Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának háborúnak is, a műhelynek és az irodának is és katonája van az asztalnak és a bányának is. A nemzetnevelés pedig a legeredményesebb nemzetvédelem. A nemzetvédelem viszont nem más, mint mindén nemzeti értéknek s ezzel a nemzet életerejének ápolása, fenntartása és fokozása. Ezt osak céltudatosan kifejlesztett és megszervezett nemzetneveléssel lehet megvalósítani. A magyar nemzet legnagyobb nemzeti értéke a magy_ar parasztság. A magyar nép, a magyar dolgozó társadalom nemzetneveléssel végrehajtott nemzetvédelme tehát ott kezdődik, amikor figyelembe veszik a népi kívánságokat. ; Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy ezt a.törvényjavaslatot nem tartom időszerűnek. A nemzetvédelem tudniillik elsősorban azt követeli meg, hogy a. magyar nép általános életszínvonalát felemeljük. Egészséges földreformra, egyedül a nemzet érdekét szemelőtt tartó telepítésre és tervszerű nemzetgazdálkodásra van szükség. Feltétlenül a szociális problémák megoldása az első feladat.' Másrészt a nemzetvédelem megköveteli azt is, hogy az egészségesebb életviszonyok kialakítása érdekében népegészségügyi intézkedéseket kell megvalósítani. Gondolok a lakásra, az élelmezésre, a ruházkodásra, a szórakozásra és a népbetegségekre. Harmadszor a nemzetvédelem azt követeli, hogy jól megszervezett családvédelmet kell biztosítani és minden eszközzel elő kell segíteni az egészséges népszaporodást, nemcsak a tömegszaporodást, hanem a minőségi szaporodást is. Viégül mindezzel egyidejűleg tervszerű nemzetnevelő rendszert követel a nemzetvédelem, nem szükségszerűen, amely mindenkor alkalmas a magyar nép szellemi arculatának mind magasabb és magasabb kiképzésére. Hogyan képzelhető el eme szellemi arculatkiképzés ilyen nyomorúságos viszonyok között, amikor a falu és a tanyavilág magyarjainak igen sokszor nyűg az iskola! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltam — ahogyan ők mondják — tanyasi iskolában tanító. Kint voltam tanító a fülöp-jakabszállási osztatlan iskolában és így alkalmam volt összegyűjteni ezeket a szomorú tapasztalatokat, hallani azt, hogy a szegény hétéves kis magyar azt mondja: tanító úr, édesanyám tisztelteti, de nem jöhettem iskolába, mért nem volt csizmám és a cipőmet, ami volt, lehúzta rólam a hó. A másik azért nem tudott iskolába jönni, mert nem bírja a napi 4—5 kilométert. De vannak olyan helyek is, mint Peszér-Adacs, ahol 8 kilométerre van az iskola s ezért megengedték a tanulónak, hogy ne járjon iskolába. Amikor ilyen távolságok vannak, akkor a tudós kormány, ahol annyi tudós összegyülemlett — minden tiszteletem a tudósoké — rájöhetne arra, hogy napi 5—6—8 kilométeres gyaloglás után ilyen fizikai munkával nem lehet olyan szellemi arculatot kitermelni az iskolában, amelyre a nemzetnek szüksége van. (Hóman Bálint vallásos közoktatásügyi miniszter: Tudjuk!) Elsősorban ez a helyzet szüntetendő meg. De viszszagondolok ismét arra, hogy amikor bementem reggel a«z iskolába és zsúfolt, hatalmas tömeg várt egyetlen tanteremben, egyetlen tanító tanított 8-tól 12-ig és 2-től 4-ig és.ebhen a munkában egyrészt a tanító őrlődött fel, másrészt nem tudtuk elérni azt az^ eredményt, amire a magyar falu és tanvavilág magvarságának szüksége van. Itt elsősorban arra kellene anyagi erőnket összpontosítani, hogy szüntessük meg ezeket a túlzsúfoltságokat. Tessék két tantermet biztosítani ott, ahol KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V 111. ülése IQJfO június U-én

t kedden. 71 50-néi több a létszám, tessék tanítókat adni a magyar falunak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter; Ezt tesszük!) Mert méltóztassanak megengedni, hogy kifejezzem sajnálatomat és fájó érzésemet, hogy egy sváb községben, ahol bunyevácok is vannak, van iskolája a nemzetiségnek, — legyen is neki, nem mondom, hogy ne legyen neki, legyen a buinyeivácoknak is iskolája — de nincs iskolája a magyarnak, és a magyar faluban 80—90-en ülnek, szorongnak az iskolában és nagyrészük nem is mehet iskolába. A tanyavilágnak másik szomorú sajátsága — ez a faluban is megvan — a váltakozó tanítás. Mert délután nem lehet azt az eredményt elérni, amit délelőtt, azt hiszem, ezt a miniszter úr is tudja, bár lehet, hogy nem kísérelte meg. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon sokat tanítottam délután!) De ha elmenne hospitálni az elemi iskolákba, meglátná, hogy a délutáni munka sohasem tud olyan eredményt produkálni, mint a délelőtti. De beszélgessünk a tananyagról is. A népiskolai tananyag beosztása arra az elvre épült, hogy sokat markol és keveset fog. Tudniillik annyi mindent előír és ebbe a sok mindenben elvesznek a nemzeti tárgyak; végre egy olyan rendezést szeretnék már látni a miniszter úrtól, hogy minden iskolában elsősorban a nemzeti tárgyakat tanítsák. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Olvassa el az öszszes

1 rendeleteimet!) Mélyen t. miniszter úr. Hiányzik az iskolákból a magyar közélet, a magyar közigazgatás, a magyar közegészségügy és a magyar dal tanítása. Különösen a gimnáziumokból hiányzik a magyar dal tanítása, tessék azt ott rendszeresíteni, ne tandalocskákra tanítsák azokat a gyerekeket, hanem az eredeti népdalgyönyörűségekre. A falunak és a tanyának súlyos problémája "az ott lakó szegény magyar megélhetése. Az a szegény kis 7—8 éves gyermek, kisleány már ilyen fiatal korban is elmegy pásztorkodni, kénytelen megteremteni a pénzügyi lehetőségeket, hogy megvegye az édesanyja a tankönyvet és azokat a rettenetesen rossz irkákat. Bűnös WL,

r aki megengedi, hogy ilyen rossz irkákba írjanak. A magyar parasztgyereknek csak rossz irka jut, amibe beletörik a. tolla, rossz a tollszár, mindenféle rossz plajbásszal ír, tudniillik nem telik nekik jobbra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez harminc évvel ezelőtt volt!) Ma. is így van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nincs! Harminc évvel ezelőtt volt így!) Tessék elmenni a Bácskába, ott tapasztalhatja. Ezek a kérgeskezü magyarok bizony sokat mérgelődnek azért, hogy ilyen rossz tanszereket kapnak. Egészen biztos, hogy valaki, a kereskedő keres ezen, valahogy úgy állitottáki he a dolgot, hogy az üzlet itt szabadon érvényesüljön. Azután gondoljunk csak a tavaszi munkára. Gondoljunk az őszi esőkre, a téli hidegre és amikor mindezt úgy csokorba kötjük, az egy tantermet, az egy tanerőt, a téli hideget, az őszi esőt, ha látjuk a szociális bajokat, látjuk a hatalmas távolságot, akkor gondoljunk arra, hogy most még megnépesülnek ezek az iskolák, jönnek a 7—8 osztályos tanulók, akiket elvesznek a szülőotthontól. Pedig ezek a gyerekek béresmunkát végeznek, nyári időben természetesen markot szednek, a. teli időben megvan a maguk munkája az istálló környékén. Megállapíthatjuk, hogy ezeken a helyeken, ahol ma is meglehetősen súlyos 11