Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-149
206 Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 19J/.0 november 11-én, hétfon. Mosonyi Kálmán: Én a t. Képviselőház tekintély én ek megóvása érdekéiben szólalok fel. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon. — Maróthy Károly: Már megint a gróf úr lármázik ott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Lili János közbeszól) Kérem Lili képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Mosonyi Kálmán: T. Ház! A mentelmi bizottság tárgyalásán megdöbbenéssel hallottam azt, hogy Kovarcz Emil képviselőtársam arra a kérdésre, hogy a fővádlettat, Tabajdit, ismeri-e, azt válaszolta: kérem, ezt a nevet hallottam már, azonban, hogy ezzel az emberrel bármikor találkoztam volna, nem emlékszem. Kovarcz Emil nem vádlott volt. hanem mint országgyűlési képviselő, mint nyugalmazott őrnagy volt a mentelmi bizottság előtt, amikor a bizottság meghallgatta. Kovarcz Emil azt mondotta, hogy ehhez az egész ügyhöz semmi köze, nem tudja, hogyan került elő, csak sejti, hogy ugyanazok a kezek működnek most is amelyek a zsinagóga elleni merényletbe be akarták keverni. És mi történt, t. Ház'? Ez a Tabajdi fővádlott, amikor a vizsgálóbíró előtt december 8-án kihallgatták, azt mondta, hogy visszavonom vallomásomnak azt a részét, amely Kovarcz képviselővel kapcsolatban arra vonatkozik, hogy a belügyminiszter ellen merényletet akart volna elkövetni. Völgyi, akit a rendőrségen március 2-án hallgattak ki, március 11-én az ügyészségen visszavonja vallomását, ugyanazzal az indokkal, mint Tabajdi János, hogy a rendőrségen megverték. Azt mondja, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy Kovarcz Emil a belügyminiszter elleni merényletre vagy szabotázsra bujtott volna fsl, hanem éppen ellenkezőleg, ő beszélt Kovarcz Emillel és Kovarcz Emil azt mondotta, hogy a vasutasokra azért van szükség, hogy a hatalom átvétele idejében a rendet fenn lehessen tartani. (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Az átvétel idejére?! — Csia Sándor: Azt hiszi, mindig maguk lesznek a hatalmon! — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, t. Képviselőház! Mosonyi Kálmán: Azt hiszem, a t. Ház meg van győződve arról, hogy ez a rendszer nem fog* örökké fennmaradni. A hatalom átvételéről szó van és a rendnek a nemzeti szocialista államban még jobban meg kell lennie, mint a mai rendszerben. Kovarcz Emil tehát arra oktatta ki ezeket az embereket, amire ugyancsak vallomás van, hogy a rendet fenn kell tartani erre az esetre. (Rassay Károly: Arra való az államhatalom! — vitéz Lipcsey Márton: Terrorcsapatok kellenek, maguknak 1 ?) Angyal ugyancsak módosította a rendőrség előtt tett vallomását és< azt mondotta, hogy az a helyes, amit a .detektívjelentési tartalmaz, a detektív jelentés pedig még csak véletlenül sem tartalmazza azt. hogy Kovarcz Emil a belügyminiszter meggyilkolására és szabotázscselekményekre akart volna szövetkezni. T. Képviselőház! Méltóztassanak még egyet megengedni. A vádiratban, amely előttem fekszik, szó szerint a következő foglaltatik (olvassa): »A jelen bűnügy adataiból megállapítható, hogy ez a működése a nyilaskeresztes pártnak külszínre törvényes szervezete alatt is titokban tovább folyik«. Ez a megállapítás 1940 7Úlius 31. napján történt. Ez hivatalos megállapítás, ©nmek értéket (kellene tulajdonítani, úgy látszik azonban, maga a kormányzat sem tulajdonít ennek értéket. Mert mi történt 1940 szeptemberében, tehát két hónappal ezután a bírói megállapítás után? A miniszterelnök úr felfüggesztette a 3400-as rendeletet és minden köztisztviselőnek megengedte, hogy beléphessen a nyilaskeresztes pártba, ahol titokban ilyen szervezkedések folynak. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Tiszta képet!) Ha a kormányzat vezetője a saját köztisztviselőinek megengedi a nyilaskeresztes pártba való belépést, akkor ez a nyilaskeresztes párt bombamerényletet, a belügyminiszter megölését még titokban sem készítheti elő. (Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Konzekvenseknek kell lennünk. Ha a miniszter úrnak és a miniszterelnök úrnak adatai és bizonyítékai vannak, hogy a nyilaskeresztes párt törvényellenes működést fejt ki, akkor necsak a köztisztviselők belépését tiltsa meg, hanem oszlassa is fel a pártot. (Helyeslés a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Köszönjük a jó tanácsot! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért nem csinálják?) Nem szabad ellenben» ilyen dolognak 24 vádlottnak a rendőrségen kivett vallomásából a vádiratba belekerülnie. Ha pedig már belekerült, akkor éppen á kormányzatnak kellene gondoskodnia arról, — hiszen alkotmányos országban vagyunk, — hogy a vádiratból ez a rész kimaradjon, vagy pedig, amint az előbb mondottam, ha bizonyíték van, tessék megfelelően intézkedni. (Zsindely Ferenc: Majd a bíróság állapítja meg, hogy van-e bizonyíték!) Ez tény, hogy a bíróság állapítja meg, sajnos azonban, olvastam egypár bírói ítéletet, amelyben hasonló célzások és megállapítások vannak, amit Zsindely államtitkár úr éppen olyan jól tud, mint én. Az most már egy fokozatosan, tervszerűen megismétlődő állítás CMokcsay Dezső: Román recept!), hogy a nyilaskeresztes párt bombamerényletet és szabotázst készít elő. (Egy hang a jobboldalon: Ne gyanúsítsa a bíróságot!) Méltóztassanak megengedni, hogy még egyszer megismételjem indítványomat. Hangsúlyozom, én és pártom sem akarjuk, hogy ha bűnösök vannak, ne vegyék el a büntetésüket. Ellenben éppen erre a két esetre, a Gruberügyre és arra való tekintettel, hogy Kovarcz Emil sokkal siilyosabb ügyben volt vádolva és jogerősen felmentették, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni az ügyet, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) és Lipcsey képviselőtársamat is kérem... (Zaj. —-. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassék befejezni. Mosonyi Kálmán: ... tegye megfontolás tárgyává azt, vájjon helyes lenne-e most Kovarcz Emilt olyan záradékkal kiadni, hogy előzetesen letartóztatható legyen, mert ez a 24 vádlott, akik közül három a rendőrségen ellene vallott, a bíróságon visszavonhatja ezt a vallomását és akkor a független magyar bíróságnak kötelessége lesz Kovarcz Emilt felmenteni. (Mayer János: Adja Isten, hogy úgy legyen! — Zaj r a jobboldalon.), s akkor a képviselőház, a túloldal éppenúgy, mint mi, abba a látszatba esik, hogy könnyelműen döntöttünk egyik képviselőtársunk szabadsága felett. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Kérdem, kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. '< Nagy László: T. Képviselőiház! (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek!
