Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-111
68 Az országgyűlés képviselőházának lése, annak jelentősége. Ezek mind olyan kérdések, amelyek abban a pillanatban, ha egy községbe bemegyek és abból a tankönyvből erről is olvasok, megnyilatkoznak abban, hogy a község lelkét megfogják. A legeltetési társulatok, a volt úrbéres birtokosságok bizonyos öntudatlan állapot után most újra öntudatosodtak. Méltóztassanak elhinni, amikor kimegyek azokba a községekbe, ilyen gyűlésekre és azt mondom: Ti vagytok az ősi falu utódai! — olyan öntudat ébred ezeknek lelkében, hogy örülünk mi magunk is. .Legyen szabad!, t. Ház, még egy másik gondolatot is felhoznom. Itt van a szövetkezeti szellem. A szövetkezeti szellemmel kapcsolatban szívesen hivatkoznak mindazokra a külföldi, részben angol és dán, részben egyéb példákra, ahol a szövetkezeti szellemet megindították. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nekünk magyaroknak nem kell sehova mennünk, amikor a szövetkezeti szellemről van szó, mert az imént említett legeltetési társulat, maga a volt úrbéres birtokosság tulajdonképpen nem egyéb, mint szövetkezeti forma; rájöttek már a régi, évszázadokkal ezelőtti időkben arra, hogy az állattenyésztésnek mint gazdálkodási formának egyedüli egészséges és lehető kivihető alapja a közös legeltetés, a közös legeltetés pedig: szövetkezeti szellem. Milyen szép és milyen gyönyörű feladatok ezek. Tisztelettel kérem a, kultuszminiszter urat, kérem az államtitkár urat is, hogy ezeket méltóztassanak a gyakorlati végrehajtásnál figyelembe venni és az új tankönyveknél ezeket a szempontokat talán használni és alkalmazni. Ennek a történelmi munkának a további bírálatát nem vállalom, mert hiszen ez inkább epizódkérdés és amikor én a legnagyobb bizalommal tekintek ennek a leendő törvénynek végrehajtása elé, talán nem is volna ez itt célszerű. Méltóztassék azonban megengedni, hogy foglalkozzam egy másik nagy témával, a földrajzzal. A földrajzzal kapcsolatosan abban a könyvben, amelyet Ferenczy István irt, azt látom, hogy a magyar földrajz az egész anyagnak 28%-a, a többi a külföldire, vonatkozik. Alkalmam volt a háború utáni években hosszabb-rövidebb időt külföldön tölteni. Azokban a nyugati államokban is, amelyeikre olyan szívesen hivatkoztak a mi liberális szellemű és gondolkozású vezetőink annakidején, valahogyan azt tapasztaltam és azt láttam, hogy ezek a nagy nemzetek elsősorban a saját földrajzukat tanították. Amikor egyik alkalommal kint voltam az egyik iskolában s az Ötödik és hatodik osztályban a tanító brillirozni akart és ezt mondta: a földrajzból majd felteszek kérdéseket, s meg is kérdezte: na kis fiam, mondd meg nekem, mik Ausztrália városai, — én a kíséretemben levő jegyzőnek odasúgtam: jól néznék ki, ha nekem kellene felelni, mert én sem tudnám elmondani. (Derültség.) Úgy érzem, hogy a földrajzot nekünk ott kell kezdenünk abban a miliőben; ha van egy kis patakocska, egy kis erecske, egy kis erdő, egy domb vagy valamicske, ott kell megfogni a földrajzot, ahol 'cLZ eb fiatal lélek született és él. (Rapcsányi László: A szülőföld ismerete!) Éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy a kultuszminiszter úr különösen ennél a két tantárgynál — mert látjuk a múltból, micsoda óriási jelentősége van mindkettőnek — módot és lehetőséget fog találni, arra, hogy a nép111. ülése 194-0 június 4-én, kedden. iskolák hetedik és nyolcadik osztálya számára kiadott tantervek és utasítások ebből a szempontból bizonyos revízió alá vétessenek, bár meg kell állapítanom a tárgyilagosság kedvéért, hogy igen okos, igen értékes irányelveket állapítanak meg, azonban ezek még nincsenek teljes harmóniában az általam most felhozott aggályokkal, illetőleg szempontokkal. T. Ház! Ha igaz az, hogy minden kultúrának az egész nep műveltsége a legmélyebb gyökere, akkor mi ennél a javaslatnál valóban oda nyúlunk le, ahol nekünk a gyökérretndszert kell ápolnunk, a gyökérrendszert kell fejlesztenünk. Ha mi ebben a tekintetben a színvonalat emelni kívánjuk, akkor a gyökérzetet valóban megerősítettük és magát a népi kultúrát, a nép nagy kincsét át tudjuk vezetni azokra az időkre, amely idők reánk még igen nagy és komoly feladatokat rónak. T. Ház! Nagy általánosságban ezeket voltam bátor a javaslattal kapcsolatban elmondani. Itt a Ház előtt nem tudom eltitkolni azt a meghatottságot, amely bennem van akkor, amikor az én régi tisztelt tanítóimra gondolok, akik bennünket odahaza a mi falunkban írni-olvasni megtanítottak, amikor először hallottuk a magyar történelemnek egy-egy ábrázolását, egy-egy epizódját; és amikor én kegyelettel és tisztelettel az én volt tanítóimra gondolok, úgy érzem, hogy az lén tiszteletem szól annak a tanítói karnak is, amely a legtöbb községben ma már megtalálta azt az utat, amely a falu lelkéhez, a nép lelkéhez vezet. Meg vagyok arról győződve, hogy a tanítói kar megtalálja azokat a gyakorlati módokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kultuszminiszter úrnak ez a hatalmas, szép javaslata azokat t a célokat, amelyeket maga elé kitűzött, el is érhesse. Én még annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy ez a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat ne csak azokra a keretekre Vonatkozzék, amelyek között mi itt élünk, mert hiszen ennek az elgondolásnak, ennek a szellemnek a kisugárzása az, ami az indokolásban van, ez tulajdonképpen nem más, mint a szentistváni gondolat. Szeretném hinni és kérem a jó Istent, hogy ennek a törvénynek gyakorlati végrehajtása minél előbb a szentistváni birodalomban történjék meg. A törvényjavaslatot örömmel és boldogan elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A Ház mai ülésében magáévá tette a mentelmi bizottság jelentését ésHuibay Kálmán képviselő urat a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezte. Felkérem Hubay Kálmán képviselő urat, hogy a Ház e határozatának eleget tenni szíveskedjék. (Hubay Kálmán a Házat megköveti.) Megállapítom, hogy Hubay Kálmán képviselő úr a Ház határozatának eleget tett. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mint történelemtanár ezen a szomorú trianoni évfordulón néhány gondolatot megpendítsek. Nemcsak közhely az, hogy mi nyugat és kelet ütközőpontján védőbástyája voltunk nyugatnak, hanem igazság is, mert mj Mátyás király halála óta nemigen tudtunk öncélú politikát folytatni, nemigen tudtunk öncélú tör-