Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-146

176 Az országgyűlés képviselőházának de ha nem juttat, a jogeloszlás igazságos-e. És ha ilyen szempontból bíráljuk a javaslatot, akkor megállapíthatjuk, hogy nem hogy több jogot nem juttat, hanem még jogfosztást is eredményez; mert hiszen egészen természetes dolog, hogy egy törvényhozásnak minden körülmények között szemelőtt kell tartania azt, hogy az ő törvényalkotói munkássága és annak eredménye a törvénnyé vált javaslat nem foszt-e meg olyanokat a jogoktól, nem csorbítja-e azoknak a jogait, akiknek az előző törvényekben a most alkotott törvényeknél soífkal több joguk volt. Mert hiszen gemmi körülmények között sem igazságos az általános erkölcsi felfogás alapján, hogy ha én munkámmal fejlődést akarok eredményezni, ha a fejlődést akarom szolgálni, hogy akkor azt úgy szolgáljam, hogy az a fejlődés tulajdonképpen visszafejlődés legyen. Igaz, hogy ez is fejlődés, de én nem tudom mennyiben válik díszére annak, aki ezt a munkát szolgálja. Nem tudom mennyiben válik nemzetépítő munkássá az, aki vezető helyen, felelősségteljes állásban olyan törvényjavaslattal jön a Ház elé, amely visszafejlődést eredményez. T. Ház! Tegnap felszólalt egyik igen u képviselőtársam ezzel kapcsolatban azt a kijelentést tette, szükség van arra, hogy a nemzet szellemi elitbe kiválasztódjék. Én ezt teljes mértékben aláírom, azonban méltóztassék nekem megmondani azt, hogy vájjon nem kell-e a nemzeti élet mindenféle vonatkozásában előmozdítani azt, hogy a szellemi élet kiválasztódjék és vájjon ilyen szempontból nem kerekkötője-e ez a javaslat annak, hogy a szellemi elit kiválasztódjék. Mi ugyanis a helyzet t. Ház! Ahhoz, hogy a szellemi elit kiválasztódjék, az egyéni készségeken és ké pességeken kívül az is kell, hogy ezeket a képességeket az illető fejleszthesse, csiszolhassa, gyakorlati eredményekben gazdagodhassék, gyakorlati tapasztalatokat szerezhessen, gyűjthessen, hogy ezáltal is fejlődhessék. íme most a közélet egyik részét éppen maga a kormányzat gátolja meg ebben és legalábbis egy évre ezzel a javaslattal is megakadályozza azt, hogy ez az elit kifejlődhessék. Miért? Azért, mert a lejáró mandátumokba valószínűnek tartom — és e tekintetben, azt hiszem, egyezik a véleményünk — nem ugyanazok fognak kerülni, hanem bizonyos egészséges csere történik majd, ami egészen természetesen maga után vonja azt, hogy a nemzet éle tében egy kicsit felfrissíti azt a csoportot, azt a társaságot, amelyről szó van. (vitéz Lipcsey Márton: A vasárnapi csere nem sikerült!) A hétfői majd sikerülni fog! (Zaj. — Elnök csenget.) Valószínű az, hogy ebbe a csoportba a mai kornak megfelelő gondolkodású, a nemzeti és szociális elveket gyakorlatban is valló és élő egyének fognak belekerülni és ezzel ezekbe a ma már nyikorgó kocsikon járó öreg szervezetekbe új vért, új erőt. új lendületet tudnak belevinni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rapcsányi László: Azok majd, akik oda bekerülnek, egészségesen felfrissítik ezeket a dohos levegőjű helyeket (Lili János: Kripta!), kinyitják majd az ablakokat, egészséges, friss levegőt visznek oda be, hogy egészséges élet és egészséges fejlődés következzék ott, ahol ma még ennek a rendszernek támogatásán kívül nem sokat látunk. (Lili János: Nagy szellőztetés lesz!) De vájjon szolgálja-e ez a javaslat a közbékét? Szeretném látni azt, aki nyugodt lelkiig, ülése 19UO október 29-én, kedden. ismerettel azt mondhatná, hogy igen. Az előbb elmondottak alapjain ugyanis egé3z természetes, hogy a közhékét nem szolgálhatja egy ilyen javaslat. Miért? Azért, mert a közbáke egyik előfeltétele az, hogy a közösség, a közület minden egyes tagja viszonylag is nyugodtan éljen. A közösség minden tagja, de különösen azok a tagjai, akik ennek a nemzetnek az igáját — lehet mondani — a legnagyobb mértékben húzzák, akik a nemzet alacsonyabb rétegű dolgozói közé tartoznak, akik az alacsonyabb társadalmi osztályból származnak, ilven szempontból is joggal megbáintottnak érzik magukat. Mert lehet, hogy első pillanatra ez nem tűnik fel, de gondoljunk utána, hogy a imái amúgy is túlhajtott életű világ ban eddig is számtalan esetben éppen azokat érintették károsan a kormányzati intézkedések, akiket fel kellene emelni a jogszolgáltatás szempontjából ma e javaslat révén, ugyanazokat éri tulajdonképpen bizonyos mértékig jogfosztás, akiket legalábbis egyenlő jogokkal kellene felruházni. Hiszen a magasabb társadalmi rétegek érdekei eddig is éppen eléggé nyertek képviseletet ezekben a testületekben. Ha tehát a fejlődés szempontjából nézzük a dolgot, semmiképpen sem ártana, ha az alacsonyabb néprétegekből, társadalmi osztályokból származóknak is legalább egyenlő arányú képviseletet biztosítanánk. Minthogy ez idő szerint ez nem áll fenn, így ezeknek a méltatlankodása teljes mértékben jogos, hiszen egy évig megfosztatnak attól a joguktól, hogy az ő felfogásukat vallók, az ő véleményükön lévők, az ő életükből és csoportjukból valók juthassanak be ezekbe a tarvényhatósági bizottságokba. Be ugyanakkor jogtalan előnyökhöz is juttatja a javaslat azokat* akik felelősek voltak és felelősek ma is azért, hogy éhben a rendszerben élünk és ennek a rendszernek a^ kormány által anyiszor hangoztatott áldásait élvezhetjük. T. Ház! Mindezek alapján joggal kérdezhetjük, helyes-e, szükséges-e és a nemzet érdekeit szolgálja-e ez a javaslat? Minthogy az erről az oldalról előttem szólottak is teljes részletességgel ismertették már e javaslat szakaszainak és indokolásának bírálatát, illetőleg ezzel kapcsolatos észrevételeiket, én az Ő bírálatuk és az általam kifogásolt tények alapján megállapítom, hogy ez a javaslat nem helyes, nem szükséges és a nemzet érdekeit nem szolgálja. Mindezek alapján a javaslatot nem fogadhatom el. El'nök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Kóródy Tibor! Elnök; Kóródy Tibor képviselő urat illeti a szú. Kóródy Tibor: T. Ház! Sokan felszólaltak már e törvényi avaslat vitájában a javaslat mellett és ellene. Pártunk vezérszónoka és az utána következők bőven kifejtették részletes szakszerűséggel pártunk álláspontját. Nekem tehát, mint a legutolsó szónokok egyikének, nem célom feltétlenül és erőszakosan új szempontokat keresni, új érveket felhozni e javaslat gyöngítésérisi. Feladatom csupán abban áll. hogy mint a vita nagy részét végighallgató képviselő, a vita folyamán felmerült érveket és ellenérveket összegezzem, sommázzam, egymással szembeállítsam és mérlegelni igyekezzem. Minden alkalommal igy ekéztem arra, hogy a parlament elé kerülő kérdésekben — ha azok országos, nagy, nemzeti érdekeket érintettek