Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 19 W június 4.-én, kedden. 73 Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Na nem!) mert ott, ahol polgári iskola is von és nyolcosztályos népiskola is van, nem mennek polgári iskolába. (Hóinan Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Másutt is így van, nemcsak itt! — Meskó Zoltán közbeszól.) Kedves képviselőtársam, vegye tudomásul, hogy Magyarország legjobb középiskolája a polgári iskola, mert ez a nép iskolája, ez az altiszteknek, az iparosoknak, a magyar parasztságnak az iskolája. (Meskó Zoltán; Középfokú mezőgazdasági iskola kell!) Tessék tudomásul venni, hogy a legjobb tanári testület a polgári iskolában működik tanítói oklevéllel kezében; igazi pedagógusok ezek, mindenkor síkra szállok értük; ők a mai módszertani vitában is olyat produkáltak, ami a nemzetnevelés szempontjából igazán értékes. (Zaj. — Meskó Zoltán: A parasztnak mezőgazdasági középfokú iskola kell. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kevés van! — Meskó Zoltán: Azért kell csinálni!) T. Ház! Ne tessék zokon venni, hogy anynyira síkra szállok a polgári iskoláért. Igenis síkra szállok; ez nem kari érdek, mert a polgáriiskolai tanítókat majd elhelyezni a miniszter úr a nyolcosztályos elemibe vagy akárhova, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a polgári iskola elnéptelenedik. Ott voltam a Gyáli-úton, amikor megnyitották az elemi VII. osztályát: azonnal csökkent a polgári iskola létszáma. Nyíltan megkérdezem itt a miniszter urat, mi a szándéka a polgári iskolával? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Fenntartjuk és fejlesztjük!) Ez helyes. •Van itt egy közbevető indítványom. Tessék egységes közéniskolát teremteni, szűnjék meg végre a sokféle középiskola,, de akkor ne legyen se polgári iskola. se gimnázium. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A polgári nem középiskola, hanem polgári iskola!) Tessék egy olyan típust teremteni, amely mindig életerős lesz. Nagyon helyes, ha a miniszter úr fejleszteni akarja a polgári iskolát, én azonban nem látom a fejlesztés lehetőségét ezzel a szakasszal, mert a tanító azt fogja mondani: kedves asszonyom, ne vigye a polgári iskolába R. fiát, mert ott 10 pengő vagy 40 pengő á tandíi, hanem vigye el az elemibe, majd mi gondoskodunk arról, hogy ha átlagosan jól elvégzi a hátralevő négy évet, akkor maid levizsgázzék és folytathass:'! tanulmányait. Egészen bizonyos, hogy lesznek ilyen esetek. Ha már a tehetségek kiválasztásáról van szó, akkor én is azt mondom, hogy igenis minden magyar tehetségnek minden utat meg kell nyitni, de kérdem, miért csak a gazdasági kö,zépiskolát nyitják meg? Tessék megnyitni a gimnáziumot is. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Meg van!) Nincs megnyitva. Kérdem, nem születhetik-e egy új Semmelweis? Humanista műveltséget nem szerezhet a magyar falu tehetséges gyermeke? Ezzel kapcsolatban egy módosító indítványt szeretnék majd elfogadtatni. Néhány szót szeretnék még szólni a vizsgákról. A vizsga tárgyai között egészen bizonyosan ott lesz a magyar gyermektől nagyonnagyon szeretett német nyelv is. Ismerem a fajtámat, láttam, hogy bizony a polgári iskolában szegények mit szenvedtek a német nyelvvel, mennyit kellett vérezniök a német miatt. Most felvételi vizsgát fognak tartani a kereskedelmi iskolába és meg kell felelniük német nyelven is, s miután a polgári iskolában négy éven át összesen 12 órán foglalkoztak némettel,, megtanultak úgyahogy valamit. Kik fognak most tovább jutni ezen a vizsgán? Mit méltóztatnak gondolni? Azok a tősgyökeres falusi magyar tehetségek? Nem! Azok, akik tudnak németül. Tehát tudnak a zsidók előretörni és tudnak a nemzetiségek előretörni. Jó, menjenek előbbre, de ilyen értelemben háttérbe szorítják az előretörő magyar tehetségeket. Eri itt azt indítványozom, hogy ez a 11. § olyan irányú módosítást nyerjen, hogy a népiskolák felsőbb osztályainak a gyakorlati középiskolába törekvő növendékei csak a folyó évi január 27-én kibocsátott polgáriiskolai új rendtartás 6. §-ában szabályozott módon, tehát a polgári iskola negyedik osztályának elvégzése után folytathassák tanulmányaikat a gyakorlati középiskolában. T. Ház! A polgári iskola kérdését ezzel mint a magam szívügyét iparkodtam itt előterjeszteni. Én azt mondom, hogy minden tehetségnek utat keill nyitni, de én is azt mondom, amit Szabó Gusztáv igen t. képviselőtársam mondott, hogy ne ,az átlagos jó eredménnyel végzetteket engedjük tovább, — ha már éppen nagyon ragaszkodik hozzá a miniszter úr és a minisztertanács — (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem a minisztertanács, hanem én!) hanem tessék tovább engedni a kiváló tehetségűeket. Talán meg tudnak állni ott az iskolában, mert hiszen a szaktanításnak, a szakórának az élete, a lelkülete egészen más, mint az elemi iskolai munkának, ahol az a szegény tanító-testvérem újabb terhet kap, mert most azután még nagyobb tudósnak kell lennie, mert minden szakban elsőrendűnekí kell neiki lennie. Nagyon kíváncsi vagyok erre a, tantervre, amelyet át fogok tanulmányozni, amely azt mondja, hogy többet nem akar adni a nyolc osztályban, mint amennyi a hat osztályban volt. Akkor tulajdonképpen miért _ csinálták? Ha már a szellemi színvonalat akarjuk emelni, akkor adjunk többet, mégpedig a nemzetnevelés tárgyait és itt adtjunk szerepet a nemzetnevelés fontos tárgyainak. Végre foglalkozzanak az iskolák a magyar közélettel, tanítsuk meg azt a gyermeket, hogyan kell az adóívet kitölteni, tanítsuk meg a közigazgatás apró-cseprő ténykedéseire, ismertessük meg a magyar közéletet, ezeket .meg lehet ismertetni ezen az alsó fokon is. De ha ezt nem akarjuk megvalósítani, akkor tulajdonképpen miért bővítjük ki az iskolát? Tulajdonképpen nem nyerünk itt sokat, csak négy hónapot. Eddig volt az V. ^és VI. osztályban húsz hónap. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nyolc hónap volt falun.) Igen, falun nyolc hónap. Ha tehát itt már szétterpesztjük az anyagot, helyes, ide akikor adjuk azokat a tárgyakat, amelyeket Szabó Gusztáv igen t. képviselőtársam is felhozott. Az ő beszédével kapcsolatban eszembe jut, hogy ne azt csináljuk, amit lehetne, hanem azt, amit lehet. Mindig az adott helyzetet

n nézzük. Éppen azért nem tartom időszerűnek, ezért kellene megteremteni a lehetőséget és ha megvan a lehetőség, akkor én igenis örömmel megszavazom ezt az iskolatípust. T. Ház! Most még mint gyakorlati pedagógus szeretnék rámutatni arra, hogy milyen súlyos doîog a munka az osztatlan iskolában, 11*