Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Í Az országgyűlés képviselőházának közel állanak és igen szépen csengenek össze ennek a törvényjavaslatnak indokolásával. T. Ház! A tárgyalásnak azonban nemcsak ezt a részét kell vizsgálnunk. Az 1868 novemberi tárgyalások anyagából vannak itt igen disszonáns erős hangok is. Legyen szabad iti rámutatnom arra a körülményre, bogy abban az időben, amikor a magyarság még az 1849-es tragédiának, Világosnak nemcsak a testi, nemcsak az anyagi, de a ' lelki kataklizmáját sem tudta kiheverni, 1868-ban itt vannak a képviselőházban a nemzetiségi képviselők. Vájjon érdemes-e foglalkozni azzal, hogy mi volt, az ő témájuk? Ha ezt a kérdést kutatom, vizsgálgatom, akkor megállapítom azt, hogy a népoktatási törvény tárgyalásánál, a nemzetiségi képviselőknek két komoly aggodalmuk volt, még pedig ez a két komoly aggodalom a népiskolák tantárgyainak összeállításával kapcsolatosan egyrészt a történelemre, másrészt a földrajzra vonatkozott. Ennek igen mély értelme van. mert az én szerény megítélésem szerint a nemzeti életszemléletet, a nemzeti iközösségtudatot, az áldozatos hazaszeretetet, a népi kultúra emelését valóban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha olyan történelemkönyvünk és olyan földraj zkönyvünk van, hogy az. aki ezekből a tankönyvekből tanul és azok, akik a gyermekek felelős gondozói, ráismernek a saját életükre, saját múltjukra és fajtájuk múltjára. (Helyeslés.) T- Ház! A harmadik kép már a közelmúlt időkre vonatkozik. Mivel Klebelsberg Kunó alakja nemcsak ércben áll előttünk, hanem ott él a magyar nép lelkében is és örökké élő nagy hőse lett a nemzeti szellemnek, valahogyan úgy érzem, hogy néhány pillanatra meg kell állnom azoknál a gyönyörű szép munkáknál, amelyek 1926 február 11-én indultak meg itt a parlamentben. Klebelsberg Kunó gróf a javaslat vitájának kezdetén az első felszólalást magának tartotta fenni s ebben a felszólalásában igen érdekesen mutatott rá azokra a háttérben lefolyt küzdelmekre és harcokra, amelyeknek végeredményben az a szép sikerük és eredményük volt, hogy megindult a tanyai iskolák építkezése, de rámutatott arra is, hogy ezek a kérdések tulajdonképpen nem is itt dőltek el, hanem Genfben; Genfben kellett küzdenie és harcolnia azért, hogy ezekre a kultúrcélokra a költségvetés keretein belül megfelelő összegeket engedélyezzenek. Ezt a harcot ő sikeresen megharcolta, igen jellemző azonban a genfi szellemire, hogy azért járultak hozzá ezekhez a költségekhez, mert felfogása szerint a magasabb műveltség a termelési rendben nagyobb eredményességet fog biztosítani, ha pedig a termelésbein nagyobb eredmények jelentkeznek, akkor a liberális gazdasági életnek, magának a nemzetközi közgazdaságnak sokkal nagyobb előnyei származhatnak ebből és azoknak a kölcsönöknek a visszafizetése, amelyeket Magyarország kapott, ezen az úton is jobban biztosítva van. Nem régen történtek ezek a dolgok, de valahogyan úgy tűnik fel, hogy szinte száz évvel ezelőtti dolgokat mondok el, annyira hihetetlennek látszik, hol voltunk mi 1926-ban. Ilyen szempontból méltóztassék Klebelsberg Kunónak arra a mondására gondolni, hogy a kultusztárca tulajdonképpen honvédelmi tárca. Állítom, hogy ez a mondás nemcsak arra az időre volt érvé; nyes, mert a kultusztárca ma is honvédelmi tárca. (Úgy van! Ügy van!) Már előttem szólott képviselőtársaim is kifejezést adtak különben ennek a nézetnekT. Ház! A tanyai iskolákkal kapcsolatos kérdést nem kívánom tovább fejtegetni. Kétség1, ülése 194-0 június 4^én, kedden, 67 telén dolog, hogy Klebelsberg Kunó alakja minél messzebb kerül időben, annál nagyobbra nő és én sokszor meghatottan voltam szemtanúja annak, milyen óriási áldás származik azokból a tanyai iskolákból, amelyek tulajdoniképpen a magyarság kultúrközponijai is. Ezek után legyen szabad rátérnem néhány olyan elvi kérdés tisztázására, amelyer szerény nézetem szerint, a törvényjavaslat végrehajtásánál esetleg meg lehet oldani. Mi hangoztatjuk és szeretjük mondani, hogy agrárország vagyunk. Ahhoz azonban, hogy agrár ország legyünk, a nyolcosztályos iskolákban is és mindenütt biztosítanunk kell az agrárszellem érvényesülését. Ha ezt az agrárszellemet keresem és kutatom, akkor megint az 1848-ban tartott tanítókongresszusra megyek vissza; azt mondották akkor a tanítók: tessék felszerelni bennünket, mert különben nem bízunk abban, hogy az agrárszellem, közelebbről a földmívesszellem kialakulhasson ebben az országban. Méltóztassék végignézni a mai népoktatást. A gyakorlatból ismerem, hiszen közegészségügyi szempontból hosszú éveken, yzinte 15 éven keresztül iskolalátogatásokat végeztem, s ez alatt az idő alatt módomban volt betekintést nyerni az iskolaigazgatók és tanítók kedves figyelméből abba az életbe, amely az iskolákban folyik. Tapasztalataimon keresztül, de általában a tanítóság álláspontjából is tudom, hogy a mai elemi népoktatás nincsen olyan közel a földhöz, mint ahogyan ezek a nagy problémák, amelyek előttünk állanak országos vonalon, megkövetelnék. (Ügy van! a középen.) Amikor lemegyek kerületembe és örömmel gratulálcik nekik, mondom, hogy örülök, hogy most már liesz nyolcosztályos' elemi, magasabb lesz a nép (kultúrája,' mert ez lesz a legnagyobb fegyverük a jövőben, akkor azt mondják: igen, de roppant nehéz dolog ez, mert nekünk nincsenek .gyakorlati tereink, nincsenek meg azok a közvetlen útjaink a magyar földhöz, amelyeken 'keresztül mi a gyakorlatban valóban fejleszteni, irányítani, ápolni tudnánk azt az agrárszellemet. Tisztelettel kérnék 15 pere beszédidőmeghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk.) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Plukovich József: T. Ház! Legyen szabad mégegyszer hangsúlyoznom, Hogy agrárszellemet kell belevinni az egész népoktatásba. . Es most visszatérek arra a két tantárgyra, amelyről a nemzetiségi képviselők tisztán látták: hol tudják a nemzetiségi érdekeket a legerélyesebben szolgálni, Az egyik a történelem, a másik a földrajz. Kezemben van dr. Doby Ferencnek »a Magyar Nemzet története« című munkája a magyar népiskolák VII. és VIII. osztálya számára. Ha én ezt a történelemkönyvet elolvasom, — végig is olvastam — valahogyan úgy érzem, hogy ebből az agrár Magyarország agrár szellemét, sajnos, kiolvasni nem tudom. De nem, találom meg benne azt sem, ami feltétlenül szükséges, hogy az ilyen elemiiskolai tankönyv ne csak a f gyermekek kezében legyen értékes munka, értékes olvasmány, hanem hogy ezekbe olyan szellemet, olyan anyagot kell belevinni, amely alkalmas arra, hogy mi magunk is élvezzük és átéljük újra azokat az időket, amikor m\ az elemi iskolába jártunk. Itt van _ például az egész jobbágyság rendszerének kialakulása, a jobbágy-községeknek, az Ősi falunak megjelö-