Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-139
Äz országgyűlés képviselőházának 139. baj!) és most az a teendőnk, hogy az egyetemeken ezeknek a vidéki hallgatóknak a részere főiskolai otthonokról gonuoskoüjunk, elsősorban pedig a íalusi tehetséges, de szegény főiskolai hallgatok részére. {Ügy van! Ügy van!) A jegyzőit, bírák, tanítóit gyermekei részére vannait főiskolai otthonok, ae ezenkívül a tehetséges szegény íalusi gyerekek részére is keli iéiesíteni ilyen intézményeket. (Ügy van! Ügy van!} Egy ilyen intézmény van .Budapesten: a .bolyai-kollégium. Ez az intézet feltétlenül megérdemel minden támogatást. (Úgy van! Ügy van!) J\. tanárok tandijrészesedésének megszűntetését és részükre fizetési pótlék rendszeresítését a legmelegebben üdvözlöm. Ami a tandíj kérdését illeti, helytelennek tartom azt; hogy bármely társadalmi réteg előjogokat élvezzen. Őszintén megmondom: elsősorban a tisztviselőrétegre gondolok itt. Ha ugyanilyen előjogokat élvezne a falu népe, azt sem helyeselnemA vagyoni cenzus helyett be kell vezetni a szellemi és erkölcsi cenzust. A szociális igazságnak minden társadalmi réteg tehetséges gyermekeivel szemben egyaránt érvényesülnie kell, a tehetségteleneket pedig, bármilyen társadalmi rétegből származnak is, nem szabad támogatni. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Kapcsányi László: Az Arisztideket félre kell tolni! »Sok az Arisztid!) Meggyőződésem szerint ebben az országban két nagy nemzeti feladat van. Az egyik a további hongyarapítás és ezen túlmenően egy korszerű, céltudatos új honalapítás, amelyben a magyarok és a nemzetiségek egyaránt jói érzik magukat. Hiszem és remélem, hogy eobŐÍ az új magyar honalapításból a megújhodott kolozsvári magyar egyetem a maga Komolyságával tudományos téren és az ifjúság nevelése terén egyaránt kiveszi a részét. T. Ház! En a javaslat ellen iratkoztam fel, amennyiben azonban mód lesz arra, hogy a részletes tárgyalás során sikerül megváltoztatni az egyetem nevét, abban az esetben a legnagyobb tisztelettel a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Balás Károly! Elnök: Balás Károly képviselő urat illeti a szó. Balás Károly: T. Ház! Ezzel a javaslattal kapcsolatban, amelyet örömmel elfogadok, felszólalásomnak az indoka az, hogy jelenleg a Pázmány-egyetem részéről egyedül van szerencsém itt jelen lehetni, miért is a Pázmányegyetemre vonatkozólag bizonyos megjegyzéseket szeretnék tenni és a t. Ház figyelmébe ajánlani. . A Pázmány-egyetem, amely alapítványi jellegű testületi egyetem, a jelölés és meghívás jogát állandóan gyakorolta. A kultuszminiszter úr kijelentette, hogy ezt a jogot elismeri, amit mi örömmel veszünk tudomásul és nyugtázunk, a javaslatban azonban határozott és precíz kijelentés errevonatkozólag nem történt. Én azt tartom, a magyar nyelv elég gazdag arra, hogy a legkényesebb árnyalatokat is ki tudjuk fejezni, tehát nem látom annak lehetetlenségét, hogy ez a jog kifejezetten is elismertessék, illetőleg kifejezésre jusson, vagy pedig az illető 5 §, amely indokolásában erre céloz, ellenkező esetben eltörültessék. A másik kérdés, amely itt felmerülj s amely különösen kényes is, a tandíjak kérdése. ülésé 194-0 október 11-én, pénteken, §Ö Teljes mértékben osztozom abban a nézetben, amely a tanuijaknak Dizonyos jelleget, bizonyos— monujdk — kényes julieget el akarja venni, szociaiisabbá akarja tenni, azonban ngy elem be keit venni azt, nogy ezek a tanai jak es a tanüíjaltból való részesedés is arra nézve, aki erre a paiyara ment, tize tes jellegevei üírnaK. r^uionosen érinti ez azoitat a pruiesszorokat, — itt elsősorban a íilozonai karra gondolok — akik ennekioiytán igen rossz helyzetbe kerülnének. Mert ne méltóztassék azt gondolni, hogy a tudományt altkor lenét legjobüan művelni, amikor az embernek leglyukasabb a nadrágja. Ma, amikor olyan időszakban élünk, amelyuen elkerülhetetlen lesz a pénz értékének bizonyos tekintetben való csökkentese, óvakodni kell attól, hogy bármely hivatást még -összegszerűleg is rosszabb helyzetbe juttassunk. A tanuljak kérdésének szabályozásánál tehát a méltányos csak az lehet, hogy ez, ha mas alakban kapják is, akár pótlék alakjában, kifejezetten fizetés jellegével bírjon, vagyis amint az szokás, pótlékok alakjában beszámittassék az illető előmenetelébe vagy nyugdíjába. Ami azután a jelölés jogát illeti, a jelölés, de főleg ennek meghívás alakjában megjelenő gyakorlata, összefügg az egyetemek eletevei. A tudomány és a szabadság nagyon közeljár egymáshoz és ha az egyik meghal, a másik nem soká éli azt túl. Minden testületben, ahol fokozott tudásra és az emberek fokozottabb megválogatására van szükség, elsősorban arra kell gondolnunk, hogy ezt a megválogatást az illetők maguk tudják a legjobban szabályozni. A Pázmány-egyetem története nyitott könyv, tessék abban lapozni. Meg lehet állapítani, hogy kik voltak ott a professzorok. Voltak köztük jobbak és gyarlóbbak, mint minden emberi intézménynél. Meg lehet állapítani azt is, hogy kiket és hogyan neveztek oda ki. De ha objektíven megnézzük a dolgokat, a nem kívánatos kinevezések, amelyek kínosak voltak, sohasem abból származtak, hogy azokat nevezték ki, akiket az egyetem meghívott vagy megjelölt, hanem mindig abból származtak, hogy ezt a jogot nem vették figyelembe. (Ügy van! Ügy van!) Nomina sunt odiosa, nem akarok ennél a kérdésnél immorálni, csak még ki akarok térni néhány szóval a Pázmány-egyetem jogi jellegére és azt hiszem, ezzel nem teszek felesleges szószaporítást, mert néha-néha szükséges ennek ieszögezése. Ez az egyetem különleges természettel bír a többi egyetemekkel szemben, mert ez nem állami egyetem, hanem alapítványi jellegű testületi egyetem. Ezt nemrégiben, pár éve, egy nemzetközi magas fórum is elismerte és éppen ezen az alapon volt lehetséges az, hogy a csehszlovák állammal szemben az egyetem javait megítélték mint nem közjogi, hanem magánjogi alapítványjellegű javakat, amelyek tehát nem voltak állami javak, amelyek a trianoni szerződés alapfán sem eshettek elkobzás alá. Ez igen fontos jelenség a Pázmány Péter egyetemnél és mondhatom, amikor ezt kitálaltuk ott Hágában és Párizsban, ez imponált. Az a tény, hogy amikor a magyar állam nagyon is szűkös helyzetben voltba 30 éves háború korában, itt egy olyan alapítványt létesítettek kul túrcélokra, amelyhez hasonlót csak Angliában látunk, igen mély benyomást tett a magyar kultúráról es annak hatalmas képviselőjéről, Pázmány bíborosról, aki Richelieu-vel és Mazziniveí ke-; rült ebben a tekintetben mint tudománypár19*
