Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
84 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 UO június 5-én, szerdán. Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Matolcsy Tamás! Matolcsy Tamás! T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A népoktatás kiszélesítését célzó jelenlegi törvényjavaslat bírálatát két részre kell osztanom. Pártunk részéről Paczolay György t. képviselőtársam vezérszónoki fejtegetéseiben megadta a javaslat tanügyi bírálatát,, reám tehát csak az a feladat hárul, hogy ennek a javaslatnak az egészségügyi vonatkozásait és hiányait ismertessem. A széles magyar néprétegek nevelését célzó reformoknak ugyanis felfogásom szerint kettős célúk kell, hogy legyen: egyrészt az új magyar generáció szellemi kincsének, tudásának fokozása, másrészt, ugyanakkor a nemzet fiatal hajtásainak testi gondozása és egészségének védelme, ami elválaszthatatlan integráns része az ilyen reformjavaslatoknak, mert a közmondás »ép testben ép lélek« igazsága éppen ennél a kérdésnél érvényesül igazán. Az én feladatom itt éppen az, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, hogy a népoktat ás f fejlesztését nem lehet függetleníteni az iskolás gyermekek egészségügyi gondozásának megjavításától. Vájjon lehet-e addig remélni a javaslat nagy sikerét, a népművelés hathatós fejlesztése terén, amíg például az iskolás gyermekek 60;5 százaléka rosszul táplált. Ugyanezt a tényt állapította meg Johan államtitkár úr is, »Gyógyul a magyar falu« című munkájában, amelyben alapos vizsgálatok révén arra az eredményre jutott, hogy a falu népe általában rosszultáplált, mert a széles magyar néprétegek szegénységük miatt nem tudják a táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket beszerezni. Pontos statisztikai táblázatokban számol be arról, hogy a. szegény néprétegek, akik a falu lakosságának 51*8 százalékát teszik ki, táplálkozása mindössze 35 százalékban kielégítő, 42'5 százalékban hiányos, 18 százalékban pedig teljesen hiányos. Könyvében szó szerint a következőket mondja (Olvassa): »Védőnőink, amidőn a (vézna, rosszultáplált falusi gyermekek anyját felkeresik, hogy vele a gyermek jobb táplálásáról beszéljenek, gyakran kapják feleletül: ha kevesebb gyermek lenne, úgy egy-egy többet és jobbat kapna enni. Ma sokgyermekes család nem egyszer úgy segít magán, hogy elhagyottá nyilváníttat egy vagy több gyermeket, mert nem jut a keresetből mindegyiknek ételre. így szétrobban a család, a gyermek más családba kerül-« Megállapítja továbbá az államtitkár úr könyvében azt is, hogy főleg a tanyai iskolás gyermekek hús- és tejfogyasztása igen kis mértékű. De tovább megyek. Még kétségbeeitőbb helyzetet találunk akkor, ha a világhírű magyar tudós, Neuber professzor úr könyvét vesszük elő, aki 10.000 delreceni iskolás tanulót vizsgált át és azt találta, hogy ezen tanulók közül 5 százalék szifiliszes, 40 százalék aktív-, 22 százalék inaktív tuberkulózisban szenved. 24 százaléknál bélférgeket, 30 százaléknál fej- és juhtetveket talált, 1 százaléknál kankót, 2.9 százaléknál rövid- vagy messzelátást észlelt, és a tanulók 70 százaléka mutatott hibás fogazatot. Ezek kétségkívül olyan adatok, amelyek felett nem lehet egyszerűen napirendre térni, ha figyelembe vesszük, hogy e nagyszámú súlyos természetű fertőző megbetegedés hazánk létszám tekintetében harmadik városában állapíttatott meg. (Matolcsy Mátyás: Szörnyű dolog ez!) De Debrecenen kívül 17 más városban is történtek hasonló vizsgálatok, sajnos, teljesen azonos eredménnyel. Megdöbbenéssel kell itt megállanunk, mert ezek a szomorú állapotok, amelyeket ismertettem, nem a véletlen eredményei, hanem szükségszerű következményei annak a szociálpolitikának, amely a népiskolák gyermekeinek gondozását teljesen elhanyagolja. A jelenlegi javaslat erről a kérdésről teljesen megfeledkezik, pedig nem kellett volna a miniszter úrnak egyebet tennie, mint észrevennie a fővárosi elemi iskolák egózségügyi ellátását és igyekezni a magyar falvakban és városokban ezt megközelíteni. Nem furcsa és tarthatatlan átllapot az, hogy amíg a fővárosban, ahol csak városi elemi iskola van, minden 800 gyermekre egy rendszeresített iskolaorvos van alkalmazva megfelelő díjazással és emellett még szakorvosi kezelésben is részesítik ezeket a tanulókat, addig a magyar falvakban, ahol a magyar fajta friss hajtásainak zöme fakad, az iskolaorvosi intézmény teljesen ismeretlen? Ehelyett a szórványosan alkalmazott zöldkeresztes nővérek, a községi orvosok lennének hivatva a gyermekek egészségügyi gondozását díjtalanul vállalni, ami természetesen azok egyéb hivatássizerű elfoglaltsága mellett lehetetlen. A népiskolák gyermektömegeinek az imént vázolt szomorú egészségügyi viszonyainak megjavítását mégsem lehet a szórványosan alkalmazott zöldkeresztes nővérek működésével elérni, akik legfeljebb segítőtársai lehetnek az orvosoknak, de semmiesetre sem pótolhatják azokat. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem vette észre azt sem, hogy a népművelés közegészségügyi oldalán teljes rendszertelenség uralkodik, még csak meg sem kísérlik annak megszüntetését. (Faczolay György : Nem is akarják !) Az állami elemi iskolák egészségügye a belügyminiszterhez tartozik, a fővárosi elemi iskolák, valamint az összes állami és más középiskolák egészségügye pedig a kultuszminisztériumhoz. A kultuszminisztérium alá rendelt iskolaorvosok ott a pedagógiai ügyosztály hatáskörébe tartoznak, pedig az orvosi intézményekkel foglalkozó ügyosztályhoz kellene tartozniuk. Ennek természetesen hátrányos következményei is vannak, nevezetesen az, hogy a pedagógiai ügyosztály alá tartozó orvosokat inkább közigazgatási kérdésekkel foglalkoztatják és így nem törődhetnek eléggé a tanulók egészségével. T. Ház ! A jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatban az azi indítványom, hogy a népoktatás kiszélesítésével együtt intézményesen meg kell oldanunk a gyermekek egészségügyi gondozását is, még pedig olyan módon, hogy bizonyos körzeteket állítsunk fel, amelyek állhatnak egy-két faluból is, de legfeljebb 1500 tanulóból és egy ilyen körzet kerülne egy iskolaorvos hatáskörébe. Ezeknek az államilag kinevezett iskolaorvosoknak kell azután a vizsgálatokat megejtenie fix fizetés mellett úgy, hogy egyéb mellékjövedelmük ne legyen, de meg tudjanak élni abból a fizetésből, amit az állam nekik nyújt. Nehogy azonban az az eset forduljon,elő, ami az állami középiskolákban, ahol évről-évre hosszabbítják meg az iskolaorvosok megbízását és a 180 pengőért heti 30 órát kell dolgozniok, 1500 diákot átvizsgálniuk. Ugyanakkor a legkisebb tanári fizetés 250 pengőt tesz ki, heti 18—20 óra, mellett. T. Ház ! A magyar fajvédelem katonáinak, a magyar orvosoknak mostoha kezelése — ezt kötelességem hangsúlyozni — végzetes következményeket hozhat. (Paczolay György : A fehérköpenyeg*es rabszolgák !) Az egyik oldalon a megoldatlan egészségügyi problémák tengersokasága vesz körül bennünket, ugyanakkor
