Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1940 november 12-én, kedden. 227 lítenem, hogy az elszaporodott zugírászok s az ingatlan-, hitelközvetítő és hasonló irodák mennyire károsak elsősorban a nagyközönség részére és mennyire veszik el a szakképzett erőktől az őket jogosan megillető munkakört, A szakképzetlen és sokszor lelkiismeretlen emberek a perek sokaságát fokozzák könyhyelmíí tanácsaikkal. Bíróságaink a zugírászatot nagyon elnézően kezelik, s a zugírász, ha esetleg sikerül is rábizonyítani a cselekményt, néhány pengő büntetéssel szabadul, ami soha sincs arányban az 'oly nehezen ellenőrizhető gyakorlatának anyagi előnyeivel. Szabad legyen nekem egészen röviden a fiatalkorúak bűnözése elleni védekezéssel, a letartóztatási intézetekben folyó nevelőmunkával és az úgynevezett rehabilitációs törvénytervezettel foglalkoznom. A bűnöst — aki különösen nagyobb bűncselekményt követett el — az emberiség megveti, elkerüli, kitaszítja a társadalomból és egész életében megbélyegzi a nélkül, hogy vizsgálat tárgyává tenné a bűnözés okát. A legtöbb bűnöző pedig rajta kívül álló lelki és testi behatás alatt követi el a bűncselekményt. A szülők szellemi vagy testi degeneráltsága, az otthon gazdasági nyomorúsága miatt elmaradt helyes nevelés, az éhség, az ital, a rossz társaság, a hirtelen felindulás, a gyenge erkölcsi ítélőképesség oka a legtöbbször a bűnözési hajlamnak és bűnnek. Törvények és intézkedések kellenek tehát, hogy ezek az okok megszűnjenek. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat, a család és a családi otthon védelme, a családi munkabér, a munka törvénye, a munkakerülés intézményes megtorlása, a javíthatatlan bűnösöknek a társadalomból örökre való kitiltása, ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek, de szükséges a megértés és a szociális szeretet is. Nézetem szerint a szeretet és a megértés a legtöbbször minden szigorú intézkedést felülmúl hatásában. Erre a szeretetre és megértésre akarom az igen t. Ház figyelmét felhívni, amely igazságügyi intézményeinkben kü. lönösen a fiatalkorú bűnösökkel széniben megnyilvánul. Sajnos, hogy ezek^ az intézmények már csak azokkal a fiatalkorúakkal foglalkoznak, akik a bűnt elkövették, mert ezek kerülnek oda és ezeket igyekeznek megmenteni a hazafias rendszerető, becsületes és hasznos munkának. Már a fiatalkorúak bírósága azt a büntetést, illetve azt az intézkedést alkalmazza, amely a fiatalkorú egészségének, értelmének és erkölcsi fejlettségének megfelel és azután az intézmények a javító nevelést ugyancsak a fiatalkorú értelmi fejlettségének, kézügyességének, képességének és hajlamainak megfelelően eszközlik. Gondot fordítanak a lélekre és a nemzeti nevelésre, valamint arra, hogy a nevelés színvonala ne emelkedjék felül azon a színvonalon, amelyen a fiatalkorú odahaza él. Végül gondoskodás történik, hogy ha a megjavult fiatalkorú az életbe visszatér, ott a fiatalkorúak felügyelő hatóságának óvó, védő, istápoló és megsegítő kezét érezze. A felügyelő hatóság munkája mintaszerű és bár nagyon szerény keretek között mozog, mégis meglátszik, hogy ezt a munkát önzetlen szeretet és megértés hatja át. Ennek köszönhető, igen t. Ház, az, hogy a javítóintézetekből kísérletileg kihelyezett fiúnövendékek 80% leánynövendékek 60%-a javul meg. A letartóztatottak életre való nevelésére, a munkaszeretet felébresztésére nagy súlyt helyez az igazságügyi I kormány. A cél a bűn megtorlásának keresztül- I vitele mellett az elítéltnek megbecsülése, a 1 tisztességes élet lehetőségeinek megteremtése, a munkára való szoktatásba különböző és az elítélt otthoni életviszonyainak megfelelő szakképzettség megadása. Gondoskodás történik, igen t. Ház, a szellemi igények kielégítéséről, az elítélt oktatásáról, valamint arról, hogy olvasmányok álljanak rendelkezésére. A lelki szükségletek kielégítésével a fogházlelkészek foglalkoznak. Hiába azonban minden korszerű intézkedés és intézmény, ha a világtól elzárt ember nem érzi a szeretetet magát, a jó bánásmódot, a megértést, amely a leghathatósabb nevelőeszköz. Ezek alkalmazását türelemmel meg kell kísérelni minden bűnösnél. Ez az elgondolás él ugyan az igazságügyi intézmények vezetőiben, alkalmazottaiban, de sohasem felesleges ezekre rámutatni. , Évek óta majdnem minden költségvetési beszédemben — akkor is, amikor az ellenzéki padokban ültem — foglalkoztam vele és sürgettem a rehabilitációs törvény beterjesztését. S most, hogy az igazságügyminiszter úr a törvényjavaslatot beterjesztette, köszönetet kell mondanom mindazoknak a nevében, akik a javaslatnak törvényerőre való emelkedése után visszanyerik lelki egyensúlyukat és elvesztik a bélyeget, amelyet a bűncselekmény elkövetése óta sokszor évtizedeken keresztül •— dacára megjavulásuknak, tiszta, kifogástalan életüknek — viselni voltak kénytelenek. A törvényjavaslat helyes intézkedése az, hogy csak azok szabadulhatnak elkövetett bűncselekményeik nyomása alól, akik hosszú időn keresztül kifogástalan magaviseletükkel erre érdemeket szereztek. Kívánatos volna, ha a törvényjavaslat még ez évben a nagy megbékélés ünnepe, karácsony előtt törvényerőre emelkednék. Igen t. Ház! Az igazságügyi tárca költségvetése a visszacsatolt Felvidékkel és az újonnan birtokba vett kárpátaljai területekkel gyarapodott Magyarország igazságügyi hatóságainak kiadásait és bevételeit foglalja magában. A kiadások főösszege 43,036000 piengőt, a bevételek főösszege pedig 2,718.000 pengőt tesz ki. Bejelentem az igen t. Háznak, hogy ezt a költségvetést a pénzügyi és az igazságügyi bizottság részleteiben letárgyalta és a t. Háznak elfogadásra ajánlja. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassanak az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik Mosonyi Kálmán képviselő úr. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Nagy. élvezettel hallgattam Petro Kálmán képviselőtársunknak igazán magas nívójú előadását és tökéletesen egyetértek vele abban, hogy aünai súlyos időkben kerülnünk kell mindent, ami a magyart a magyartól elválasztja, el kell tüntetni mindent, ami a meg nem értést fokozza, ami a nézeteltérést kimélyíti. Amikor azonban ugyanezt én magam is óhajtom, ne^ méltóztassanak mindent erről az oldalról kívánni, hanem az előadó úrnak ezeket a szavait merszívlelve, ugyanezt méltóztassanak tenni. Éppen tegnap láttuk két mentelmi ügy tárgyalásánál, hogy milyen könnyen el tudja választani a magyart a magyartól egy ilyen ügy tárgyalása, amely nemcsak itt bent a parlamentben, hanem kint az országban is alkalmas arra. hogy törést okozzon. T. Ház! Az igazságügyi tárca költségvetésének multévi tárgyalásánál Antal István államtitkár úr azt mondotta, hogy a honvédelem és az igazságügy költségvetési vi tála az, amelynél az ebbe a birodalomba belépőnek le kéli vetnie a politizálást, a politika saruit,