Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-149

Àz országgyűlés képviselőházának liù. rendbeli gyilkosság- bűntettének kísérlete miatt indított az ügyészség eljárást. Ebben a büntető ügyben azt mondják az iratok, ihogy ^olvassa): »Kovarcz Emil, a budapesti első nonvédnadtest-parancsnokság nyilvántartásában lévő nyugállományú őrnagy, budapesti Itakos, jelenleg országgyűlési képviselő, kétszer a negyedosztályú katonai érdemkeresztnek a kardiokkal, az ezüst és bronz katonai érdeméremnek, a Kár ou y csapatkeresztnek, a sebesülési éremnek, a háborús emlékeremnek a sisakkal és a kardokkal, a harmadosztályú tiszti katonai szolgálati jelnek tulajdonosa«, vádlottat vádolták meg ezzel a huszomkétrendbeli gyilkosság bűntettével. Es mi történt % Az történt, hogy mind az elsőfokú bíróság", mind a másodiOKú bóróság Kovarcz Emilt ennek az igazán súlyos és lőbenjáró bűncselekménynek vádja és következményei alól felmentette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na!) Súlyos v^ult a bűncselekmény akkor is, azonban ennél a bűncselekménynél a tanuk tömege hallgat'/ tátott ki a bíróság előtt és a tanuk tömege megcáfolta a vádat. Ebben a mostani büntetőperben, amelynek a vádirata a kezeim közt van, a vádírat szerint a főtőárgyalásra idézendő összesen 24 vádlott és egy íegyverszakértő, tanú tehát ebben az ügyben egyetlenegy sincsen. A vádlottak vallomást tettek. Átnéztem a büntető iratokat. Legelsősorban azt tapasztaltam megdöíbbenéssel, hogy Kovarcz Emil ezt az állítólagos bűncselekményt már 19ü8 októberében követte el, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Köhögni ifcelll) 1938 októberében szövetkezett gyilkosságra, szövetkezett a belügyminiszter úr megöletésére, szövetkezett szabotázsra és 1938 októberétől 1939 márciusáig tartott ez

; a szövetkezése, tehát több, mint másfél évvel ezelőtt be is fejeződött ez a cselekménye. (Maróthy Károly: Na! — Zsindely Ferenc: Mi az, hogy na? — Mozgás.) Miért kellett idáig várni"? (Zaj. — Maróthy Károly: Miért nem tartóztatták le eddig? — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mert Roosevelt győzött!) Elnök: Csendet kérek! Mosonyi Kálmán: Nem tudom, hogyan, a rendőrség nyomozást indított és már 1940 februárjában a 24 terhelttársat — hogy így fejezzem ki magamat — letartóztatta. A nyomozás befejeződött 1940 március 11-én és a képviselőházhoz a Kovarcz Emil mentelmi jogának felfüggesztése iránti megkeresés megérkezett 1940 augusztus 21-én. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha valaki egy ilyen súlyos bűncselekményt 1938 októberében vagy 1939 júniusában követ el, a büntető eljárás, a nyomozás 1940 március 11-én befejeződik, a megkeresés a Házhoz 1940 augusztus 21-én megérkezik, akkor 1940 november 9-én (Maróthy Károly: Nagy felsülés lesz!) sürgősen elővenni ezt a dolgot, sürgősen javasolni a mentelmi bizottságnak azt, hogy Kovarcz Emilt tartóztassák le, a mentelmi bizottságnak ezt a javaslatát sürgősen letárgyalni és a Háztól éhez a mentelmi bizottsági javaslathoz hozzájárulást szerezni nem lehet! T. Képviselőház! Én a mentelmi bizottságban is előadtam azt, hogy ebben az esetben éppen ezekre a nagy időbeli, dátumbeli különbségekre való tekintettel a leghelyesebb lenne az, amihez azután mi is hozzájárultunk volna egy szó és egy hang nélkül, hogy a mentelmi bizottság most függessze fel Kovarcz Emil mentelmi jogát, mert vádirat van a többi tettestárs ellen, Kovarcz Emilt végre hallgassák ki, — 1938 október óta nem hallülése 19 W november 11-én, hétfon. 205 gatták ki — szembesítsék a vádlottakkal és ha a vizsgálóbíró, illetőleg az ötös tanács a nyomozás, a vizsgálat lefolytatása után úgy találja, (Gruber Lajos: Ezt is Schweinitzer főzte ki! — Elnök csenget) hogy Kovarcz Emil alaposan gyanúsítható ezzel a bűncselekménnyel, keresse meg újból a t. Házat, és én garantálom, hogy a mentelmi bizottság 24 órát alatt, a mi pártunk hozzászólása nélkül, sőt hozzájárulása mellett dönteni fog a letartóztatás kérdésében is. (Matolcsy Mátyás: Ez korrekt álláspont! — Szöliősi Jenő: Még ki sem hallgatták! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Az ötöstanács azzal indokolja az előzetes letartóztatás szükségét, hogy Kovarcz Emil szökésétől alaposan tartani lehet. (Derültség a szélsőbaloldalon) Amint voltain bátor említeni az előbb, Kovarcz Emil halállal, illetőleg életfogytiglani fegyházzal büntetendő cselekményei volt vádolva, és nem szökött meg. Ezt a cselekményt, elkövette — mondjuk — 1938 októberében vagy mondjuk 1939 júniusában; azóta másfél év telt el és Kovarcz Emil nem szökött meg. A megkeresés megérkezett 1940 augusztusában s Kovarcz Emil még mindig itt van Magyarországon, ugyancsak nem szökött meg. Tehát a királyi törvényszék ötöstanácsának a megkeresési indokolása helytálló egyáltalán nem lehet. T. Ház! Most nem szívesen hivatkozom a Gruber-ügyre, azonban kénytelen vagyok párhuzamot vonni a Kovarcz-ügy és a Gruberügy között. (Felkiáltások a jcbboldalon: Az még nem dőlt &l! — vitéz Lipcsey Márton: Még nincs befejezve! — Elnök csenget.) Méltóztatnak emlékezni a Gruber-ügy tárgyalására. A bíróság megkeresése és az előadó úr előadása szerint borzalmas dolgok történtek áz Andrássy-út 60-ban. Ha azok igazak lettek volna, akkor helyes lett volna a t. Ház döntése, hogy Grubert letartóztatással kell kiadni. Mi történt azonban, t. Ház? Igaz, hogy nem jogerősen, de elsőfokon a bíróság Gruber Lajost a vád és következményei alól felmentette (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szabadlábra helyezte!) és azonnal szabadlábra helyezte s ezzel, t. Ház, nemcsak Gruber Lajos felett mondott ítéletet, hanem ítéletet mondott, sajnos, a képviselőház felett is (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Maróthy Károly: Ez az igazság!) mely Gruber Lajoist kiadta egypár tanúnak olyan vallomása miatt (Maróthy Károly: Szomorú dolog ez nagyon!), amely vallomást ezek a tanuk nemcsak a főtárgyaláson, hanem már előbb is visszavontak. Ebben az ügyben a tanuk, helyesebben nem is tanuk, mert tanú egyetlenegy^ sincs ebben az ügyben, csak vádlott-társ, a vádlotttársak között összesen három van a huszonnégyből, aki azt vallotta a rendőrségen, hogy Kovarcz Emilt ismerte, aki azt vallotta, hogy 1938 októberében és 1939 márciusában Kovarcz Emillel tárgyaltak, Kovarcz Emillel szövetkeztek gyilkosságra, bombamerényletre és szabotázsra. (vitéz Lïpcsey Márton: Mi van a 240 gránáttal? — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Talán Lipcsey képviselőtársam is meghallgathat olyan nyugodtan, mint amilyen nyugodtan szeretném én a dolgot elmondani. Én nem szeretnék ebbe politikát is belekeverni. (vitéz Lipcsey Márton: Én nem vádolom, csak megjegyzem!) Elnök: Kérem vitéz Lipcsey > képviselő l urat, méltóztassék csendben maradni. 38*