Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-111
74 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 19 W június U-^én, kedden. milyen nehéz például hetven tanuló között foglalkiozni az I. osztályosokkal és akkor hátul ott legyenek a VIL osztályos gyermekeik, a 13 éves gyermekek, akik már megismerkedtek a szerelem világával. (Zaj és euenmondásck a középen.) Kérem, én tapasztalatból beszélek. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez a tábor megkövetel olyan fegyelmező eszközöket, amelyekről nem gondoskodik a törvényjavaslat. De a mi iskoláink még mindig az álhumanizmus ködébe burkolózva dolgoznak. Minden fegyelmező eszközt kivettek a tanító és tanár kezéből és amint elönti az emberi keserűség, amikor nem tud más módot és a vesszővel kissé megtanítja a gyermeket tisztességre, akkor fegyelmi alá vonják azt a tanítót, aki lelkületét odaadja. (Zaj a baloldalon és a középen. — vitéz Várady László: Mindig kifogásolják a miniszterelnöki nádpálcát!) Én nem kívánok a miniszterelnöki nádpálcával fegyelmezni, de tessék az iskolában a tanítóságnak és a tanárságnak megfelelő fegyelmező eszközt biztosítani... (Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendíet kérek; ne méltóztassanak közbeszólni! Palló Imre: ...mert aki azt állítja, hogy nevelni lehet fegyelmező eszköz nélkül, az nem tud nevelni. Ha a jezsuiták almával és vesszőVei tudnak nevelni, ne burkolózzunk liberális eszmék ködébe mi sem, tessék megteremteni a lehetőséget, hogy az a. tanító megtelelő alkalmakban, megfelelő pillanatban alkalmazhassa a testi fenyítéket. Én amellett török lándzsát, pedig nem használtam testi fenyítéket, csak egyszer. (Zaj. — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, hogy a magam ügyét hozom fel, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) de olyan dolgot tett az egyik tanuló, hogy el akartam hallgatni, amikor azonban a többi tannló előhozta, kitessékeltem ez illetőt az osztályból. Nem ment. Ki akartam tenni, erre kapálódzott, rúgdalódzott. S most adtam neki egy pofont. Kiment, azonban az apja jött és feljelentett, hogy agyonverem a gyermekét. A gyermek közben egy fán véresre dörzsölte az, arcát, hogy mutathassa: ezt a tanár úr csinálta. (Mozgás és zaj. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Na! Na! — Derültség.) így hurcolják meg az embert. (Derültség és zaj.) Szeretném csak három napig az iskolában látni azokat, akik a testi fenyítés ellen vannak, szeretném betenni őket egy ilyeai osztatlan nyolcosztályú elemi iskolába, ahol 70—80 tanuló van, akkor megtanulnák, mi a nevelés. Tessék elmenni az iskolába és megkérdezni a tanulót, aki választ^ hat, mondjuk a testi fenyíték vagy pedig intő között, mit fog választani? Intőkkel nem lehet tönkretenni és sújtani a szülőket. Az intőtől akárhány tanuló elbujdosik, öngyilkosságba kergetünk sokat vele. Kérem a miniszter urat, aki, azt hiszem, volt gyakorlati pedagógus is, legyen erre tekintettel. (Hóman Bálint vállá 8és közoktatásügyi miniszter: Sohasem verekedtem!) Verekedésről nincs is szó, itt arról vau szó, hogy tessék méltó fegyelmezési eszközt adni a tanítóságnak, a tanárságnak. Ha Jézus Krisztus tudott• fenyíteni, akkor a magyar tanítóság és tanárság- is tudjon és tudja is, hogy mikor kell fenyíteni. Tehát tessék, ha nem is a törvénybe, de a végrehajtási utasításba egy pontot felvenni amely bizonyos fegyelmezési eszközöket biztosít a tanárságnak és a tanítóságnak. (Zaj.) T. Ház! Ezzel ki is merítettem^ tulajdonképpen, amit mondani akartam, magosak azt akarom kifejteni, hogy miért nem fogadom el a törvényjavaslatot, Már megmondtam, hogy a miniszter űr iránt, illetőleg nem a miniszter úr iránt, hanem a. történelemtanár iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok. (Derültség.) Ö nagyon érdekes területre vitte a magyar történelmet: a magyar őstörténet felkutatásával végre kizökkentette történelemtanításunkat abból a mitikus kátyúból, amelyben eddig benne volt, abból a meseszerű ködből, amelyben ezelőtt volt. Sajnos, a mai elemiiskolai és polgáriiskolai tankönyvek még mindig itt tartanak a mitikus ködben, tárgyi tévedéseket tanítanak, 15 év előtti megállapításokkal dolgoznak. Új könyvek megjelenését mégsem engedik meg. Tessék kézbevenni ezeket a könyvekéi Tessék helyettük nemzeti tárgyú könyveket iratni. (Egy hang a középen: Pénzkérdés!) Nem pénzkérdés; ha a nemzet érdeke ezt kívánja, nem ismerek pénzkérdést. A legnagyobb tisztelettel viseltetem a miniszter "úr történetírói munkássága iránt, ezért kérem, hogy ezen a vonalon adasson elismerést a saját munkásságának, tudniillik abban a tekintetben, hogy az ő történelmi megállapításait tessék bevinni az iskolákba. Ne dolgozzanak többé ezekkel a régi megállapításokkal. Ez igenis szüksié'ges. Most pedig visszatérek hogy három ok miatt nem fogadom el ezt a javaslatot. Az egyik az, hogy bizalmatlan vagyok Teleki Pálék kormán y ával szemben. {Mozgás és zaj a baloldalon.) Ez termésizetes. Azután minden törvényjavaslatnál azt hallottuk, hogy ez egy lépés előre, egy kezdőlépés. Ez is már közhely. Kifejtettem, hogy mi már sok kezdő lenest tettünk, de haladó lépéseket még nem tettünk, pedig Széchenyi István azt mondotta, hogy minden megállás tulajdonképpen visszafelé haladás. A másik ok, amely miatt neím fogadom el ezt a javaslatot, az, hogy nem időszerű és nem tervszerű, (Hóman Bálint vallás- és közoktatatásügyi miniszter: Ezt nem értem!) megint csak valami szükségképpeni rendelkezés. A harmadik ok pedig, amely miatt nem fogadom el, az, hogy ami jó benne, az nem új és ami új benne, az nem jó. (Derültség. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A nádpálca nincsen benne!) Nem a nádpáloáról van szó; ne tessék ilyen humorosan felfogni a dolgot, sokkal fájóbb igazságok késztettek engem arra, hogy mindezt elmondjam. Éppen ez a szomorú dolog: az ember elmondja aggoldalmait ezen a. helyen és és mert zöld ingben van, azért mindjárt nem tudom milyen hanggal fogadják a túlsó oldalról. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Komolyan vesszük!) A mi szívünk talán sokkal erősebben tud dobogni, mert mi odadobtuk a,z állásunkat, odadobtuk a jövőnket és eljöttünk ide harcolni egy erős szocialista nemzeti gondolatért. (Mozgás a jobboldalon.) Ha valamennyien be fogjuk látni azt, hogy nemcsak az anyagi téren, a gazdasági életben van szükség rendszerváltozásra, hanem a szellemi téren is és egy olyan, lelki arculatot kell itt teremtenünk, amely minden viharban életerős marad, akkor nekeimi igazam lesz abban, hogy ez az utolsó trianoni évforduló, akkor én is útlevél nélkül mehetek el annak a szegény étdesanyának a sírjához, aki tizenegy gyermeket adott a hazának, tizeneigy magyar* gyermeket adott a magyar hazának es ma még idegen földön alussza örök álmát. (Éljenzés és taps a, szélsőbaloldalon és balfelöl.) Elnök: Szólásra következik?
