Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-139
í 10 At Of szag gyűlés képviselőházának 139 múltját ós az azokat fenntartó egyházak jelen- i tékeny érdemeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, akkor ezekből a sorokból én azt olvasom ki, hogy maga a miniszter úr is a legteljesebb elismeréssel van a jogakadémiák műkö^ dése iránt. Neon is lehet imasKép. JJe nem lehet ezt az intézményt elsorvasztani, mert mihelyt kimondjuk, hogy a jogakadémiának csak első és második évfolyamuk lesz, abban a pillanatban a jogakadémiák tekintélyét leszállítjuk és a hallgatók nem lógjak leiüceresni osséi, már P-dig tudjuk, hogy mit jelentenek a jogakadémiák az illető városoknak. Magától értetődő, hogy a városok ellenzik ezt az intézkedést és ebben teljesen igazuk van. Én má» azért is tiltakozom ez ellen, mert ez teljes belenyúlás az egyházaik isiüoiaienntanási jogaoa. Minden egyháznak évszázados joga, hogy iskolákat állíthat fel. Amikor ezeket a jogakadémiákat megcsorbítják, akkor az egyházak iskolafelállítási jogán esik sérelem. Egyetemi hallgatókban nem lesz hiány, ha könnyebben hozzáférhetővé tesszük az egyetemek látogatását. De amikor óriási tandíjakat kell fizetni és amikor maga az ellátás borzasztóan drága, akkor nem lenét csodálni, hogy sok szegény, de tehetséges gyerek lemarad, fia megfelelő számban létesülnek internátusok, amelyekben ezek. csekély fizetés ellenében eihelyezESt nyerjseK, akkor én nem féltem sem az egyetemeket, sem a jogakadémiákat; ezek be fognak népesülni. Ma, amikor a közéletben minüenütt egyetemi végzettséget követelnek, amikor érettségivel mar úgyszólván sehova nem lehet menni, akkor igenis, lesz elég hallgató, ha meg van adva az anyagi lehetőség és nem kell félni, hogy a jogakadémiák fenntartása esetén az egyetemeken csorba esik. Igen helyesnek tartom, hogy a miniszter úrnak szándékában van a nyelvekre nagy súlyt helyezni. Hála Istennek, hogy ezt is halljuk hangoztatni. A nemzet érdekében áll, hogy az ifjúság minél több nyelvet tanuljon, hiszen minden angol ifjú, mielőtt az iskolát elhagyja, két-három nyelvet beszél. (Rassay Károly: Angol ifjú?) JNálunk is így kellene lenni, minden magyar gyermeknek meg kellene tanulnia a kisebbségi nyelveket. Ne kicsinyeljük le és ne nézzük le azokat a nyelveket, mert a nyelvtudás segítségével lehetővé válik az, hogy valaki hozzá tud férkőzni a nemzetiségek lelkéuez s az azokkal való érintkezés útján még szorosabban oda tudja őket kapcsolni a magyar nemzet testéhez. Mélyen t. Ház! Még egy nagyon fontos kérdésről szeretnék beszélni, amelyről itt már említést tettek és ez Szeged katolikus társadalmának kívánsága. Azt kívánják, hogy ha már a jogi kar nem maradhat meg, akkor ellenszolgáltatásképpen kapcsolják bele az egyetembe az ottlevő hittudományi főiskolát (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!), -amely magas színvonalon áll és így az egyetem kapja meg a katolikus teológiai fakultást. Amikor Szeged katolikus társadalmának ezt a kérését tolmácsolom, akkor ez nem egy pár embernek a kérése. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Az egész város megmozdult. A törvényhatóság ebben az ügyben egyhangú határozatot hozott, azonkívül a társadalmi egyesületek is hoztak határozatokat. Ezer meg ezer aláírással ellátott memorandumokat terjesztettek a miniszter úr elé és ezzel akarták demonstrálni azt, hogy az a színtiszta katolikus város» mely katolikusságával olyan gyönyörű példákat adott a múltban, amely helyet adott %, nemzeti megújho•'ülése 194Ö október il-én, pénteken. dásnak és amely bölcsője lett az új életre kelt magyar keresztény életnek, joggal kívánhatja, hogy ez a kérése teljesüljön. {Helyeslés balfeíöl.) Miért kívánja Szeged társadalma ezt az iskolát? Nagyon érdekes az ő felterjesztésük, amely ezt mondja (olvassa): »Mi, szegediek, a katolikus vallásosságunkon keresztül ismerjük fel a legközvetlenebbül, hogy mennyire részei vagyunk egy nálunk nagyobb tradíciónak, — egy katolikus tradíciónak, amely szinte észrevétlenül irányítja gazdasági, társadalmi, politikai cselekvésünket, amely eddig is értelmet, szépséget, erőt, reménységet, Önbizalmat és mértéktartást kölcsönzött mindannak, amit eddig tettünk vagy elviselni kénytelenek voltunk. Sehol se mennek a közéleti magatartás misztikus Ösztönzői annyira a vallásosságba, mint éppen nálunk! Sehol sem annyira helyénvaló tehát a katolikus hittel összefüggő tudományosságnak egyetemi tekintélyű művelése és reprezentálás^, mint éppen ebben a lenyür göző többségű nagy katolikus városban, ahol a mély hitbuzgóságnak annyi impozáns megnyilatkozása is fórumot követel a hit tudományos ápolása, felmagasztaltatása számára.« Mélyen t. Ház! A szegedi katolikusságnak ez az óhaja és a kívánsága. Nem hiszem, hogy ez elől bárki elzárkóznék. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A rendkívüli áldozatokért ezt kéri kárpótlásul. Miért helyénvaló ez a kérési A magyar Alíöld problémája a magyar kérdés alfája. Sajnos, a magyar Alföld problémájával évszázadokon keresztül nem foglalkoztak, s ezért nemcsak a talaja lett homokos, hanem egész élete is alacsony nívón mozgott. Trianonnak kellett jönnie, hogy felismerjük az Alföld nagy jelntőségét, és azóta foglalkozunk a magyar Alfölddel. Szeged az Alföld metropolisa, (Meskó: Zoltán: Ügy van!) tehát érthető és helyénvaló, hogy ebben a metropolisban nevelkedjék egy olyan papság, amely ismeri az Alföldnek minden problémáját és ott olyan kiképzést kapjon, amely képessé teszi annak a nagy hivatásnak a betöltésére, amelyet a nagy magyar Alföld kíván és követel. Mélyen t. Ház! Az alföldi magyarság életviszonyait közelről kell ismerni, ha hozzá akarunk nyúlni az Alföld problémájához. Ezért szükséges az, hogy alkalmat és lehetőséget adjunk arra, hogy a jövő papsága ezen az egyetemen megismerkedjék a nép leendő világi vezetőivel is, hogy ez a leendő világi és egyházi vezetőség itt egymással megismerkedve, egymással magukat megértetve és kikerülve a mindennapi életbe, ezt az alföldi népet fel tud:a emelni és meg tudja neki adni azt, amit az ő életexisztenciája megkövetel. Ennek a hittudományi karnak felállításával a magyarság szempontjából is nagy lépést teszünk előre, mert amikor mi azt kívánjuk, hogy ezt a hittudományi kart a Jézustársaság gondozására bízzák, akkor a mi lelki szemeink előtt egy magyar Innsbruck lebeg. Innsbruck képes volt a világ minden nemzetét magába fogadni s ott nem volt ritkaság, hogy egy esztendőben 40—45 nemzetnek a fiai találkoztak és tanultak az egyetemen. Amikor mi Szegedre kívánjuk ennek a hittudományi karnak felállítását, szintén azt gondoljuk, és úgy látjuk a jövőt, hosry a Balkán katolikusai mind ide. erre a szegedi hittudományi karra fogják küldeni gyermekeiket, hogy itt végezzék a teológiát és itt megismerkedvén a magyar fiúkkal és a magyar lelkiséggel,