Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az országgyűlés képviselőházának 139, ülése 19W október ll-én, pénteken. fizetni tanárának, hanem a tanárt munkálkodásáért az állam, az ő munkaadója fizeti meg. T. Ház! Nem akarom hosszasabban igénybe venni a t. Ház kitüntető türelmét. Még csak egyetlenegy kérdést vetek fel és ez inkább a miniszter úrnak szól. Kolozsvár helyzetében, egész életében perdöntő változás állt be azzal, hogy határváros lett. Kolozsvárra nem anynyira a kultúra fáklyáját kell levinni, mint m* kább a magyar kultúrának negyeken, határokon és felhőkön átvilágító máglyáját kell ott felállítani. Kolozsvár határváros lett és így Kolozsvárból kell kiindulnia annak az offenzív magyar szellemiségnek, amely le fog győzni minden határt, mert a határok — bárminő határok legyenek — csak időkre szólnak, de a kultúrák, a lelkiségek, a népek élete a végtelenségre. Ezeknek a gondolatoknak jegyében a ja* vaslatot elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps.) P'lnök: Szólásra következik? Kovách Gyufa jegyző: Szögi Géza! Elnök: Szögi Géza képviselő urat illeti a szó. N Szögi Géza: T. Ház! Incze Antal képviselőtársam beszédébe belekapcsolódva mint szegedi ember és mint Szeged városának egyik képviselője, igen helyesnek tartom azt a meglátását, hogy a miniszter úr egy végzetesen téves álláspontot foglalt el, amikor a kolozsvári egyetemnek Kolozsvárra való visszahelyezése alkalmából olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely mindenféle más kérdést is taglal, olyan kérdéseket is, amelyekre nézve a Ház nem tud egyhangú megállapodásra jutni, ami által nemcsak a visszahelyezés ünnepélyessége és nagyszerűsége szenved nagy mértékben csorbát, hanem a szegedi egyetem fennállásának kérdése is, holott ilyen csorbulásra Szeged szabad királyi város egyáltalában nem adott okot. Eddig szinte nem volt alkalom arra, hogy Szeged szabad királyi város közönsége akármilyen vonatkozásban, akár valamelyik társadalmi egyesületébe™, akár törvényhatósági bizottságában szót tudjon emelni erűnek a javaslatnak olyan rendelkezései ellen, amelyek ellen határozott és igen alapos kifogásai lehetnek. Bizalmas értesítés jött le Szeged váró» főispánjához és polgármesteréhez, hogy mellőzzék a törvényhatósági bizottságban ennek a kérdésnek megvitatását, bizalmas utasítások jöttek a társadalmi egyesületekhez, hogy ne feszegessék ezt a kínos és

> kellemetlen kérdést. Innen van az, hogy én mint ellenzéki, nemzeti szocialista képviselő szintén csak most. ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával tudom elmondani az én szegedi és nemzetiszocialista aszályaimat a javaslattal szemben. Kétségtelen, hogv egyetemek többféleképpen keletkezhetnek. Kégebben bőkezű mecériásfejedelmek alapítottak egyetemeket. Amerikában a multimilliomosck alapítottak egyetemeket. Voltak váro«ok, amelyek interna tusaik, kórházaik, iskoláik és egyéb intézményeik homlokzatát festették át s iVv lettek egyetemek ezekből az intézményekből. És voitak varosok, amelyek ajándékba kaptak az államtól egyetemet. Szeged nem tartozik egyetlenee-y kategóriába sem ezek közül, amelyeket felsoroltam, mert Szeged szabad királyi város súlyos áldozatokkal szerzett in agának egyetemet akkor, amikor a száműzött kolozsvári egyetemnek Sz^sredre való helyezését és működésének Szegeden való folytatását lehetővé tétté, (Ügy van! Üay van! a bah és a szél snbaloldalon.) mégpedig olyan súlyos áldozatokkal, amelye' ket valósággal könnyek között szavazott meg Szeged város adózó polgársága. Könnyek között azért, mert az ő teherbíró képességével nincs arányban az a nagy áldozat, amelyet a magyar kultúráért, a száműzött kolozsvári tudományegyetem működésének továbbfolytatásáért áldoznia kellett. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: A szegedi egyetem felállításáért kell áldoznia!) Akkor még nem volt szegedi egyetem felállításáról, csak a kolozsvári tudományegyetemnek Szegeden való elhelyezéséről szó és ezért az elhelyezésért kellett Szegednek ilyen nagy áldozatokat hoznia, amik eleinte száz és százezer pengők megajánlását, később azonban millió és millió pengők megajánlását is jelentették, úgyhogy közel 10 millió pengőt kellett Szeged városának ebből a célból megszavaznia és ennek az óriási kölcsönnek a kamatait, terheit, Szeged városa ma is szó nélkül és panasz nélkül viseli. Viseli azért, mert az egyetemépítő-bizottság, aoneily annakidején a Szegedre való helyezés munkálataiban közreműködött, az akkori kultuszminiszter úrtól, gróf Kíebelsberg Kunótól, a minisztérium illetékes szerveitől és mindenkitől, akitől csak érnek a kérdésnek az elintézése függött, azt a határozott ígéretet kapta, hogy Szeged ezekkel az áldozatokkal fogja megváltani azt a jogot, hogy valamikor, ha megnyílik a lehetőség az egyetemnek Kolozsvárra való visszahelyezésére, egy önálló egyetemet fog kapni ezekért az áldozatokért. Egy gentleman agreement, egy úri megegyezés volt, amelyet nem a mostani kultuszminiszter kötött, hanem az ő nagynevű elődje, de ez az úri megegyezés a Szeged városi polgárok, a szegedi közönség szerint kötelezi a mostani kultuszminisztert és a mindenkori kultuszminisztert is. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ez az úri megegyezés ari'a kötelez, hogy Szeged szabad királyi városnak semmiféle vonatkozásban sem szabad csorbulást szenvednie (Ügy van! a ssélsobaloMaïon.) akkor, amikor^ egy nagy nemzeti gyarapodás, a csonka országhoz viszonyított területgyarapodás és lélekgyarapodás után minden lehetőség — anyagi lehetőség is — megvan ahhoz, hogy Szeged városában e<rv csorbítatlan egyetem létesüljön. ÍHöman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ügy is lesz, nem szenved károsodást az én felfogásom szerint!) Kétségtelen, hogy ez az úri megegyezés, amely be van írva minden szegedi polgár lelkébe; kötelezi a miniszter urat is, aki azonban erről is megfeledkezett talán abban a nagy és sürgős munkában, amit a kolozsvári egyetem mielőbbi felállítása számára jelent. Talán a munkának gyorsasága annak alaposságát veszélyezteti és épnen ezért rá kell mutatnom továbbmenőleg még arra is, hogy más okok miatt is súlyos hiba terheli, felelősség terheli a miniszter urat abban, hogy nemcsak a szegedi egyetem megcsonkítását, hanem a többi egyetemek megcsonkítását (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem csonkítjuk meg!) valamint jogakadémiák elsorvasztását is megindítja. A szanálás évében, 1924-ben, amikor népszövetségi kölcsönt vett fel Magyarország, fenyegette Szegedet az első veszély a tekintetben, hogy a száműzött kolozsvári tudományegyetemet nem tudja tovább ; Szegeden fenntartani. 1924-ben, a népszövetségi kölcsön megszavazásának eredményeként, — amelyről nagvon jól tudjuk, micsoda liberális és szabadkőn űves gazdasági erővonalak közreműködése melleit történt meg, hiszen a mi nemzetiszo-