Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

76 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Nagyon sok nyolcosztályos elemi iskola működik már jelenleg Magyarországon, például Csanádjmegyében 22. Összegyűjtöttem sokszáz embertől idevonatkozó adatokat, gazdáktól, tanítóktól, szülőktől és mondhatom, hogy mindenütt, ahol eddig ezek az iskolák működtek, csak a legjobbat hallottam az iskoláról és a tanító munkájáról, a szülőktől is. És ez az igazi kritika, amikor a szülők szeretettel küldik gyermekeiket az iskolába és büszkék és boldogok, hogy az ő gyermekük nem lesz olyan, mint ők voltak annakidején, hanem magasabb ismereteikkel fog majd a világban előbbremenni. (Meskó Zoltán közbeszól. — Bapcsányi László: Csák lehetővé kell tenni, hogy mind odakerüljön!) Ezekben az iskolákban, a falusi és tanyai iskolákban, nagyon 'fontosnak tartom a gazdasági ismeretek oktatását. (Bapcsányi László: De' nem úgy, imint most!) Borzasztó dolog, hogy például a falusi és tanyai asszonyok sok tekintetben^ mennyire el vannak: maradva a főzés tudományában, a kertgazdálkodás terén, a varrás és foltozás tudományában, a befőzésben

1 stb. Ezeket ki kell tanítani arra, hogy mi a teendőjük ezekben a dolgokban. De ugyancsak a férfiakat is meg kell tanítani arra, hogy tudják legalább, melyek a hasznos növények, melyek a hasznos madarak, melyek a kártevők. Azonkívül meg kell őket tanítani a gazdálkodásnak azokra az elemi ismereteire, amelyek ismeretét más módon nincs alkalmuk megszerezni. Károlyi Sándor gróf, a nagy szövetkezeti apostol írja egyik beszédében a következőket (olvassa): »Egy évezred óta vagyunk földmívelő állam, de még mindig nem értünk rá a földmívest, akinek csontjából való csont, véréből való vér vagyunk, a maga termelő mesterségére kioktatni, a 'munkája sikereire leselkedő torkos élősdiek elleni védekezésre kitanítani, gazdasági önállóságra oktatni, ezzel szabadságra és függetlenségre tanítani.« (Bapcsányi László: De még most se nagyon akarják!) Ez az iskolatípus lesz az^amely ezt a munkát teljes mértékben el fogja végezni. (Bapcsányi László: Ez nem tudja elérni, csak egy része lesz ennek!) Aki ismeri az 1925-ös, vagy az 1932-es tantervet, aki ismeri a VII. és VIII. osztályra szabott tantervet, az látja, hogy igenis már óriási a haladás ezen a téren. Mondhatom, már az 1932-es, vagy az 1925-ös tanterv is olyan haladás a régihez képest, hogy le kell előtte venni a kalapot. De a mostani tanterv szerint olyan szempontokat és szemléletekéi; taníthat a tanító a gyermeknek a maga foglalkozási köréhői, falujából, határából, gazdálkodásából, hogy ezek igenis már útmutatók lesznek neki az életben a további munkához. Azt mondja például a tanterv a 117. oldalon (olvassa): »A népiskola okos dolgot művel, ha az alföldi földmíves ifjúságot mezőgazdasági, a városok közelében lakót keresíkedelani tevékenységre oktatja. A magyar népiskolának elég erős gazdasági hangsúlyozása földmíves gazdasági hátteret ad.« A tanterv mondja ezt, ez tehát programm. ez nem elmélet, ez megvan. (Bapcsányi László: A gyakorlatot nézzük, hogy mit csinál! Hány r iskolának nine» helye, ahol szakszerű gazdasági gyakorlatot tudjanak végezni! Erről beszéljen!) Nagyon fontos célja a tantervnek, hogy a tanítónak legyen alkalma lehetőleg szemléltetőleg is megmutatni azt, amit akar. (Bapcsányi László: Ez nagyon hiányzik!) Az nem valósítható meg az egész vonalon, hogy az iskola mel111. ülése 19kO június Ip^én, kedden. lett mindenütt legyen gyakorló törület, mert sok helyen olyanok kezében vannak a. földek, hogy nem lehet megvásárolni. (Bapcsányi László: Ki kell venni!) Ezen többféleképpen lehet segíteni. Például segíthetünk azáltal, hogy kinézünk a határban egy-két közeleső kisgazdaságot, amelyeken jól gazdálkodnak és az ilyen birtokra megyünk, azt nézzük meg, ott magyarázunk és oktatjuk a gyermeket azokra az ismeretekre, amelyek szükségesek az ő gyakorlati ismereteinek kibővítésére. T. Ház! Ez az iskola nem akar szakoktatást adni, ez az iskola csak alapismereteket kíván nyújtani. A szakoktatást nyújtsa Magyarországon a szakiskola. Ez az iskola nem akar szakiskola lenni; (Jandl Lajos: De az nincs!) ez az iskola csak annak a sok százezer gyermeknek, akinek nincs módjában szakiskolába járni, akarja megadni az alapot ahhoz, hogy ezen építve, az életben jobban meg tudja állni a helyét. Ennek a tantervéből csak egy mondatot akarok felolvasni, amely gyönyörűen megmagyarázza, hogy mi ennek az iskolának a célja. (Olvassa): »A gazdaságtan célja azon eljárásoknak, fogásoknak és ügyességeknek elsajátítása, amelyekkel az ember a gazdasági élet körében a reá kedvező természeti jelenségeket felhasználhatja, a természet káros hatásai ellen pedig védekezni tud.« Ez a tanterv gyönyörűen megmondja, milyen irányban kell ennek az iskolának haladnia. Ez az irány pedig az, hogy emelni kell a falusi és tanyai magyar eddigi szakműveltségét, mert a tanterv már előre utasítást ad, hogy ebben az irányban kell végezni ezt &. munkát. Ha csak a legprimitívebb ismeretekre tudjuk megtanítani a falusi és tanyai gyermekeket, hogy például a trágyát hogyan kell kezelni, hogy a fát szeretni kell, melyek a káros madarak, melyek a káros gyomok és hogyan kell kapálni, hogyan kell szántani, hogyan kell a tehenet gondozni, etetni, mondom, ha ezeket a legapróbb ismereteket tanítjuk meg nekik, akkor ezzel ők már nagyon sokat nyertek és már ezz^l is el tudnak indulni az életben, sokkal jobban, mint jelenleg. Természetesen — amint a tanterv és a javaslat indokolása is mondja — ad hoc fogják alkalmazni mindenütt a tantervet; a gyümölcsés szőlőtermelő vidékeken erről fognak beszélni, a paprika- és hagymatermelő vidékeken ezt fogják kidomborítani. Szóval az indokolás is elmondja, hogy a helyi viszonyokhoz kell alkalmazni az ismereteket, mert csak így lehet annak a gyermeknek majd elfoglalnia helyét az életben, ha kikerül az iskolából. Az, a- fontos, hogy megtanítsuk neki azokat^ a foglalkozási ágakat, azokat az állattenyésztési ágakat, amelyek a kisembereknek, a tömegeknek adnak elsősorban kenyeret. így például a baromfitenyésztés, a házinyúltenyésztés, a méhészet, a selyemhernyótenyésztés, stb. a tantervben mind gyönyörűen ki vannak domborítva. Csak egy mondattal akarok rámutatni arra, mit jekint Magyarországon a baromfitenyésztés. Magyarországon 70 millió pengőt tesz ki a baromfiállomány értéke. Ennek évi termelési értéke 300 millió pengő; ebből a termelésből belső fogyasztásra kerül 220 millió pengő értékű, kivitelre pedig 80 millió pengő értékű és ebből a 80 millió pengőből 55 millió pengő nemes valutában jön be az országba. A baromfitenyésztés megérdemli tehát, hogy ezekben az iskolákban nagyon erősen ráirányítsuk a figyelmet, T. Ház! A tanyákon újabb iskolák megnyi-