítása, minden büntetési tétele kizárólag ezt a célt szolgálta, mert az akkori idők szabad versenyfutásával kizárólag a tőkét akarta meg- ' védeni az egyénnel szemben. Ebből a törvényből hiányzik a népösszesség, a nemzet elleni — akár büntetőjogi, akár pediar kereskedelmi természetű — támadásoknak büntetése, úgyho.a-y r>éldául ez a büntetőtörvénykönyv sokkal súlyosabban büntet egy falusi verekedésből származó- tost-isértést, mint például a riépösszesség,