Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Az országgyűlés képviselőházának a zsidók, akiket a törvény eltilt a törvényhatósági tagságtól, itt is eltiltassanak. (Wirth Károly: Vájjon lesz-e elég póttag?) Több kisebb kérdést szeretnék megemlíteni, de ezeket inkább a részletes vita során terjesztem elő, itt csak megemlítem, hogy az 1934. évi fővárosi törvény -hibát követett el, amikor a szakszerűségüknél fogva a törvényhatóságban helyet foglaló tagoknak szavazati jogot nem adott. Most, amikor talán pártkülönbségre való tekintet nélkül mindnyájan azt mondjuk, hogy a közéleti működésbe is minél nagyobb szakszerűséget kell bevinni, hogy a szakszerűség érvényesüljön mindenütt, tehát a jövőben a képviselőházban és a törvényhatóságokban is jobban érvényesüljön, akkor nem lehet másodrendű törvényhatósági bizottsági tagokká degradálni azokat a kiváló szakembereiket, akik éppen iszaktudásuknáL fogva foglalnak helyet a törvényhátóságokban ennek az 1934. évi törvénynek alapján, ha- . nem a szavazati jogot ezeknek is meg kell ' adni. Hiszem, hogy a miniszter úr errenézve fog is majd javaslattal jönni. Ami pedig a választott tisztviselőket: a polgármestert, az alpolgármestereket és a többi tisztviselőt illeti, magától értetődik, hogy ha a törvényjavaslat egy évvel eltolja a választást, — akkor igaza van Budinszky t. képviselőtársamnak — az a helyes, hogy az újonnan alakult törvényhatóság bizalma révén legyenek; megválasztva a polgármester, az alpolgármesterek és a többi tisztviselők. Kernelem, hogy a józan magyar nép ítélni fog, amikor elkövetkezik a választások ideje és a legnagyobb akkor lesz az, örömöm, haa keresztény magyarság érdekei szerint fog ítélni. Ez a meggyőződésem. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Zeöld Imre Péter jegyző: Szöllősi Jenő! Szöllősi Jenő: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy először előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére válaszoljak. Müller igen t. képviselőtársunk a keresz- | tény Budapest területén elért nagy eredményekről festett itt igen hangulatos képet. (Palló Imre: Ábrándozás az élet megrontója!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Nagy eredményeket sorakoztatott fel és az eddigi munka eredményét a saját budapesti pártjának tulajdonította, mondván, hogy hol voltunk mi és a többiek akkor, amikor ők már régen harcoltak ezekért az elvekért. (Ügy van! jobbfelől. — Palló Imre: Ott voltunk! Mi is dolgoztunk!) Én erre csak a következő megjegyzéssel válaszolok. Lehet, hogy nagyon nagy eredményt ért már el Budapest székesfőváros ezen a téren, mégis ha a keresztény szellem tett is lépéseket, de a nemzeti és szocialista szellem még nem teljes (Űffy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és figyelmeztetem t. képviselőtársamat, —- bár ezt^ jobban kell tudnia éppen Müller képviselőtársamnak — hogy a főváros vezetésében a szabadkőműves szellem még ma is igen erősen yán- képviselve. (Palló Imre: Ezt tessék kiirtani!) Amíg a legmagasabb pozíciókban is látunk olyanokat, akik a szabadkőműves listában szerepelnek, addig ne büszkélkedjünk túlságosan. Egyébként osak azt akarom mondani, hogy ha most nem is vagyunk abban a táborban, ahol Müller igen t. képviselőtársam ül, de húsz-évvel ezelőtt együtt harcoltunk Jf5; ülésé 19hO október 28-án, hétfon. 15fí ezért a keresztény» Budapestért, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tehát ennek az eredménynek az elérésében nekünk is van részünk. Bár én nem tartozom az idősebbek közé, a Move, megalakulásánál én is ott voltam a Podmaniczky-utcában, úgyhogy t. képviselőtársaim nem állnak egyedül érdemeikkel. Mi azóta meguntuk azt a tempót, azt a lassúságot, eredménytelenséget és azt, hogy húsz év alatt nem tudtunk annyit haladni, mint a szomszéd államok — lásd Szlovákiát — két év alatt, illetőleg hónapok alatt; ezért otthagytuk azt a tábort és átjöttünk egy dinamikusabb táborba, amelynek véleményét ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban Budinszky igen t.. képviselőtársam a legobjektívebben és a leghiggadtabban fejtette ki. (Palló Imre: Nekem köszönőlevelem, van a képviselő úrtól, hogy segítettem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szöllősi Jenő: Legyen szabad t. képviselőtársam még egy megjegyzésére reflektálnom. Budapesten a tanerők, illetőleg a tisztviselők között még ma is igen sok zsidó van {Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tanusitvanyósok! — Ellenmondások a középen.) — úgy van, tanusítványos emberek. És ha képviselőtársam ezt kétségbevonná, akkor jöjjön le a vidékre és nézze meg az ottani helyzetet, (Müller Antal: Azt nem tudom!) a városi közigazgatásban még mindenütt ott vannak a régi zsidó tisztviselők, (Müller Antal: Budapesten egy sincs!) Az eredményekkel tehát túlságosan ne büszkélkedjünk, legyünk csak nagyon szerények. Amikor igen t. képviselőtársam köszönetet mond a kormánynak ezért a javaslatért, akkor mi a magunk részéről fájlalni tudjuk^ azt, htogy hangot adott ennek a meggyőződésének, mert a vezérszónokunk által kiíejtett érvek alapján, de az általam elmondandók alapján is, azt hiszem, igazolni fogjuk tudni, hogy ennek a javaslatnak el kell tűnnie, le kell vétetnie a napirendről. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imrei (a jobboldal felé): Nem mernek hozzászólni!) T. Ház! A belügyminiszter úr immár másodszor lép olyan javaslattal a Ház elé, hogy a törvényhatósági választásokat halasszuk, el. A belügyminiszter úrnak és a kormányzatnak nem ez az első ilyen irányú intézkedése. Egész rendszer alakul ki a választások elhalasztása terén. Valóságos specialistái lesznek már ennek, úgyannyira, hogy például utalhatok rögtön a felvidéki választások elhalasztására is, amelyet indokolás nélkül nem tartottak meg a törvényben kontemplált időben. Hivatkozom arra is, hogy vidéken a községi és városi képviselőtestületek messze időkkel el vannak maradva és az esedékes választásokat felsőbb utasításra egyszerűen nem tartják meg. Makó városából tudok példát mondani. Ott ki volt tűzve a választás ez év tavaszára. A közigazgatási bíróság által az egyik kerületben megsemmisített választást kitűzték, majd felsőbb gombnyomásra leállították; azóta is várakozunk, a képviselőtestület tehát csonka maradt. De ezerszámra lehet erre példát felhozni. A kormány egyenesen nem Óhajt választatni és; valóságos irtó hadjáratot folytat a választások rendszere ellen. (Palló Imre: Ennek valami oka van!) Erre — azt mondhatom — szinte nincs is precedens a magyar parlament történetében. Egyetlen precedensre talán hivatkozhatnak és ez az 1915:

VI. te, amely a világháború következtében elrendelte azt, hogy a törvényhatósági vá-