Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-131

4 Az országgyűlés képviselőházának saságg&l is hajtották végre. Gyorsasággal, amelyért ismét hálásnak kell hogy legyünk a?órt, mert ha ez a kérdés nem bonyolódott yiolna le gyorsan, nagyon veszélyes állapotok állhattak volna elő, amelyek talán Európára is veszélyt jelentettek volna. A döntést nem kell taglalnom. A döntés területi döntés, elismerése tehát annak a princípiumnak, hogy itt nem népcseréről, hanem területi kérdésről volt szó. Magát a döntést, hogy mely területek kerültek hozzánk és mely, Trianonban odacsatolt területek maradtak Romániánál, méltóztatnak a térképről ismerni, ilyen térképek az újságokban és bizonyára a kirakatokban is megjelentek és láthatók. Most tessék megengedni, ihogy egy pillaHatra levessem miniszterelnöki voltomat és mint ezeknek a kérdéseknek szakértője — azt hiszem, kevesen foglalkoztak ezzel a problémával annyit, mint én — őszintén megmondjam, hogy ez a döntés a mai körülmények Között, Európának ebben a nehéz pillanatában és a döntő bírák kezében a legnagyobb objektivitásra való törekvést mutatja. Objektivitásra, gondos mérlegelésre való törekvést olyan problémánál, amelyen még az is esztendőkig törheti a fejét, aki annak alapos ismerője. Èz a döntés országunkat, ezt a trianoni országból lassanként újra nagyra növő országunkat körülbelül 45.000 négyszögkilométerrel növelte meg. Ez a Trianonban megcsonkított országnak pontosan a fele, mert az 91.000 négyszögííilométer területű volt. Annak az országnak pedig, amely most ezt az erőfeszítést véghez vitte és a végén a kérdést a tengelyhatalmak segítségével megoldotta, egyharmadrésze. Ez tekintélyes növekedés, de az országokat — és ezt a geográfus is kell, hogy mondja — nem területek tesznek, hanem emberek. Visszakaptuk a Romániába szakadt magyarság legnagyobb részét, körülbelül 1,150.000 ijiagyarfc számításaink szerint, amelyek nem tökéletesen azonosak a statisztikákkal. Visszakaptuk ezen az úton a Székelyföldet. A Székelyföld visszatérése olyan fontos tény, amelyet senki magyar ember előtt hangsúlyozni nem kell. (Ügy van! jobbfelől.) Ma fenn állunk Üzsoktól Zágonig a Kárpátokon, a régi kárpáti qr^zághatárnak jó felerészén és a fontosabbik részén. Visszakerültek városok, amelyeket az elnök úr is említett. Nem szükséges ezeket senki magyar ember előtt jellemeznem és fontosságukat kiemelnem. Egyesek talán nehéz körülmények között kerültek vissza. Egyeseknek megjavultak, másoknak megrosszabbodtak a körülményeik. A mi feladatunk gondoskodni arról hogy senki se érezze ezt, hanem megfelelő gazdasági és kulturális politikával ugyanúgy felvirágoztassuk ezeket a városokat, mint ahogyan a trianoni békeparancs után sokkal nehezebb körülmények között fel tudtunk virágoztatni határszéli városokat. (Ügy van! a középen.) De, t. Ház, én már aznap, amidőn a döntés megtörtént és visszatértünk Bécsből, sőt már megelőzőleg is, Kárpátalja visszatérésével kapcsolatban is hangsúlyoztam, hogy nagy és súlyos feladatokat kaptunk, részben vállaltunk önszántunkból és saját akaratunkból. Kaptuk ezeket önszántunkból és saját akaratunkból is, mert ez a nemzet annak a Himnusznak elhangzása óta, amely most 20 év után is fülembe cseng innen a kupolacsarnokból, arra határozta el magát, hogy nem egy szűk, kicsi, tisztán magyar nemzeti állammák a keretében fog élni, hanem folytatni «karja dunamedencei hivatását. (Ügy van! [. ülése 1940 szeptember 4-én, szerdán. Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) És megkaptuk ezeket a feladatokat kötelező ígéretek alapiján, amelyeket azonban, meg kell mondanom, jószántunkból és szívünkből tettünk, mert a nemzetiségekkel való korrekt és jó bánásmódnak nemcsak e megállapodás óta vagyok szószólója, hanem eleget hangoztattam és eleget hangoztattuk ezt itt sokan azelőtt is. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha a múltban történtek is hibák, — hol ne történnének, és ezek rendesen kölcsönösek is — de azt hiszem, Magyarország mai nemzedéke ebben a kérdésben túlnyomó többségében egyetért. Most fog elválni, hogy mind a magunk fogadkozásával, mind az ígéretekkel szemben megérdemeltük-e azt, amit visszaszereztünk és ami visszajött. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang balfelől: Ősi jogon! — Mozgás és zaj a baloldalon. — Halljuk Halljuk! jobbfelől.) Az elmúlt húsz év után új szerepünk Közép-Európában tulajdonképpen az a szerep, amelyet Magyarország a világháború előtt betöltött, illetőleg helyesebben, amelyet a XIX. század előtti időkben betöltöttünk, A megbékélésnek ezt a szerepét és ezt a politikáját kívánjuk most átvinni azokon a mondvacsinált határokon, amelyek eddig a keleti, bihari, szatmári részeket és Erdélynek hozzánk visszatért részeit tőlünk elválasztották. Ezzel talán ezeknek a gondolatoknak, eszméknek és szándékoknak, a megbékélés és & nemzetiségekkel való jó bánásmód elveinek nagyobb hatókört is fogunk adni a jelenleg megállapított határokon túl is. (Helyeslés.) Ez azoknak a magyaroknak fontos, akikre nem szűnünk meg gondolni, (Üay van! Ügy van!) akik túlmaradtak ezeken a határokon, de akiknek érdekében szintén kötelezettségek vállaltattak, amelyek felett immár sokan vannak, akik őrködni fognak. Már most még csak egy hivatásom van és ez az, hogy arról beszéljek, mi a teendőnk ós hogyan készültünk fel ezekre a teendőkre. Nem akarok most a részletekbe belemenni, de jelentem a t. Háznak, hogy amennyire lehetett, előkészültünk közigazgatásilag a bevonulás feladatára, illetőleg a visszatért területek közigazgatásának berendezésére, támaszkodjam részben olyan adatokra, amelyeket kitűnő ml gyár szervezetek, gazdasági szervezetek odJHj átról régóta éveken át és újabban is rendelk™ zésemre bocsátottak, vagy nyomtatásban, vagy »kéziratban. Ismerjük az embereket, — Istenein, hogyne ismernénk! — ismerjük a viszonyokat. Ezeknek ismeretében a részletekben is előkészültünk, elsősorban azon elv alapján, hogy akik ott élnek, — tehát általában véve az erdélyiek* de különösen azok, akik ottmaradtak, ezt ( á húsz esztendőt kibírták — azok igazgassák önmagukat (Élénk helyeslés.) és igazgassák azokat, akik nem magyar anyanyelvűek, de velük együtt éltek, feledve mindazt, ami őket a húsz ev alatt a másik oldalról érte. Mert mi nem megtorolni, hanem építeni akarunk és fogunk. (Elénk helyeslés. — Rupert Rezső: Nagyon bölcs dolog!) Remélem, hogy a gyakorlatban is be tudjuk tartani ezt a bölcsességet, mert ilyent mondani könnyebb, mint a gyakorlatban végrehajtani. (Felkiáltások: Jgaz! Ügy van!) De ha azt mondom: azokat igazgatni, ez nem zárja ki azt, — sőt ellenkezőleg* liogy ne alkalmazzunk a közigazgatásban* különösen a nemzetiségek által sűrűbben lakott vidékeken, nemzetiségieket is. (Helyeslés.) Igyekeztünk gondoskodni arról, hogy mindenféle pillanatnyi, hirtelen megtorlásokat, amelyek ilyenkor elő szoktak fordulni, megakadá-