Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

103 Az országgyűlés képviselőházának 13í ván s ága és ez a kívánsága és kötelező szükségszerűsége az egyetemes magyar érdekeknek is. Kolozsvár észak és kelet felé. Szeged dél és kelet felé éppen olyan- magyar emporium, amely a magas művelődésnek magyar vonatkozásait is kisugároztatni hivatva van és amely egyedül alkalmas is erre, mert Szeged mindig olyan város volt. ahol a diákok ezrei és ezrei kaptak oktatást a középiskolákban és elvitték a magyar szellemet, a magyar művelődést a bánáti sváb és a bácskai szerb és más községekbe. T. Ház! A (középiskolai ofctWtás terén Szeged már a trianoni békeszerződés után nagyon súlyosan szenvedett és súlyosan sínylik az egyetemes magyar érdekek is azt, hogy nem tudnak a 18 kilométerre levő román és az alig hét kilométerre levő szerb határon túlról, tehát a szigorúan, Jogi értelemben vett külföldről, a megszállott területről, nem tudnak Szegedre jönni tanulni. Es most ez a törvényjavaslat, a törvényjavaslatnak ez a része Szegedet arra kényszeríti, hogy elveszítsen 600 egyetemi hallgatót, olyan fiOO egyetemi hall aratót, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a néppel, mert, bocsánatot kérek, ha a természettudományos képzésnél r annak a 18 hallgatónak a magyar nevelése, iskol azasa kissé csorbát is szenved, éppen a természettudomány egyetemessége és nemzetközisége folytán ez nem lesz olyan kár, mintha a jogi és államtudományokat oktató szegedi egyetem kénytelen bezárni kapuit, tehát csorbát szenved olyan emberek magyar oktatása és nevelése, akik a jövőben a vezető rétegek közé fognak kerülni, akik irányítani fogják a közigazgatást, irányítani fogják a bíráskodást, irányítani fogják a nagy társadalmi egyesületeket és a gazdasági intézményeket. T. Ház! Hogy milyen a szegedi egyetemen a szegedi oktatás és milyen a szegedi nevelés, az ma már példakép hozható az ország elé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szegedi szellem eddig nem vallott csúfot az ország előtt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen úgy, mint a kolozsvári szellemnek is megvan a maga zamatos magyarsága, Szegeden is megtalálható ez a zamatos magyarság és ezen üt súlyos csorbát és rést ez a törvényjavaslat. (Ügv van! Űay van! a szélsőbaloldalon. — Balló Imre: Súlyos felelősség.) T. Ház! Nagyon bántott bennünket a bécsi döntőbírósági határozatnak köztudomásra jutása után az, hogy Szeged városa semmit sem kapott vissza a megszállott területekből és a román és a szerb határ továbbra is olyan közvetlen közelségben van a városhoz, mint eddig volt. Mi semmit sem kaptunk t abból a nagy örömből, amely az egész országot érte, hanem ellenkezőiéig, még ilyen üröm vegvül e törvényjavaslat súlyos intézkedése folytán a mi poharunkba. Ezért ezt az intézkedést mi a legnagyobb mértékben fájlaljuk és ez ellen minden csepp vérünkkel, minden meggyőződésünkkel a legerélyesebben tiltakozunk. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Palló Imre: Szeged egészen tönkremegy! Ahogyan eltemetik a Pantheonba a nemzet nagyjait... — Rassay Károly: Szeged elhallgatott!) Rassay igen t. képviselő úr azt mondja, hogy Szeged elhallgatott. (Rassay Károly: Hát nem iíépviselta elég erélyesen ezt az álláspontot!) Szeged álláspontját ebben a kérdésben — ahogyan Rassay Károly úr Esti Kurirja is írta — két személy volt köteles képviselni, Szeged két képviselője, Teleki Pál gróf úr és Varga Józseí iparügyi miniszter úr. (Rassay Károly:, Aa '. illése 194-0 október 11-én, pénteken, nem elég! Maga a város...) A harmadik szegedi képviselő én volnék most Rassay Károly helyett, aki korábban szegedi képviselő volt és aki bizonyára — feltételezem — nem járult volna hozzá ehhez a javaslathoz. Ügy látszik, hogy ennek a két neves szegedi képviselőnek nem volt elég hatalma és befolyása ahhoz. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Érdekes!) hogy a kultuszminiszter urat jobb meggyőződésre tudak rávenni, vagy pedig egészen szorosan alkalmazzák ma már Balogh Artúr igen t. képviselőtársunknak és kolozsvári egyetemi professzornak azt a politikai tanítását, amelyet könyvében is megírt és amelyet én is tanultam valamikor az akkor már szegedivé vált egyetemen, hogy a képviselők megválasztásuk pillanatától nem kerületük képviselői többé, hanem az egyetemes magvar érdekeké. (Hőman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a, minisz'er kötelessége!) TTgylátszik, másak két pzegedi képviselőtársam így tudja képviselni Szegedet, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ilyent ne beszéljen!) de Szeged város kötelessége ezt két nagynevű képviselőjével szemben tudomásul venni és Szeged ehhez fogja magát tartani. (Szöllősi Jenő: Reméljük! — Palló Imre: Legközelebb nem szavaznak rájuk! — Rassay Károly: Az a kérdés, miniszterek lesznek-e még? Ha miniszterek lesznek, akkor igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalow: Nem lesznek!) Előttem szólott képviselőtársamnak, Incze Antal képviselő úrnak azt a felvetett eszméjét, hogy egy vezetőképző főiskolát létesítsenek Szegeden, ^— talán fájdalomdíjként — én is # teljes mértékben magamévá teszem. Valamit mégis csak adni kell Szegednek azért, hogy egy ilyen fontos kart, mint a jogi és államtudományi kar, elvisznek Szegedről. Vagy a Palló Imre képviselőtársam által említett népfőiskolát, vagy akármilyen más intézményt kell adni Szegednek, de nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy Szeged városa továbbra is csonkít tassék és gazdasági, kulturális és társadalmi életében hátrányokat szenvedjen. Legyen szabad befejezésül még csak anynyit mondanom, hogy valamikor Zadravecz páter — most már püspök — Szeged városát Çivitas Solis-nak, a nap városának nevezte. Én most a házszabályok 138. §-a alapján egy határozati javaslatot nyújtok be, amelyet mindjárt át fogok adni az elnök úrnak írásban és ebben a határozati javaslatban azt kérem, hogy szíveskedjék a t. Ház a 3. §-nak azt az intézkedését, hogy »a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem jog- és államtudományi karának működését az 1940—41. tanévtől kezdve a további törvényes intézkedésig szüneteltetni kell«, kivenni a javaslatból, éneikül emelni törvényerőre ezt a javaslatot és ezáltal megmenteni Szegeden a jog- és államtudományi kar működését. (Helyeslés a szé'sőbnlaldalon.) Remélem, hosrv a Ház hozzá fog járulni ehhez a javaslatomhoz, talán a miniszter úr is revízió alá fogia venni eddigi magatartását és lehetővé fogja tenni Szegeden a jogi és államtudományi kar további működését. Mindenesetre mi azt reméltük és azt vártuk, hogy amikor a szegedi egyetemre Horthy Miklós Kormányzó úr neve fog kerülni, az egy teljes egyetemnek, nem pedig valami csonka intézménynek a homlokzatára kerül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Mozgás.) Ha a miniszter úr ezen csak gúnyosan nevet, mi ezt megdöbbenéssel vesszük tudomásul és