Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-139
90 Az országgyűlés képviselőházának li tett aranyigazsága, hogy tudniillik »a tudomány hatalom«; ha pedig forgatom a régi országgyűlési tudósításokat, akkor ott találom 70 évvel ezelőtti nagyhírű kultuszminiszterünknek, Trefort Ágostonnak a közoktatás teendőiről elmondott beszédét, amelyet 1873 február 24-én tartott a Házban a kultusztárca költségvetésének keretében s amelyben a következőket mondotta (olvassa): »Előtérben állnak az egyetemek. Hálátlan, sőt felesleges feladat vitatkozni arról, nagyobb súlyt kelljen-e nálunk a népoktatásra, a közép- vagy felsőbb iskolákra fektetni. Nézetem szerint ápolni kell és lehet mind a hármat egymás mellett és kell hogy ez az eljár.ás képezze a magyar közoktatás politikájának ; lényegét, mert bármennyit költsünk is népoktatásra, a népoktatás nem fogja a kellő gyümölcsöt megteremteni, ha a felsőbb oktatásról kellőkép nem gondoskodunk.« T. Ház! Trefort Ágostonnak ezek az örökérvényű szavai vezették be tegnap kultuszminiszterünk nagyhatású beszédét, amelyben a most felállítandó egyetemeket, tehát a Kolozs 1 "" várott visszaállítandó Ferenc József Tudományegyetemet és az újonnan felállítandó szegedi Horthy Miklós Egyetemet a tudomány és a nemzet végvárainak mondotta. Valóban a tudománynak, a kultúrának szüksége van végvárakra s éppen ezért, amikor örülünk annak, hogy Kelet felé és Dél felé új végvárak épülnek, ugyanakkor fel kéli emelnünk szavunkat a mellett, hogy a végvárak csak akkor érik el céljukat, ha teljes rendszert alkotnak, ha tehát mindenfelé, minden irányban tökéletesen felépítve őrködnek és vigyáznak a magyar kultúra integritása felett. Nagyon visszás érzéseket kelt éppen ezért bennünk az, hogy a már meglévő északi és nyugati végváraink egyes bástyáit döntögetjük le ebben a javaslatban. Mélyen t. Ház! A pécsi egyetemnek — amelynek érdekében emelem fel szavamat, mint Pécs törvényhatósági bizottságának tagja és mint Baranya vármegye egyik képviselője -— van a legősibb, a legrégibb tradíciója a magyar egyetemek között, beleszámítva még a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemet is, mert a pécsi egyetemnek nem 300 eves, hanem 600 éves tradíciója van. 1346 és 1467 között három nagy fejedelem három egyetemet állított fel Európában. Ez a három kiváló uralkodó volt: a legnagyobb magyar irodalmi gondolatnak kifejezője, Nagy Lajos, aki Pécsett, Habsburgi Rudolf, aki Bécsben és Nagy Kázmér, aki Krakkóban állított fel híres egyetemet. A leghíresebb, a legrégibb egyetemeknek tehát ekkor vetették meg- az alapjait. De a tradíció továbbra iá az országnak e mellett a részei mellett szól, mert hiszen Janus Pannonius pécsi püspök. Mátyás királynak kiváló humanista embere volt az, aki követként 1465-ben járt a római Szentszéknél, II. Pál pápánál, akitől anyagi segítséget kért s azt meg is kapta, hogy a török dúlás ellen eredményesen vehesse fel a harcot. Ebben a követi árasában a pápához terjesztett szupplikációban Mátyás király kérte az engedélyt ahhoz, hogy felállítson egy egyetemet, a pozsonyi egyetemet és ehhez a szupplikációhoz hozzájárult az akkori pápa. mégpedig olyan mértékben/ hogy az akkori mintaegyetemnek, a bolognai egyetemnek megfelelő hozzájárulást adott abban az intézkedésében az akkori pápa. Ha ezután azt vesszük, hogy tájak szerint . ülése 1940 október 11-én, pénteken. milyen szerepe van az egyes egyetemnek, akkor a lelkemben újjáélednek azok a szavak, amelyeket egy kiváló történettudósunk mondott el 1935 május 5-én, amikor Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem filozófiai kara díszdoktorrá avatta. Azt mondotta ez a kiváló tudósunk, hogy az emberi társadalom szellemi életének négy kifejezője van. Ez a négy kifejező tényező a hit, az erkölcs, az ihlet és a tudás. Ha nézem, — mondotta — hogy melyik városra illenek legjobban ezek a kifejező tényezők, azt látom, hogy a hit, a vallás városa: Esztergom és Pannonhalma; az erköles, — amely azonos a joggal, jelesebben a köz- és magánjoggal —: városa, annak kifejezője: Székesfehérvár, az első magyar törvényhozási város; az ihleté, ahol a művészietek legmagasabban szárnyaltak: Buda; a .tudás városa pedig a legelső magyar egyetemi város: Pécs. Ha ezeket a tradicionális és a közelmúltban elhangzott megállapításokat f ves_szük tekintetbe, akkor nem látjuk kellőkép indokolva a törvényjavaslat 3. §-át. Hangsúlyozom, hogy itt én csak az Erzsébet- Tudományegyetemről beszélek, mert hiszen a debreceni tudományegyetemről a debreceni képviselők hivatottak a maguk véleményét elmondani. Ezúttal az Erzsébet Tudományegyetem megtartásáért, illetőles: megcsonkítása ellen kell felemelnem szavamat, mert hiszen az indokolásból egyáltalán nem tűnik ki, hogy tulajdonképpen miért is volt szükség ezekre a korlátozásokra, ezekre a megcsonkításokra 1 ? Teljesen elvetem annak lehetőségét hogy amikor Csonka-Magyarország 7'5 millió lakosa négy egyetemet tudott íeljes tudományos színvonalon tartani, akkor a majdnem kétszeresére megnagyobbodott országunk és lakosságunk na' leeyeu képes kitermelni magából^ a magyar tudományosság, az öt egyetem részére megfelelő, a kor színvonalán álló profe«szori kart. Ezt az indokot tehát, amit egyébként a javaslat indokolása nem is mond- nem is mondhat, nem fogadhatjuk el. Maradna a legplauzibilisebbnek látszó indok, az anyagi ok. A magyar egyetemekre a költségvetés körülbelül 21 millió pengőt fordít évente. Ebből a 21 millió pengőből az Erzsébet Tudomány egyetem floizófiai fakultására esik 138.000 pengő. Az 1914. évi július 25-én kiadott Szervezeti Szabályzata az Erzsébet Tudományegyetemnek azonban, jelesen annak 77. §-a, exDressis verbis kimondja, hogy az egyetemi hallgatóságnak a jogtudományokban való képzése csak akkor lehet tökéletes, ha a tanszékek között helyetfoglal egy bölcsészeti és egy történettudományi tanszék. Amikor a filozófiai fakultás szünetelne, fennmaradnának továbbra is az épületek, amelyeket elfoglalna az egyetem többi fakultása, amelyeknek fenntartásáról tehát s a hozzá való négy altisztnek fizetéséről éppen úgy gondoskodnia kell továbbra is a kultuszkormánynak. Az így felmerülő költség mintegy 35X00 pengőt tesz ki. Azonkívül elmaradna még az a körülbelül 20.000 pengő, amely tan^ díjak címén folyt be eddig a bölcsészhallgatóktól és így lényegében egészen kis összegre zsugorodnék az az összeg, amelyeit a filozófiai fakultás fenn nem tartásával megtakarítanak. Azonban még ez is kevesbedik azáltal, hogy a törvényjavaslat indokolása az egyéb . tanszékeknek további fejlesztését helyezi kilátásba. És ha még mindig fennmaradna az állam részére valami pénzbeli költségtöbblet, amely a filozófiai fakultás fenntartásához szükséges
