Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
224 Az országgyűlés képviselőházának 1$ bizottságokban a mai időknek meg neon felelő politikai irányzat tárgyában és a munkásság fizetésének a drágaság miatt való rendezése ügyében előterjesztett interpellációira. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. T. Ház! A tegnapi ülés gyorsírói feljegyzéseiből megállapítottam, hogy Kovarez Emil képviselő úr mentelmi ügyének tárgyalása során Nagy László képviselő úr többek között a következő kijelentést tette: »Felelős... a Ház elnöksége... hogy augusztus 21-ike óta... lehetőséget adott Kovarez Emilnek, hogy megszökjék.« Meg kell állapítanom, hogy a képviselő Ur a Ház elnökségére vonatkozó e kijelentésével jogi és ténybeli tájékozatlanságát árulta el. (ügy van! Ügy van! — Derültség a jobboldalon.) Jogi tájékozatlanságát azért, mert tudnia kellene, hogy a házszabályok 103. §-ának értelmében a képviselőház elnökének a mentelmi megkeresésekkel az a kötelessége és egyetlen joga, hogy a mentelmi megkereséseket anélkül, hogy azokat a Háznak előzetesen bejelentené, közvetlenül a mentelmi bizottsághoz tegye át. A mentelmi ügyekben tehát érdemben semmi intézkedést sem tehet. Ténybeli tájékozatlanságát pedig azért, mert — mint kellő gondossággal maga is meggyőződhetett volna róla — a képviselőház elnöke ennek a kötelességének 1940 augusztusában, a megkeresés után azonnal eleget tett. Figyelmeztetnem kell ezekután a képviselő urat, hogy máskor, mielőtt a képviselőház elnökségével kapcsolatban ilyen súlyos megállapításokat tesz, előbb alaposan tájékozódjék. (Helyeslés jobb felől. — Szöllősi Jenő: Tehát a mentelminél feküdt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mégis csak elfeküdt!) Jelentem a t. Háznak, hogy... (Keck Antal: Ki mondotta tegnap azt: Lenin-fiú?) Keck Antal képviselő urat rendreutasítom, mert az elnöki bejelentéseket zavarja. Jelentem a t. Háznak, hogy Szöllősi Jenő képviselő úr sürgős interpelláció előterjesztésére kért tőlem engedélyt, amit a képviselő úrnak nem adtam meg. Minthogy a képviselő úr kéréséhez ragaszkodott, a házszabályoknak megfelelően a legközelebbi ülés napirendiének megállapítása után az előterjeszthetést illetően kérdést fogok intézni a t. Házhoz. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1941. évi állami költségvetés egyes tárcái közül az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Ezzel kapcsolatban a t. Ház tudomására hozom, hogy az igazságügy miniszter úr a házszabályok 142. §-ára való utalással Radovics Lajos miniszteri tanácsos urat az igazságügyi tárca költségvetése tárgyalásának tartamára miniszteri megbízottként bejelentette. Az egyes pártok pedig e tárcához a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Huszovszky Lajos, vitéz Zerinváry Szilárd és vitéz Váczy György képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt Mosonyi Kálmán képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja Nagy László képviselő urat, a Független Kisgazda Párt Révész László képviselő urat, a Szociáldemokrata Párt pedig Malasits Géza képviselő urat. A most bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályoknak megfelelően az egyes pártok nagysága szerinti sorrendben, de váltakozva fogják az előadó úr után* szólásra felhívni. A Ház az elnöki bejelentéseket tudomásul vesai. f. ülése 194Ö november 12-én, kedden. Petro Kálmán előadó urat illeti a szó. Petro Kálmán előadó: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt évben az igazságügyi tárca tárgyalásakor előadói beszédemet azzal kezdtem hogy a magyar igazság beteljesülése kell hogy minden magyar jogásznak örömet szerezzen. Megállapítottam, hogy nemzetünk és országunk létét veszélyeztető, vértelen és ésszel megvívott perekben pernyertesek lettünk, mert a bécsi döntés a megcsonkított hazánkat körülvevő, acélnál is erősebb abroncsot felpattantotta és felszabadította a Felvidéket, visszaadta később Kárpátalját, most pedig, igen t. Ház, Istenben bízó hittel kell hálát adnunk, hogy a történelmi Magyarországtól elszakított keleti és erdélyi területek — hála nagy barátainknak is — visszakerültek az anyaországhoz. Bízunk a Gondviselésiben, hogy nem fogja elhagyni a magyar nemzetet és mielőbb teljes mértékben jóváíteszi a trianoni igazságtalan határozatot. Hisszük, hogy a magyar nemzet és a magyar nép erre méltó is lesz és komolyan, nyugodtan megvárja — mint ahogy tette eddig is — azt az időt, amikor az európai helyzet odafejlődik, hogy igazságunk teljes győzelmet fog aratni. (Helyeslés.) A magyar területek visszaszerzésével kapcsolatban új gondok, új terhek jelentkeztek, amelyeket minden magyarnak szívesem kell vállalnia. Nehéz volt a magyar élet eddig is, és ha most nehezebbé válik, ezt nagy fegyelmezettséggel kell elviselni és a nehéz gazdasági helyzet nem lehet senkinek sem alkalom arra, hogy a magyart a magyartól elválassza, vagy megnehezítse a különben is nehéz kormányzást. Véleménykülönbség lelhet közöttünk, kell is, hogy legyen, mert csak így, tud kijegecesedni az ország gazdasági jólétét jelentő munka, ne használja azonban senki se a maga céljaira a nehézségeket, amelyeket kölcsönös jóakarattal el lehet tüntetni. (Ügy "van! Ügy van! jobbfelel.) Gazdasági helyzetünk és a világnézet átalakulásával új problémák vetődnek fel, amely problémákat meg kell oldanunk. Éppen ezért az igazságügyi költségvetés előadásánál nem lesz érdektelen, ha a jogszabály előkészítés tárgyalásánál a mai jogfogalomalkotás síkjába helyezkedünk, megvizsgáljuk a jogfogalomalkotás egy részét a múlt távlatában is, az egyén és az összesség viszonylatában és megvizsgáljuk azokat a feszültségeket, amelyek jelentkeztek a múlt jogfogalomalkotásának válságaiban, különösen Werbőczy korában, azután az 1840-es évek evolúcióiban és e mellett a mai helyzetet tesszük rövid tanulmány tárgyáivá. A római jog szerint nem minden ember volt ember. Voltak emberek, akik csak tárgyak és eszközökként szerepeltek. Ez a szabály volt érvényben a középkorban és ennek a szabálynak késői követője volt maga Werbőczy is. Werbőczy sem ismerte az egyenlő embert. Werbőczy is csak azoknak az embereknek jogait szedte rendbe, akiknek volt joguk. Azokról az emberekről, akik eszközök és tárgyak voltak, ő is megfeledkezett. Jogfogalom alkotása tehát egyoldalú kellett, hogy legyen, ha tömegeket hagyott jogok nélkül vagy elenyésző jogok birtokában. Önkéntelenül adódott tehát az egyén és az összesség között a feszültség, az előjogokkal bírók és a jogtalanok közti különbség, amely sokszor forradalomban robbant ki. Ilyen szellemi és jogi forradalmat kellett levezetni az 1840-es évek folyamán is, amikor a teljes jogegyenlőség fogalomalkotásához jutott el a
