Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése iMÖ október llJn, pénteken. volna. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Palló Imre: A székelyek nagyon irtóztak a Habsburgoktól!) Annál többet hallottam azonban a nehéz időkben szóban és írásban a magyar nagyságokról, Hunyadi Mátyásról, Báthory Istvánról, Apáczai Cseri Jánosról, Bethlen Gáborról, gróf Mikó Imréről, Wesselényi Miklósról és különösen Széchenyi Istvánról. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Figyeltem tegnap a miniszter úr beszédét és nagyon érdekes, hogy az erdélyi és a magyar kultúra jótevői 'közt majdnem mind ezeket az általam említett neveket olvasta fel, de ugyanakkor arról, akinek nevét viseli az egyetem, egyáltalán nem szólt, amin nem is lehet csodálkozni. Ezekután tehát miért kell ezt az elnevezést fenntartani? Sőt tovább r megyek, t. Ház! A miniszterelnök úr szerdán Rajniss Ferenc képviselőtársam interpellációjára adott válaszában — utána lehet nézni a képviselőházi naplóban — azt mondotta, hogy csak a kétfejű sasnak van két feje, de, hála Istennek, az sincs már többé. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Ügy mondotta! — Tavs a .jobboldalon és a középen. — Palló Imre: De Magyarországon még megvan !) Ha nincs többé, akkor a kétfejű sas ne kísértsen a kolozsvári egyetemnek sem a homlokzatán, sem a falai között. (Helyeslés. — Palló Imre: Sem a pesti utcákon! — Szakáts Pál: Tiszta igazság!) Most van Hunyadi Mátyás, Mátyás királyunk születésének 500 éves évfordulója. Róla, a nagy magyar királyról, Kolozsvár szülöttéről, a legigazságosabb uralkodóról, a tudományok pártfogóiáról kell elnevezni ezt az egyetemet. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A diákház róla van elnevezve már egy hete! — Êljenz 6 s.) Köszönettel veszem tudomásul. (Égit hang a szélsőbaloldalon: Az egyetemet kellene!) Mátyás király neve — állítom — többet jelent kifelé és befelé egyaránt, mint a rés:i név, amely legfeljebb csak arra emlékeztet, hogy valamikor Erdély Habsburg-birtok, Habsburg-tartomány volt. T. Ház! A kolozsvári egyetem sajátosan erdélyi egyetem kell hogy legyen. Kénytelen vagyok újból a miniszter úrra hivatkozni. Ö tegnap itt a kiváló volt professzorok és tudósok neveit sorolta fel. Az igazság kedivéért azonDan meg kell említenem, (hogy ezek a professzorok nagy 'többségben és a legkiválóbbak majdnem mind, pályájukat a budapesti egyetemen fejezték be. Éppen ezért, ha az egyetemes magyar kultúra szempontjából óriási jelentőségük is volt, sem a tudomány művelése, sem az ifjúság nevelése terén speciálisan erdélyi hivatást nem tudtak betölteni. Az- újjászervezett erdélyi egyetem tanárainak tudniok kell, hogy Erdély nem lehet átmeneti terület. Az újjászervezett kolozsvári egyebem tanárainak nem a budapesti katedrák felé kell majd kacsintgatniuk, (Ügy van! a szélsőbaloldalon) hanem arra kell törekedniük, hogy munkájuk alapján elsősorban és mindenekfelett az erdélyi magyar nép örök szeretetét, hélájáii; és ragaszkodását szerezzék meg. T, Ház! A kisebbségi sors nem volt alkalmas arra, hogy a magyarság ott a tudományt rendszeresen művelje. így aránylag kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik ma Erdélyben tartózkodnak. De vannak ilyenek és éppen ezért nagy körültekintésre van szükség a kinevezéseknél, hogy közülük egyetlenegy se maradjon ki, mert a tudomány művelése kisebbségi sorsban hallatlan áldozatot, önfeláldozást jelent. Itt külön felhívom a figyelmet az erdélyi fiatalságra. Az erdélyi fiatalságnak nem volt módjában, hogy ugyanúgy képezhesse magát tudományosan, mint az anyaországban élő magyar fiatalság, bár többnek volii hajlandósága tudományos pályákra. Most az a teendőnk, hogy elsősorban ezeket az alkalmas erdélyi fiatalembereket nevezzük ki a tudományos segédszemélyzethez. Ez előnyére válik azoknak a professzoroknak is, akik innen mennek le és nem ismerik az erdélyi viszonyokat, mert ezek a fiatalemberek éppen a speciális erdélyi ismeretek birtokában meg fogják könnyíteni az ő helyzetüket. T. Ház! Aki Erdély sorsát és mondhatnám, az egész Magyarország, az egész magyar birodalom sorsát igazán szívén viseli, az Őszintén óhajtja a nemzetiségekkel való együttműködés megteremtéséi. Páll Gábor képviselőtársunk, a székelyek vezére mondotta tegnap, hogy meg kell teremtenünk a nemzetiségekkel való együttélés feltételeit. T. Házi A nemzetiségekkel való együttélés feltételeit elsősorban az átlagon felüli politikusok, a komoly szakemberek és a nagy nevelők tudják megteremteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Komoly feladat vár ezen a téren a kolozsvári egyetemre. Semmi esetre sem szabad azt tennie, amit a román egyetem végzett. A román egyetem tudományos téren féligazságokkal dolgozott, az ifjúság nevelése terén pedig a félmüveltségre valló álnacionalista szellemet oltotta az ifjúság lelkébe. (Stitz János: De nagy dinamikával! — Palló Imre: Tanulhat a kormány! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tanulunk mindig! Egyebet sem teszünk, mint tanulunk! — Derültség.) A keresztény egyetemi hallgatók közül sokan, azok, akik nem tudják tanulmányaikat a kolozsvári egyetemen végezni — mérnökök, állátorvostanhallgatók, képzőművészek, stb. — jönnek Budapestre. Ezekről a fiatalemberekről feltétlenül gondoskodnunk kell a jövőre nézve egy erdélyi főiskolai otthon megszervezésével. Erre van már bizonyos komoly anyagi alap. Tisztelettel kérem a miniszter urat a rendszeres támogatás megvalósítása érdekében. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elmondottam beszédemben!) Legyen szabad felhívnom a figyelmet az Erdélyi Múzeum Egyesület helyzetére. Ez az egyesület a legtekintélyesebb és az egyetlen tudományos egyesülete jelenleg Erdélynek. Azok, akik az elmúlt húsz esztendő alatt figyelték az erdélyi magyarság helyzetét, örömmel látták, hogy ha nehéz küzdelmet folytatva, nem is tudott ez az egyesület az erdélyi tudományosság fáklyája lenni, de azért állandóan égő mécses volt. Ezt az Erdélyi Múzeum Egyesületet vagyoni tekintetben feltétlenül el kell választanunk az egyetemtől. Az erdélyi magyarságnak egy önálló, nagy reprezentatív múzeumra van szüksége Kolozsvárott, éppenúgy, mint ahogyan a szászoknak és a románoknak van Nagyszebenben. A jogakadémiák visszafejlesztését teljes mértékben helyeslem s a magam részéről ,azokat meg is szűntettem volna. A tanárokról és a tanulókról természetesen gondoskodnunk kellene. Most csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ezek a jogakadémiák a vidék iskolái voltak, a legszegényebb tanulók jártak ezekre a jogakadémiákra (Rupert Rezső: Ez talán nem
