Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Àz országgyűlés képviselőházának 139. kolafenntartókhoz fordult, így többek között • Szmrecsányi Lajos egri érsekhez és kérte, hogy adja fel a jogakadémia ját. Ahogyan Szmrecsányi Lajos egri érsek válaszolt, az a levél történelmi dokumentuma és történelmi példája annak, hogy hogyan kell egy nobilisán érző magyar főpapnak a saját iskoláját megvédenie. Amikor Klebelsberg Kunó volt miniszter látta, hogy az iskolák fenntartóival nem boldogul, akkor 1927 július 13-án kiadott rendeletével megfosztotta az összes jogakadémiákat az államsegélytől. 1928-ban elrendelte, hogy államvizsgát a jogakadémiákon nem lehet tartani és amikor ezért támadás érte, akkor a legfelsőbb helyre, folyamodott, ahol ezt az intézkedését jóváhagyták. 1932-ben Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos megbízást kapott a jogakadémiák megszüntetésének kidolgozására. Magyary Zoltán is csak a negyedik évet kívánta elvenni a kultuszminiszter úrhoz terjesztett memoranduma szerint. Most azonban, igen t. Ház, — s ez reám nézve és az egriekre nagyon szomorú — ez a javaslat el fogja temetni az egri jogakadémiát. (Palló Imre: Úgy van!) A mostani javaslat azt jelenti, igen t. Ház, hogy két esztendő marad meg a jogakadémiáknak tanulmányi időként, két alapvizsgát tehetnek a jogakadémiákon s így a harmadik és negyedik esztendő tanári kara mehet ahová akar. De nem ez a fontos, hanem az a fontos, hogy nem lesz iskolafenntartó, aki a jogakadémiát fenntartsa, nem lesz azért, mert egészen természetes, hogy előkészítő tanfolyamokban, előkészítő iskolákban nem lesz majd hallgatóság. Én megértem, és ha iskolapolitikai és egyetemi politikai szempontból vizsgálom ezt a kérdést, akkor meg kell állapítanom, hogy a kultuszminiszter úrnak talán igaza van, ha azonban a római katolikus, de egyáltalában egyházi főiskolafenntartás szempontjából vizsgálom ezt a kérdést, akkor azt kell megállapítanom, hogy a kultuszminiszter úr talán nem jár helyes úton. Ügy érzem, hogy nekem, mint hithű katholikus embernek, de a többi vallásfelekezetek képviselőinek is ragaszkodnunk kell egyházunk jogaihoz, amikor veszély forog fenn az egyházi és hitfelekezeti főiskolai oktatás fennmaradása tekintetében, ebben a Házban aggodalmunkat kell kifejeznünk. Ki kell fejeznünk azt az aggodalmat, hogy amikor a német nemzetiségekre vonatkozó megállapodásban a kormány elismeri a nemzetiségek főiskola-fenntartási jogát, ugyan; akkor a bevett egyházak főiskola-fenntartási jogát megszűkíteni és visszafejleszteni igyekszik. Eger város érseke határozottan tiltakozik az ellen, hogy ezt a főiskolát a kultuszminiszter úr elvegye. Ne méltóztassék rossznéven venni tőlem, ha én, mint Eger város képviselője elérzékenyedem ennél a kérdésnél, de ne méltóztassék rossznéven venni tőlem azt sem, hogy mint egyházához hü katholikus ember s nemcsak mint katholikus, hanem mint magyar ember is, aggodalmamat vagyok kénytelen kifejezni. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr azt mondja, hogy áldozató; kat kíván azért, hogy az erdélyi, kolozsvári egyetem felállíttassék. Nagy célok érdekében, ha a haza így kívánja, Eger és a római katholikus egyház is tud áldozatot hozni. De amikor a kultuszminiszter úr Egertől 200 éves főiskoláját kívánja áldozatul, az áldozat oly nagy, hogy szerény nézetem szerint nem is kellene ezt ma elfogadni a római katholikus egyháztól és Eger városától. (Palló Imre: Nem is szabad kérni!) ülése 194Ö október il-én, pénteken, Uö Igen t. Ház \

t Eger városa és elsősorban az ősz patriarcha érsek, akinek utolsó esztendeit zavarja meg ez az intézkedés, aki az iskolák, templomok, plébániák százait alkotta hosszú egyházi uralkodása alatt, most fájdalommal latja, hogy dédelgetett iskoláját, amelyért húsz esztendővel ezelőtt oly erőszakosan és szenvedélyesen szállt síkra Klebeisberg Kunoyal szemben, ma elveszik tőle. De valahogy úgy érzem, hogy a római katholikus főpapok is fájlalhatják ezt a dolgot, amikor egy 200 éves római katholikus főiskola egy jellegzetes katholikus iskola szűnik meg, ahol a kultuszminiszter úr elismerése szerint is csak vallásos, erkölcsös s magyar nevelés folyt. Azon se méltóztassanak csodálkozni, hogy Eger városa kétségbeesetten tartott közgyűlést, amelyen az iparosok, földművelők és kereskedők képviselői szólaltak fel azért, mert e jogakadémia hallgatóinak körülbelül 50 százaléka a földmí. vesék, iparosok és kereskedők gyermekei közül kerül ki, akik nem fognak máshova, egyetemekre járni. Nem fognak elmenni máshova egyetemre, mert szüleiknek nincs tehetségük, nincs pénzük arra, hogy gyermekeiket másutt taníttathassák. Katholikus szempontból fájdalmas ennek a katholikus főiskolának megcsonkítása, amikor azt látom, hogy Európa összes országaiban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Belgiumban és Franciaországban legutóbb öt katholikus egyetemet létesítettek, de Olaszország csodálatos milánói egyeteme is, amelyet mindenki megcsodál, szintén a katholikus egyház és a katholikus társadalom filléreiből épült fel. Amikor a kormányzatnak az egri katholikus jogakadémia semmibe sem kerül, amikor a kormányzat erre az akadémiára semmitsem áldoz és amikor ezt az akadémiát a katholikus főpapok, híven ezeresztendős tradícióikhoz, önként és áldozatkészen tartják feun, mégpedig olyan színvonalon, hogy a főiskolának öt egyetemi magántanára van, amely színvonal nézetem szerint megfelel az egyetemi oktatással és neveléssel szemben támasztott minden követelménynek, akkor nem tudom megérteni, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter úr, aki a valláserkölcsi nevelés szószólója, az utóbbi időkben pedig megalapítója, aki a középiskolák egész tömegét tartja fenn, illetőleg igyekszik fenntartatni a szerzetesrendek által és aki nem egyszer adta tanújelét annak, hogy a valláserkölcsi nevelés különösen a mai időkben feltétlenül fontos, ezzel a javaslattal jön ide. Bocsánatot kérek at Háztól, hogy így foglalkoztam ezizel a kérdéssel. A miniszter úr se vegye tőlem bizalmatlanságnak, hogy ilyen őszintén 'beszél tömi. Ügy érzem, hogy akkor lettem volna vele szemiben tiszteletlen és bizalmat

lain, ha magamhan elégedetlenkedtem volna, ha magaimJba fojtottam volna és ziem mondottam volna el ilyen őszintén azt a fájdalmat, amelyet a katholikus egyház és Eger minden egyes lakója érez. Az én helyem kilenc esztendeig az — ellenzéki oldalon volt és ma itt vagyok. Itt pedig azéirt, mert úgy érzem, hogy ezen a helyen kell küzdenem a népi politikáért és mert meg vagyok győződve arról, hogy ezen a helyen fog kiforrni az a jövő népi politika, amely a magyar namzetet éltetni és fenntartani fogja. De azt is gondolom, hogy azzal, hogy én itt vagyok a kormánypártban, a kritika jogától nem vagyok megfosztva és őszintén meg szaibad mondanom aggodalmamat. Ugy érzem, hogy ezt tőlem senkisem fogja rossznéven venni. (Helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) 21*