Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-146

Az országgyűlés képviselőházának -~ minden pártpolitikán felülemelkedve, minden pártpolitika felett állva, általános nagy nemzeti szemszögből nézzem a kérdéseket. Legnagyobb sajnálatomra ki keli jelentenem, hogy ebben az esetben képtelen vagyok erre. Nam vagyok képes a pártpolitikától i'ügge Menüi szemlélni ezt a javaslatot, mert meggyőződésem, hogy ennek a javaslatnak minden sorát, az indokolásnak minden érvét, s a háttérben meghúzódó és az indokolásban nem szereplő szempontokat és érveket egyaránt kizárólag pártpolitikai célok szolgálatiba állították. Nem tudok tehát egy par excellence pártpolitikai szempontokat célzó javaslatot pártDniitikától függetlenül elbírálni. A rövidke javaslat még rövidebb indokolásának érveit vizsgálva, azt hittem, hogy ha az indokolás hiányos is, de talán itt osnn, a képviselőházban, a velünk szembenálló oldal igen t. képviselői felszólalásaik alkalmával fognak tudni olyan szempontokat, olyan erveket találni, amelyek elfogadhatóvá teszik azt, amit maga a miniszteri indokolás nem tudott elfogadhatóvá tenni. Sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy elbben is csalódtam, mert i szembenálló oldalról olyan érvek és olyan, szempontok hangzottak el, amelyek egyáltalán nem tudtak megrendíteni engem és az »zen az oldalon ülőket abban a hitünkben, hogy itt tulajdonképpen nem arról van szó, amit a javaslat indokolása mond s ezért ennek a javaslatnak indokolása helyett sokkal becsületesebb és sokkal egyszerűbb lett volna őszintén beírni azt a mondatot, hogy nem akarunk választani, mert fejünk, hogy megbukunk. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon és a közéven: Ugyan, ugyani — Kuncze Géza: Láttuk Hevesen! — vitéz Lipcsey Márton: Miből látták? — May hang a szélsőbaloldalon: A javaslatból! — Maróthy Károly: Abból, hogv milyen sokan lépt3k ki! — Rapcsányi Lászó: Válasszunk, Marci bácsi, akkor eldől minden! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Be zsír nélkül! — Zaj, —< ElndU csenget.) Ebben az esetben, ha egyetértésünket nem is. de legalább megbecsülésünket nem tudtuk volna megtagadni. őszintén megmondom, hogy nem volt irígylésreméltó az igán t. túloldalon felszólalt képviselőtársaim helyzete, amidőn ezt a nagyon nehezen . indokolható javaslatot vergődve, szavakat és érveket kutatva minden valószínűség és minden logika ellenére mégis indokolni és érvekkel alátámasztani szerették volna. Rokonérzéssel figyeltük ezt a nehéz munkájukat és ezt a Jobbsorsra méltó igyekezetüket, amely természetesen nem válhatott sikeressé, mert hiszen, ha az indoikolást végigolvassuk, látjuk, hogy az két okcsoDortot hoz fel ennek a javaslatnak megerősítésére . Az egyik az, hogy az ország törvényhatóságai egyidőben válasszanak a jövőben és ezért az Isten különös kegyelme folytán viszszatért új országrészek választói névjegyzékének hiányát jelöli meg a választások elmaradásának indokául. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mást nem tud!) Hosszú esztendőkön keresztül ez nem volt szempont a magyar politikában, hosszú időn keresztül bizony választottak törvényhatóságok nem egy időben is s ezért nem tudom átérezni ennek a szempontnak nagy fontosságát. \Ez a szempont! nem más, mint az 1939.-XIX. te. egyetlen indokának szolgai módon való átvétele. Ez az indok és ez az érv azonban már tavaly, az 1939 :XIX. te. megalkotásának idejében is gyenge volt és biztosíthatom a t. túloldalt, hogy azóta sem KÉPVISELŐHÁZI yAPLÖ VII. 16. ülése 1940 október 29-én, kedden. 177 vált erősebbé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért volt szükség tehát ennek alapján a törvényjavaslatnak a benyújtására? A másik indok szerint a készülőben lévő aíkotmányreform — ez az a nagy ködös mumus, amivel fenyegetik az ellenzéket és a kormánypártot — fog olyan gondolatokat hozni, amelyek a törvényhatósági bizottságok összetételét is alapjában véve megváltoztatják. Ha így lenne is és ha garanciája lenne is a kormánynak arra vonatkozólag, — amely garanciája meggyőződésem szerint hiányzik — hogy mához egy esztendőre még módja lesz ennek az alktotmányreformnak a benyújtására, még abban az esetben ,sem tudom megérteni, hogy az időközben lefolyó egy esztendőnek hordereDét miért becsülik le ennyire. A világtörténelem és a Ihazai történelem is meggyorsult. Az egy esztendőnek ma már sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb jelentősége van, mint azokban az időkben, amelyekből az igen t. túloldal veszi felfogását. Most egy esztendő alatt óriási dolgok történnek, Európa térképét újjá rajzolják, új határok keletkeznek és régi rendszerek mennek tönkre. Most egy esztendő nagyon nagy elmulasztott időt jelent. Nyilván azt mondhatják: hiszen ez az egy esztendő nem veszett el a kormány számára, ez alatt is dolgozhatnak a törvényhatósági bizottságok. Állítom azonban, hogy ez a munka nem lehet hatásos, elsősorban azért, mert u jelenlegi törvényhatósági bizottságok összetétele nem hű kifejezője az ország politikai erőviszonyainak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. ) Az a városháza, arnelyet 1935-ben választottak meg, az 1935-ös népléleknek szüleménye és az legjobb esetben az 1935-ös népléleknek tükrét képezheti. Az idők azonban változtak. Nem hiszem, hogy itt a képviselőház padsoraiban van olyan képviselőtársam, aki azt állítaná, hogy a lefolyt öt esztendő alatt nem történt semmi, az öt esztendővel ezelőtti szellemiség és lelkiség ma 1940-ben, az 1940-es .szempon

7 toknak és követelményeknek meg felelően; is tovább tudja vinni az ország sorsát. (Maróthy Károly (a jobboldal felé): Erre válaszoljanak!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr! (Zaj jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem mernek erre válaszolni!) Kóródy Tibor: 1935-ben választották meg ezt a városházát és ebben a városházi közgyűlési teremben a legnagyobb népi mozgalom pártjának, a magyar nyilaskeresztes pártnak csupán három képviselője ült. (Maróthy Károly: Négy!) Van-e a túloldalon valaki, aki kétségbe vonja, hogy ez a háromtagú képviselet nem felel meg annak az erőmegoszlásnak, amelyet ma Budapest népében mi képviselünk. Nem kétséges, hogy ez így van és ha valóban a koreszmék önök által annyira hangoztatott álláspontját kívánnák képviselni, hozzá engednék juttatni a népet ahhoz a lehetőséghez, hogy valóban megnyilvánítsa véleményét és valóban kifejezze akaratát. Az egy esztendőt pedig fölösleges lenézni, mert ezek alatt az egy esztendők alatt rengeteg dolgot lehetett volna elvégezni és meggyőződésem, hogy a kormány a választástól való félelme miatt halasztotta el a választást, (Ellenmondások jobbfelől.) Meggyőződésem, hogy a kormány ebből a szempontból kizárólag saját hatalmi helyzetének konzerválását tűzte ki céljául. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig én ezt igen aggasztónak tartom. Aggasztónak tartom, ha a kormánynak felelős munkásai, a nemzetnek miniszterei összetévesztik az ő miniszteri minőségüket pártvezéri mivoltukkal