Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

156 Az országgyűlés képviselöházwiak lasztásokat nem tarthatják meg- előbb, mint a békekötéstől számítva eltelt három hónap múlva. Ez az egy precedens van a múltból, ennek a kormánynak tevékenysége azonban most már a precedensek sorozatát fbgja elémki tárni. A kormányzat valósággal irtózik a választásoktól. (Egy hang a szélsőbaloldalon: ő tudja, miért.) Ha figyelembe vesszük azt, hogy például Bulgáriában, amelynek külpolitikai körülményei nagyon azonosak voltak a mienkkel, ez év folyamán általános képviselőválasztásokat mertek tartani és meg is tartották a választásokat, akkor feltétlenül felmerül az a gondolat, hogy miért csak nálunk, Magyarországon nem lehet választatni? önkéntelenül eszembe jut Imrédy Béla igen t. képviselőtársunknak a múlt appropriációs vita alkalmával elmondott beszédéből az a részlet, amelyben a szakértők és aggodalmaskodók demagógiájáról beszedi (Palló Imre: Valami huncutság van itt!) T. Ház! A belügyminiszter úrnak a választástok tekintetében való magatartása egyenes folytatása az elmúlt 22 év konszolidációs rendszerének. Ami most itt lejátszódik, az a Bethlen István-i rendszernek betetőzése, semmi egyéb. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A koronát erre a tetőre majd az alkotmányreform fogja rátenni, amire, mint egyik fő érvre, ez a törvényjavaslat már alludál is. (Palló Imre: Tekintetes Karok és Kendek!) Én csak azt a kérdést szeretném felvetni a belügyi kormányzat felé, vájjon olyan biztosnak érzi az épület alapfalait és falait egyaránt, hogy ezt a súlyos tetőzetet rá merik majd helyezni? Mert én a magyar alkotmány épületén, annak a falain komoly, mélyreható repedéseket és szerkezeti hibákat látok. Ez a javaslat is egy ilyen szerkezeti hibát akar megszüntetni. Ne feledje el a belügyi kormányzat, hogy a politikai épület falainak szilárdságát az a jó habarcs, az a jó vakolat teszi, amelyet mi népi bizalomnak nevezünk, mert népi bizalom nélkül ez az épület nem fogja elbírni azt a tetőzetet, amelyet most rá akarnak helyezni. (Rassay Károly: Cement kell! A vakolat nem segít!) A Bethlen-i rendszer tíz éve megfosztotta a magyar népet az 1918-as forradalom vívmányaitól. S amikor később ezeket a jogokat lassanként visszaadták a népnek, akkor bőven gondoskodtak arról, hogy olyan alkotmánymódosításokat vigyenek keresztül, — itt elsősorban a felsőház reformjára gondolok — amelyek a jogkiterjesztés értékét éppen a népi politika és a népakarat érvényesülése szempontjából szinte a nullával tették egyenlővé. Ez a javaslat is egy további esztendőre nullifikálni akarja a törvényhatósági választójogot, pedig ez a magyar nép alkotmányos jogainak egyik pillére. T. Ház! Az 1929. évi XXX. ta amúgyis nagyon reakciós szellemben született meg. Ezt a törvényjavaslatot ebből a szempontból szerkesztették meg, az akkori belügyminiszter úr indokolásában is benne van. Azok számára tehát, akik ezt a javaslatot hozták, akik a nép részvételét az aktív politika terén mindig bizonyos aggályoskodással fogadták és akik ennek következtében szemrebbenés nélkül megvonták tűzharcosoknak, több kitüntetéssel bíró embereknek, családapáknak, biztos exisztenciával bíró emberek választójogát, azoknak számára ez az 1929 : XXX. te. rendkívül jól sikerült, annyira jól sikerült, hogy, én esodálkoz145. ütésé 19 hO október 28-án, hetfon. nék azon, ha a várható alkotmányreformnak nem ez a törvény lenne az alapja. Megindokolom, hogy ezt miből következtetem. Az 1929 : XXX. te. szerint a törvényhatósági bizottság tagjai háromötödrészben vagyoni és értelmi cenzus alapján kerültek be és csak kétötödrész maradt a választás számára. Ebből a kétötödből is igen sok értelmiségi embert, jegyzőket, földbirtokosokat választottak meg, ez a kétötödrész sem jutott a földmívesnép és a munkásság képviselőinek. (Wirth Károly: A munkásokat seholsem látjuk!) Így alakult ki tehát a törvényhatósági bizottságok képe is. A mostani törvényhatóságok élete valóságos paródiája a régi, élettől duzzadó törvényhatóságnak. A széksorok üresek, az ellenzék megunta a meddő harcot a főispáni hatalommol szemben, (Gr. Serényi Miklós: Éljen Baresay!) úgy hogy a főispán urak minden további nélkül egyenesen végrehajthatják a belügyminiszter úr utasításait, ott ellenmondás ma már nincs, nem is mutatkozhatik. Nem mutatkozhatik azért, mert például a főispán urak legújabb joggyakorlata alapján az indítványozás joga a törvényhatóságokban nullává lett. (Wirth Károly: Megvonják a szót!) A főispán ugyanis felteszi a kérdést, hogy óhajt-e ezzel a tárggyal a törvényhatósági bizottság foglalkozni. Minthogy pedig, ha a javaslat ellenzéki oldalról jön, még akkor sem óhajtják tárgyalni» ha gazdasági természetű, ennek következtében joggal állítom, hogy a törvényhatóságok legfontosabb joga, amely eddig életet vitt bele, az indítványozási jog, már a múlté. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ugyanez történik itt is! — Palló Imre: Nem diktatúra ez? — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni! Szöllősi Jenő: T. Ház! Az 1886 : XXI. te. óta az alispánok, a vármegyék első tisztviselői jóformán árnyékhatalmakká váltak, s az alispánok, legfeljebb ha négy fal közt maradnak, magukba roskadva gondolnak azokra a szép időkre, amikor ők valójában a törvényhatóság első tisztviselői voltak, mert az 1886. évi XXL te. olyan hatalommal ruházta fel a kormány képviselőjét, a főispánt, hogy a vármegyes minden egyes életmegnyilvánulásába úgy nyúlhat bele, ahogy az a kormánynak tetszik. (Matolcsy Mátyás: A választáson agk tálnak, vesztegetnek!) T. Ház! Ilyen körülmények közt igazán nem csoda, ha az összhang a közigazgatás és a haladás követelményei közt egyfelől, változott közjogi és közéleti helyzetünk közt más^. felől teljesen megszűnt. Ha politikáról a vidéken szó kerül, akkor a parasztság és a munkásság képviselői csak azt mondják, majd megcsinálják az urak odafenn Budapesten, úgyhogy én nyugodtan merem azt állítani, hogy a rendszerrel való együttműködés érzése, azaz átmelegítő érzés, de most már a rendszerrel való együttműködésnek a szándéka is hiányzik a magyar nép fiaiból. A baj gyökere ott van, —• én legalább ott látom — hogy amikor ez szóbakerül, akkor a rendszer és a rendszerben közigazgatásunk nem hiányolja a nép részvételét, nem akar és nem is tud ezen segíteni, nem hiányzik neki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt kizárja!) A fő elv: quieta non movere, azt hívén, hogy itt. nyugalom van, és nagyon sokszor halljuk,. I hogy Magyarország a nyugalom országa. ' Pe-