Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-131

Az országgyűlés képviselőhazának 181 g ünket, — mihelyt lehetett (Élénk éljenzés és taps.) és hihetetlen gyorsasággal. Ezt az elszántságot, a nemzetnek ezt az elszánt áldozatkészségét méltányolták barátaink is; a barátok azt is megkívánják, hogy a barát erős, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) önmagában bízó és tettrekész legyen. A magyar revízió gondolata a tengelyhatalmak politikájának erősbödésével és az Ő erősbödésükkel mind közelebb jutott a megvalósuláshoz és, amikor a körülöttünk mesterségesen felépített államok épületei kezdtek omladozni, bekövetkezett a tulajdonképpeni természetes folyamat, amikor a mi napunk is felvirradt és annak az erőnek a hatása alatt, .amely ezeket a mesterséges alkotásokat a tengelyhatalmak politikája következtében megingatta és összetörte, rövid idő alatt egymásután tértek vissza területek az anyaországhoz. Majdnem csodával határosnak merném mondani azt a gyorsaságot, amellyel ezek a területek visszatértek. (Ügy van! jobbfelől.) Amikór 1919-ben megkezdtük ezt a küzdelmet, én kétszeresére becsültem az időt, amikorra visszaáll minden, vagy pedig megindul az a folyamat, amely visszaállítja azt az állapotot, mely képessé teszi Magyarországot a Dunamedencében való teljes hivatásának betöltésére. Hamarább jött meg a változás, a velünk és Németországgal szembenállók értetlenségéből, tijind Németországgal, mind mivelünk szemben. ÍJZ az értetlenség tette azt, hogy Németország egy istenadta vezér irányítása mellett önerejéből gyorsabban vált erőssé és hatalmassá, * (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) és ez hozta meg azt is, hogy mi is hamarább jutottunk oda, ahol ma állunk. A Felvidéknek és Kárpátaljának az anyaországhoz visszatérte után az egész magyarság szeme immár kettőzötten Erdély felé fordult. Erdély felé, amely legnagyobb és legfájóbb sebünk volt. (Ügy van! Ügy van!) Amikor azután Oroszország megoldotta a maga^ problémáját, igen gyorsan, igen röviden és igen haIAL tár ázottan, akkor természetes^ hogy mind Ma•teyarország, mind Bulgária, és a két ország •ozvéleménye erősebben, hatalmasabban lépett ^H^eí nemzeti követeléseivel. Mi komolyan el voltunk szánva arra, hogy ezt a kérdést józan meggondoltsággal, békés úton oldjuk mep N m frázisból hangoztattuk | a béke» revíziót, mert azt gondoltuk, hogy ha I a józanság megjön, akkor valóban nem kizárt, hanem lehetséges ez az út. Mi megpróbáltunk tárgyalások útján megállapodást kötni Komániával, úgy és abból a két szempontból, " hogy egyrészt megóvjuk Európa békéjét Európának ebben a sarkában, olyan időpontban, amikor a békének bárki által való itteni megzavarása messzemenő konzekvenciákkal járhatott volna és azért is, hogy magyar vért és erőt kíméljünk. (Helyeslés.) Nem találkoztunk megértéssel. Nem látták át a másik oldalon azt az óriási áldozatot, amelyet a magyar nemzet lelkileg hoz, c^ak esrv négyszöerkilpméternyi föld átengedésével is. (Ügy van! Ügy van!) A tárgyalásokról nem kell, hogy hosszasan beszámoliak: asit hiszem, az újságokból és másként is többet méltóztatnak tudni ezekről, mint amennyit én itt öt perc alatt elmondhatnék. Mi komoly és határozott kompromisszumot ajánlottunk, eléggé tekintélyes, 30.000 négyszögkilométert meghaladó terület átengedésével,— de erre választ sem kaptunk — olyan terület átengedésével, amely túlnyomó ülése 1940 szeptember 4-én, szerdán. 3 többségében románlakta, mert azt reméltük* hogy ezzel a két állam között tar-tós békét éö megértést létesíthetünk és •megóvjuk önmagunk és Európa békéjét, különösen a jelen pillanatban, amikor a tengelyhatalmaknak, melyek nehéz küzdelemben állanak, különös» éi^ deke a béke megóvása. Mondom, nem is kaptunk erre választ, csak' népcserére való ajánlatot, ami a világnak ebben a részében, az erdélyi, a keletinagyarországi földön végrehajthatatlan. (Ügy van! Üg$ van!) Végrehajthatatlan mindenki előtt, aki á viszonyokat ismeri. És ezt most maga a bécsi döntés is igazolja. Végrehajthatatlan, mert talán ez a legnehezebb probléma, a legnehef zebben megoldható területi problémánk á szomszéd állammal. Ha összehasonlítjuk a Felvidék, a Kárpát-alja s a visszatért Erdély és a keleti részek visszatért területeinek statisztikai számait, akkor ezek eléggé világosan beszélnek. Az első bécsi döntés területén 84'5% magyar és 119% szlovák tért vissza, a kisebb nemzetiségeket nem említve. A Kárpátalja területén 674.ÖÓ0 lakos'ból 500.000 ruszin és 62.000 magyar. A most visszatért területen pedig, ha a valószínű etni

: kai megoszlást veszem, úgy, amint azt kiszámítottuk, 47% magyar és 44'5% román. Azt hiszem, hogy ezeknek a statisztikai számoknak így, egészen röviden való összehasonlítása Jellemzi a három területet, jellemzi a különbséget. Aki pedig a térképre néz és azon ezeknek a nemzetiségeknek bonyolult együttlakását szemléli, az előtt világos, hogy itt nem lehet olyan értelemben néprajzi határokat vonni, mint más területeken. (Ügy van! Ügy van!) Amikor azután a turnuszeverini 'tárgyalások három összejövetel után sem vezettek semmiféle eredményre, akkor nem szívesen, . de kénytelenek voltunk arra gondolni, hogy a tárgyalások teljes sikertelensége esetén másképpen leszünk kénytelenek a kérdést megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi mindent megpróbáltunk, hogy ez ne történjék meg. Ne történjék meg különösen most, olyan pillanatban, amikor velünk szoros barátságban lévő és irántunk szoros barátságot mutató országok -— azért hangsúlyozom ezt, mert hiszen ők a nagyobbak, tehát őtőlük kell, ho"

1

^ kiinduljon a barátság lényege — súlyos és nehéz küzdelmet vívnak, s ne zavarjuk meg ezt a küzdelmet, aminek érdekében áldozatokat is voltunk hajlandók hozni. Ekkor következett be azután az a momentum, az a pillanat, amikor a tengelyhatalmak késznek nyilatkoztak arra, hogy belemennek a döntőbíráskodásba és ezzel hajlandók olyan valamit vállalni, amit tudom, hogy nem szívesen vállaltak, mert óriási felelősség, rendkívül kellemetlen feladat bárkinek, aki azt vállalja. Az irántunk való barátságuknak különös jele, hogy vállalták, (Ügy van! a jobboldalon.) mert én, aki nemcsak mint szenvedő fél vettem részt, hanem bíró is voltam ilyen nemzetközi döntőbírósági tárgyalásom, bizony tudom, hogy ez mennyire hálátlan mesterség. Mindig akadnak az egyik oldalon is, a másik oldalon is kritikusai bármily döntésnek, még ha ez a döntés magából az égből jönne is. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Az a tény tehát, hogy vállalták ezt a döntőbíráskodást, hangsúlyozom, már magában legnagyobb köszönetünket érdemli meg. (Elérik éljenzés és taps a jobboldalon és a középért.) Mihelyt vállalták a tengelyhatalmak ezt a feladatot, a náluk megszokott eréllyel és gyor*-