Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az otszággyűlés képviselőházának 1ÊÙ. ülése iHö október íl-en, pénteken. 109 nem tudjuk megérteni nevetésének okát, (Hómna Biíiint vauas- és közoktatásügyi miniszter: Mert megmagyaráztam tegnap.) mert a Ci vitas bolis váiosa az egyetem megcsonkításával nem a nap városa, hanem a napfogyatkozás városa lesz. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szchöbaíolalon. Elnök: Szólásra következik? Kovâch Gyula jegyző: Herbai Mihály! Elnök: Bei bel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Szögi igen t. képviselőtársam^ a szegedieknek az, egyetemért érzett aggódásának adott kifejezést, amikor azt az aggodalmát fejezte ki, hogy ez a szüneteltetés nein lesz ideiglenes, (Egy hang a szélsobaLoldalon: Hosszú szüneteltetés!) hanem hosszú szüneteltetés lesz. Én nem hiszem, hogy hosszú szüneteltetés Lsz, nem azért, mert esetleg a kormány más belátásra jut, hanem azért, mert én hiszem, hogy Bácska és a Bánát mielőbb vissza fog kerülni (Meskó Zoltán: Ügy van!) és a visszakerült Bácska és Bánát követelni fogja, hogy ez a szünetelő jogi kar lijból megkezdje a maga működését. A miniszter úr Szögi képviselőtársam beszéde alatt közbeszólt és azt mondotta, hogy a szegediek az áldozatot a szegedi egyetem felállításáért hozták. Teljesen igaza van a miniszter úrnak, mert amikor Szeged városa ezeket az óriási áldozatokat magára vállalta, semmiképpen sem azért vállalta, hogy amikor majd a kolozsvári egyetem vissza íog menni Kolozsvárra, akkor itt megszűnjék az egyetem. A szegediek az áldozatot abban a reményben hozták, hogy ez az egyetem szegedi egyetem lesz, amint a szegedi egyetem kiadványai is ezt a nevet viselik: »Acta Universitatis Szegediensis«. Ez volt a szegediek felfogása akkor, amikor az óriási áldozatot hozták. Természetesen ez a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti a szegediek érdemét és teljesen helyes a törvényjavaslat szövegezése, amikor azt mondja a javaslat, hogy (olvassa): »Megemlékezvén a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemnek a magyar művelődés szolgálatában szerzett érdemeiről és arról a szeretetről, amellyel Szeged szabad királyi város közönsége a székhelyétől megfosztott ezt a tudományegyetemet falai közé fogadta«, stb. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen súlyos anyagi viszonyok voltak és igaza van Szögi képviselő úrnak, hogy sokszor könnyezve szavazták meg a milliókat, mert hiszen 95 millió pengőt áldozott Szeged varosa erre az egyetemre, tehát egyáltalában kicsinynek nem mondható összeget, amely terhet még az utódok is fognak viselni. Méltó tehát, hogy erről a törvényjavaslat megemlékezik és ennek elismeréséül azt az egyetemet kívánja mint új egyetemet felállítani, amelyre a szegediek ezt a nagy áldozatot már meg is hozták. Ennek az egyetemnek létjogosultsága abban van, hogy Szeged mindenkor magyar emporium volt, amit legjobban tudunk mi délvidékiek, mert a magyar nyelvet, a magyar érzést, a magyar lelkiséget Szegeden oltották belénk, ott tanultuk meg, ott lüzesítették át szívünket és lelkünket és amint Szeded városa a múltban rányomta a bélyegét a délvidék minden nemzetiségű fiára, éppúgy hisszük, hogy a jövőben, amikor Bácska és a Bánát vissza fog térni, erre a munkára akkor is nagy szükség lesz. Szeged városának küzdelme az egyetemért nem 1920-ban kezdődött, ez már évszázados küzdelem és ezért érthető, hogy képesek voltak érte minden áldozatot meghozni. Most, hogy elismerik ezt az áldozatot és felállítják az egyetemet, ez az intezüedés mindenesetre megni- ugvast kelt, iuár nem lehet azt monüani, hogy osztatlan megnyugvást, mert Szeged nem tud beienyugoum abba, hogy a jogtudományi kart elvigyék onnan és — nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő úr — hajlandó minden anyagi áldozatot meghozni, hogy ezt a jogtudományi kart megtarthassa. Mélyen t. Ház! óOu—600 jogászúallgató távozása Szegedről nem monünató kicsinységnek, hiszen ezek közui talán csak 150 szegedi, a többi mind vidéki, olyanok, akik vonattal jártak be, ha tehát most ezt az egyetemi kart el fogják onnan vinni, ezek nem lesznek képesek tovább tanulni és hogy a mezei jogászkodás milyen eredménnyel jár, azt hallottuk az imént. Ez köztudomású dolog. Amikor tehát ilyen nagylétszámú jogászsereg tömörült össze Szegeden, akkor hibának tartom ennek a fakultásnak akárcsak ideiglenes szüneteltetését is. Ezt legfeljebb úgy kellene szüneteltetni, hogy az első évben ne legyen felvétel és a második évben folytattassék a tanítás. De meg vagyok róla győződve, hogy Kolozsvárnak is meglesz a maga jogászifjúsága anélkül, _ hogy a hallgatókat Szegedről keJisme oda átvinni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is akarjuk átvinni!) A centralizáció mindig nagy baj volt. Nagyon jó volna, ha sűrűbben látogatnák a vidéki egyetemeket és nem törekednék mindenki csak Pestre. Mélyen t. Ház! Az indokolásban olvasom, hogy a szakképzettség terén még mindig túltermelés van. Valószínűleg a jogi karra történik itt célzás. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sajnos, a tanárira is!) Igen, arra is, egyes szakokra. Ezért nem lehet irányított oktatásról beszélni, mert amire ma szükség r van, arra holnap már nincs iszü'kiség. A rátermettség, az odavalóság dönti el, hogy kinek mire van hivatása és rendeltetése. A másik dolog azonban az, hogy a túltermelés nem akadály akkor, ha az életre tanulunk. Nem ott van a hiba, hogy sok a tanult ember, inkább ott van a hiba, hogy a tanult emberek nem használják ki és nem kamatoztatják tanultságukat a köz javára úgy, amint kellene. Inkább annak a terhét érezzük, hogy sokan nem maguknak és nem az életnek tanulnak, hanem azt hiszik, hogy amikor a diploma a kezükben van, akkor már joguk van követelni, hogy az emberi társadalom el is tartsa őket. Ez hibás felfogás és ha ezt veszem, akkor alá tudom írni az indokolás ^előbb említett kitételét, de viszont itt nevelési hiba van és ezen kell javítanunk. Másrészről azután itt van a műegyetem, amelyet magában kevésnek tartok, hiszen oda csak jeles végzettséggel vesznek fel hallgatókat, s jó végzettséggel alig tudnak bejutni. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen nagy a mérnökhiány. Igenis, vannak tehát még egyes szakok, amelyeket fejlesztenünk kellene, hogy pótoljuk a hiányokat. Adja Isten, hogy a temesvári műegyetemet minél előbb visszakaphassuk. A temesvári műegyetem pótolni fogja azt a hiányt, amely a budapesti műegyetem mellett még fennáll. (Meskó Zoltán: A szabadkai jogakadémia is!) Ami a jogaikadémiákat f-Wi. nem tudom,' helyeselni, hogy a jogakadémiák harmadik és negyedik évfolyamát meg akarják szüntetni. Amikor az indokolás azt mondja, hogy a kérdés megoldásánál a jogakadémiának nagy