Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az országgyűlés képviselőházának 1S9. tak szabadkőművesek. (Vajna Gábor: 178 egye­temi tanár volt szabadkőműves! — Elnök csen­get.) Tessék elképzelni, mit jelent az, ha sza­badkőműves egyetemi tanár tanít. Tudok olyan középiskolai tanárról, aki a »Világ« című szabadkőműves lapot olvasta a padok­ban. Tudok olyan tanárról, aki amikor sze­kundiát adott a diáknak, azt mondotta: »Menj most a Józuskához, az majd kiradírozza«. Ezek jegyzőkönyvben vannak lefektetve, ezeket nem én találtam ki. Tehát igenis, lelkületileg olyan tanárokra van szükség, akik nemcsak tanítanak, nemcsak a magyar érzést képviselik és hirdetik és nem­csak nemzeti szempontból és magyar szem­pontból nevelnek, hanem valláserkölcsi alapon is állnak, (Elénk helyeslés.) mert csak ilyen tanároknak van ma helyük a tanításban. A többiek lehetnek a világ legtudósabbjai, men­jenek -Einsteinhoz, emigráljanak; ebben az or­szágban csak a valláserkölcsi nevelésnek van létjogosultsága. (Elénk helyeslés és taps.) Ne jöjjenek nekem azzal a frázissal, hogy »europe­rek vagyunk«. Annak az átkát isszuk, hogy mindig majmoltuk az europerséget és a mű­velt nyugatot. (Ügy van! Ügy van!) Most lát­juk a művelt nyugatot: a szabadkőműves világ államférfiai, hadvezérei, köztársasági elnökei úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Az Öreg Pétain marsall meakulpázik és egy új vi­lág kezdetét említi, a mi liberális bajnokaink pedig most egyszerre némák lettek; most egy­szerre nem vagyunk maradiak, most egyszerre csendben vannak, mert ott látják azokat, akik saját bőrükön tapasztalták, hogy egy vallásel­lenes, egy erkölcsi alapon nem álló nevelési rendszer, amelyből az új intelligencia fakad, hová vezeti a nemzeteket és államokat. A pusz­tulásba vezeti! Igenis tehát, felszólalásomnak az a főoka, hogy erre rámutassak. A kultuszminiszter úr Isten és ember előtt felel azért, hogy ezek az új professzorok minden oldalról megvizs­gáltatnak; lelkibetegekre szükségünk nincsen, (Úgy van! a középen.) lelkiszegényekre szüksé­günk nincsen. Az összes professzorokat ebből a szempontból is kell tekintenünk, a tudo­mányfokon egyenlő, az egyenlő tudásúak kö­zött elsősorban azt kell venni, aki nemcsak magyar, de valláserkölcsi szempontból is meg­bízható. (Éljenzés és taps középen.) Vannak itt programmok, hirdetnek itt új és új hangzatos jelszavakat Egy Programm van, mélyen t. Képviselőház: Krisztus evangéliuma! (Taps a középen.) És ha ez fog érvényesülni a közigaz­gatásban, a közoktatásban és az egész vonalon, akkor ezt az országot nem kell félteni, ha haza­fiasán gondolkozó, százszázalékos, Öntudatos magyar emberek intézik az ország sorsát. At­tól pedig, hogy a népies politika érvényesül, hogy a kisemberek fölfelé törtetnek, ne féljen senki, ennek csak örüljön, mert ezekből a so­rokból egészséges szellemet hoznak, amint nem szégyenlem bevallani, mennyire örülök, hogy ez az egészséges, nem mondvacsinált évezredes erdélyi szellem ide bevonult. Mélyen t. Képviselőház! Reibel t. képvi­selőtársam és igen t. barátom, amikor a sze­gedi főiskola bekapcsolását kérte az egye­tembe, hasonló gondolatot pengetett meg, ha­sonló gondolatoknak adott kifejezést. A ma­gam részéről is kérem az igen t. kultuszmi­niszter urat, hogy ennek a kérelemnek eleget téve, Reib el igen t. képviselőtársam indítvá­nyát fogadja el. Csak röviden még egy pár mondatot. Szóvá­tette az én mélyen t. képviselőtársam azt is, KÉPVISELŐHÁZI yAiPLO VU. ülése 1940 október 11-én, pénteken. •. iß hogy ^helyesli, hogy idegen nyelveket taníta­nak. Természetes ez, különösen a számban kis nemzeteknél. Megjegyzem, a »kisnemzet« szót nem fogadom el, csak számszerű értelemben, mert egy nemzetnek az értékét a belső lélek adja meg és az élniakarás foka. (Ügy van! a középen.) Számszerűleg kisnemzetnek érdeke, hogy a külföldi nyelveket megtanulja. Az an­gol könnyen túltette magát ezen, hiszen világ­nyelvvel birt és talán bír ma még — nem tu­dom meddig. Nem tanult meg idegen nyelve­ket. Nekünk magyaroknak igenis tudnunk kell idegen nyelveket, de ez ne menjen a ma­gyar nyelv rovására. Ne csináljunk a kisgyer­mekekből pojáeákat, hogy hároméves korában a gyermek franciául, németül beszéljen. En öt fiút és öt katonát neveltem a nemzetnek, (Taps!) nyugodtan mondhatom, hogy az első nyelv, amelyet a gyermeknek tökéletesen meg kell tanulnia, a magyar nyelv legyen. Ugyan­ezt mondják a szakemberek, akik ezzel a kér­déssel foglalkoznak. A további iskolákban is vigyázni kell. Tudós professzorokra, történé­szekre és irodalmárokra hivatkozhatom. Az­után küszöböljük ki az f idegen szót a ma­. gyár nyelvből. Induljon meg újból a nyelv­tisztítás korszaka, azoké a nyelvtisztítóké, akiknek nevét a nemzet hálája kíséri. Tisztít­suk meg nyelvünket az idegen szóktól, az ide­gen kifejezésektől. A múltkor egy magyar lap került a kezembe és a vezércikkben valami harminc idegen szót találtam. Nemrégiben egy ráérő ember — nem olyan értelemben ráérő, hogy a hivatását vagy foglalkozását hagyta volna abba, vagy hanyagolta volna el az il­I lető, hanem, mert olyan nagyfontosságúnak ! tartotta a kérdést, ráfeküdt és rászánta az éj­szakáját — egyetlenegy lapban 685 olyan ide­gen szót talált, amelyet jól lehetett volna ma­gyarral helyettesíteni. Arra is felhívom tehát az igen t. kultuszminiszter úr figyelmét, hogy itt valamit tenni kell. Felhasználtam az alkal­mat erre, bár talán nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a nemzet életéhez szorosan hozzá­tartozik. Ezt a kérdést is vegye figyelemba Egyébként pártállásomnál fogva a javas­latot nem fogadom el. (Taps a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Alföldi Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Petro Kálmán! Petro Kálmán: T. Képviselőház! Ezzel a törvényjavaslattal nekem, Eger város képvi­selőjének nagyon nehéz foglalkoznom. Sokkal nagyobb örömmel tudtam volna elfogadni a törvényjavaslatot akkor, ha a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úr nem húzza meg a lélekharaûgot ebben a törvényjavaslatban a római katolikus főiskolai oktatás felett ; és nem húzza meg a lélekharangot az egri jog­akadémia létezése felett. Amennyire örül a város és Örül a katolikus társadalom annak, hogy a kolozsvári egyetemet újra felállítják, éppen olyan gondterhes felhők vonulnak el az arcán, amikor úgy látja, hogy a vallás- es közoktatásügyi miniszter úr a javaslatával, amely a jogakadémiák két felső osztályát meg kívánja szüntetni, tulajdonképpen nem csinál mást, mint előidézi a jogakadémiák megszüntetését. A miniszter úr ezt nem is titkolja. Teg­napi beszédében világosan megmondotta, hogy a jogakadémiákra, mint ilyenekre, az egye­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom