Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-111
Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 19 UO június Jf-en, kedden. 77 tása válik majdí kívánatossá, mivel — hála Istennek — a tanyákon nincs egykezes, hanem igen nagy a szaporodás. A városokból a tanyák felé történő kivonulás is erősebben folyik, mert a megélhetés mégis könnyebb akkor, — nem Pestet értem itt, hanem a vidéki városokat — ha valaki kimegy a tanyába: jobban tud napszámot kapni, könnyebben tud egy kis malacot tartani st'b. Ezért a tanyai iskolák szaporítása kívánatos volna. Meg kell említenem azt is, hogy téves felfogás az, — mert ilyet is hallottam — amely szerint csak a kisgazdának van szüksége ismeretekre. Szükségük van érire a munkásoknak is abból a célból, hogy a, mezőgazdasági munka technikáját megismertjeik. A kamara egy éven át a maga területének munkásvidékein előadlásokat tartott a mezőgazdasági munkásoknak arról,, hogyain lehet egyes inunkaszerszámo'kat és eszközöket könnyebbtől, nagyobb eredménnyel használni, hogyan kell megfogni a kaszát és hogyan kell felszegezni a nyélre stb. Ez is tudomány és művészet és a munkásoknak nagyon érdekükben áll ennek megismerése. T. Ház! Még csak azt akarom megmondani, hogy a tanyai lakosság itt-ott némi ellenszenvvel viseltetik ez iránt a javaslat iránt, mert sokan azt mondják nekik, hogy elvonják tőlük a gyermekeket és így azok nem tudnak otthon dolgozni. Ezért meg kell nekik magyaráznunk a rádióban, propagiandanyomtatványokkal és gyűléseken, hogy először is az, iskola az ő érdeküket szolgálja, másodszor pedig, hogy csak a téli hónapokban kívánja elvenni az iskola a családtól a gyermeket és amikor a gyermekre szükség van, akkor visszaadja. (Rapcsányi László: Szociális reformok kellenek!) Megfelelő propagandával ezt a munkát meg tudjuk csinálni. Ahol eddig ezek a nyolcosztályú iskolák leiállíttattak, mindenütt —mint az előbb mondottam ~ nagyon szép eredményeket tudtak elemi. Érdekes, hogy leginkább a gazdaifjúság szereti ezt az iskolatípust, mert ennek" tanterve van legközelebb az élethez: ez a tanterv össze tudta fogni azokaf a problémákat, amelyeknek tudása leginkább áll a tanyai lakosság érdekében. Nagyon fontos az is, hogy még a falusi és ipari városokban lévő nyolcosztályos iskolák is taníthassanak bizonyos, mezőgazdasági ismereteket, mert a városokból kiözönlő lakosság egy kis szőlőt, egy kis gyümöilcsöskerÍDt igyekszik magának szerezni; szerezze meg hozzá legalább a legprimitívebb ismereteiket. Itt cinnél a pontnál egy kérésem volna a miniszter í'urhoz. A gazdasági népiskolák szintén az ilyen korú gyermekeiket foglalják magukban. Ebben a törvényjavaslatban benne van, hogy az, aki a nyolcosztályú elemi iskolát elvégzi, megfelelő fölvételi kellékek esetén beléphet a gazdasági középiskolákba. Kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ezekből a gazdasági népiskolákból is lehessen monni ezekbe az iskolákba, sőt a középiskolába is. Megmondom miért. Azért, mert nem érdekünk az, hogy a falusi és tanyai ifjú csak a gazdasági iskolába menjen. Lehetnek 'közöttük olyan kiválóak, akik a középosztály pótlására is alkalmasak lesznek a közigazgatásban, a katonai pályán; ne zárjuk el őfeet ettől a lehetőségtől. (Háman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter közbeszól.) Nagyon örülök, ha a'miniszter úr is így látja ezt helyesnek... Egykét szót kívánok mondani a jugoszláviai és az Erdélyben lévő ilyen román iskolatípusokról, főleg a romániairól. A román iskolatípus nagyon bevált. Olyan szeretettel foglalkoznak ezzel a hétosztályos — nem nyolcosztályos — iskolával Romániában és még a mi magyar testvéreinkkel is annyira meg tudták szerettetni, hogy nincs kétségem abban a tekintetben, hogy ez az iskolatípus nálunk is a magyar falusi kisembernek rövid időn belül kedvelt iskolatípusa lesz,, különösen, ha az első generációk belőle kikerülnek és jobb felkészültségükkel megmutatják, mire képesek azok. akik ezt az iskolát elvégezték. (Rapcsányi László: Es ez nem. lesz import eszme?) Még egy érdekes dologra kívánom felhívni a figyelmet. Sokan attól féltek, hogy sok pénzbe fog kerülni az új iskolák felépítése és tanerőkkel való ellátása. Nagyon érdekes számítást végeztem idevonatkozólag. Magyarországon az elemi iskola ötödik és hatodik osztályát nagyon kevés gyermek járja ki, a legtöbb falusi, és tanyai gyermek vagy kivénül, vagy megbukik és a negyedik osztályból kiválik, úgyhogy az ötödik és ihatodik osztályba nem jut fel. Azzal az új iskolareformtörvénnyel, amelyet most alkotunk meg, legalább azt érjük el, hogy a falusi gyermek legalább az ötödik és hatodik osztályba feljut, — ha már a heteclikbe-nyolcadikba nem is jut fel — és ezen az úton is a mainál sokkal nagyobb képesítéshez juthat majd hozzá. Itt van például a kecskeméti mezőgazdasági népiskola statisztikája: eszerint az ebbe az iskolába beiratkozott 95 fiú közül a hat elemit csupán 35 végezte el, a beiratkozott 120 leány közül pedig a hat elemit csupán 38 végezte el. Ha azt vesszük alapul, hogy az országban körülbelül 150.000-re lehet tenni azoknak a számát, akiknek a hetedik és nyolcadik osztályba fel kellene menni, ezen az alapon körülbelül 50.000 — egyik-másik iskolában magasabb százalék —• lesz az, aki a hetediknyolcadik osztályba tényleg fel is fog menni. (Szöllősi Jenő: A kecskeméti példa nem bizonyító!) Nagyon jó példa mindenre. Itt is! A lényeg az: még ha a mai lélek és szellem marad is meg, akkor is azok, akik eddig már a negyedikből kimaradtak, ezentúl fel fognak jutni az ötödikbe és a hatodikba, tehát lényegesen magasabb ismeretekre tehetnek szert, mint eddig. (Rapcsányi László: Majd a szellem meg fog változni!) A szaktanítók képzéséről akarok még egykét szót mondani, t. Ház. Kecskeméten van egy gazdasági szaktanító- és szaktanítónőképző intézet. Ebből, mióta az intézet fennáll, tehát 1938-ban 1939-ben és 1940-ben 101 növendék került ki folyó évi növendékekkel együtt. Ezek mind elhelyezkedtek, úgyhogy itt feltétlenül utánpótlásra lesz szükség^ mert az iskola mai szervezettségében nem képes évenkint többet kibocsátani, mint 25—30, vagy legfeljebb 35 növendéket, holott nyilvánvalóan ennél sokkal többre volna szükség. Csak azt akarom megemlíteni, hogy a férfitanerőfcben rövidesen érezhető hiány lesz,^ mert a szolgálatban levő gazdaságilag is képzett igazgatók és tanítók 40—45%-a a legközelebbi nyolc esztendő alatt nyugdíjba fog menni, itt tehát az utánpótlás kétségtelenül fontos. Vagy létesüljön még ilyen szaktanítói képzőintézet az országban, vagy pedig ezt az iskolát bővítsük ki, hogy nagyobb létszámot jtudijon évenkint befbgadtni. Felette fontos a tanerőképzés és erre nagy súlyt kívánok helyezni. Még csak egyet említek fel és ez az, hogy szőnyegre kell hozni a tankönyvek kérdését