Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának többet tud a falusi nép, műveltebb és képzettebb lesz, tisztábban lát és helyesebben cselekszik. A több tudás; megnyitja előtte az érvényesülés lehetőségeit. Utat követel a tehetségnek- Ez jelszó volt már 1920-ban is. de rájöttünk, hogy hamis jelszó volt, nem úgy fogták fel, ahogyan kellett volna. Utat a tehetségnek! — kiáltotta minden tehetségtelen stréber, éppen úgy, mint az a tolvaj, aki azt mondja: Tolvaj! Tolvaj! Fogjátok meg! — Valóban utat kell adni a tehetségeknek, azoknak, akik többet tudnak, akik többet tanultak, akik jellemszilárdabibak. Ezeknek kell az életben a pozíciókat elfoglalni ok. Félre kell tenni az útból azokat, akik mesterkélt sorompókat ós akadályokat állítanak az érvényesülés útjába. Hány tehetség vész el, t. Képviselőház, falun! Hány tanító mondija nekem is, másnak is, hogy ennek a Kiss Jánosnak a fia, vagy annak a kubikosnak a leánya vagy fia milyen tehetséges, ezt föltétlenül tovább kellene tanítani. Hány libapásztor szaladgál, akiből híres egyetemi tanár lehetne, kiváló orvosprofesszor, ügyvéd, szobrász vagy nem tudom micsoda. Csák azon múlik, hogy az édesapájának nincs meg a hozzávalója, üres a pénztárcája, nem bárja ezt a tehetséges gyereket taníttatni. Hány ilyen tehetség vész el, t. Képviselőház! És ha azt mondják, viszont hányan csináltak itt karriert és hivatkoznak a derék cserepesmester kiváló fiára, a mai hercegprímásra, hivatkoznak a kisgazdából lett nagy földmívelésügyi miniszterre, Nagyatádi Szabó Istvánra, vagy hivatkoznak egyik-másik kispolgári családból származó államférfira vagy politikusra: ez nagyon szép, die ezzel a kérdés nincs megoldva. Nincs megoldva, mert az eszmei, a szellemi útonállók meggátolják a tehetségesek haladását. Mert eszmei útonállók is vannak. Azokat nevezem eszmei útonállóknak, akik tehetség hiányában szorgalom nélkül elveszik a helyet egy tehetséges, szorgalmas embertől, akinek nincs meg esetleg az összeköttetése, akinek nincs megfelelő protektora. Pedig nekünk, mélyen t. Képviselőház, gondoskodnunk kell az intelligencia pótlásáról, különösen a zsidókérdés mai nem teljes és nem egészen rendes megoldottságában. Másfelől van az intelligenciának egy része, amely érdemtelenné vált, amelynek lelkisége eltért a fajta lelkiségétől, amely idegen szellemmel van megfertőzve. Ezt is ki kell selejtezni, mert ea így beleillik a zsidóság környezetébe. Nagyon szívesen heleültetném ezeket abba a vonatba vagy abba a hajóba, amely Telaviv felé viszi a nem kívánatos elemeket'. Van azután egy másik része az intelligenciának, amely önhibáján kívül, éppen az általam ecsetelt liberális rendszer bűneinek és visszaéléseinek következtében vesztette el a vezetőszeírepet. Ezeknek a pótlására elsősorban igyekeznünk kell éppen ezeket az értékes embereket talpraállítani, mert tradíciót jelentenek, mert hagyományok fűződnek nevükhöz és családjukhoz és sohase feledkezzünk meg róla. bármilyen népies politika hangoztatásával és megvalósításával, hogy a jövőt össze kell kötni azzal a becsületes múlttal és nem szabad a mulf. felett csak úgy pálcát törnünk azért, nert éppen a mi fajtánkhoz és mondjuk, az Sn társadalmi osztályomhoz tartozók visszaéltek azzal a helyzettel, amellyel nem lett volna szabad visszaélniök. T. Képviselőház! Pótolnunk kell tehát ezeket a kiesetteket, egyrészt azokat, akik érdemtelenekké váltak, másrészt azokat, akik önhibájukon kívül kiestek a vezetőszerephől. Es honnan veszem a pótlást? Nem vehetem másKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. 111. ülése 19U0 június /r-én, kedden. 63 honnan a hézagok betöltését, mint abból a hatalmas, nagy, kifogyhatatlan, tisztavízü rezervoárból, abból a nagy falusi tartályból, ahol tisztalelkű, romlatlan lelkű magyarok élnek: a magyar faluból. Majd ha elérkezik az az idő, bogy a magyar őstehetség az iskoláztatás terén is műveltebb lesz és jobban érvényesül, amikor majd pap, tanító, jegyző, orvos^ képviselő, kultuszminiszter, igazságügyminiszter^ házelnök és nem tudom még mi lesz majd belőle, akkor nyugodtan hajtom álomra a fejemet, mert azt is hozzá kell tennem, hogy ennek a pótlásnak a fajtiszta magyarságból kell rekrutálódnia, mert országunkat csak akkor tudjuk fenntartani. Mindenkit becsülünk, mindenkit szeretünk, de a magyarnak a magyar az első. (Ügy van! balfelőL) Mélyen t. Képviselőház! Ha ebből a nagy rezervoárból kitermeljük az új intelligenciát, akkor nyugodt leszek, mert tudom, hogy bár elszakadt attól a falutól, bár máshol találta meg foglalkozását és az érvényesülés terét, de mindig eszébe jut az a kis falusi házikó, ahol a kendős édesanyja van és fülébe cseng neki a kis templom harangjának áhítatos szava. Az ilyen intelligencia nem veszti el a kapcsolatot a gyökérrel, az ilyen intelligencia egybe lesz forrva azzal és ez a legbiztosabb támasza az erkölcsnek, az ország fennmaradásának és a nemzet jövőjének. Ezt az intelligenciát kell nekünk kitermelnük, ezeket kell nekünk beállítanunk a mi sorainkba, hogy amikor elhagyjuk ezt az első vonalat, amit itt kell, hogy hagyjunk, akár az isteni gondviselés paraiisszavára, akár más formában. Ezek a fajmagyarok, ezek a tiszta falusi emberek jöjjenek be ide, akik természetesen tudással és felkészültséggel kell hogy elfoglalják a mi helyeinket^ vagy mellénk álljanak és segítsenek nekünk nemzetmentő nagy munkánkban. T. Képviselőház! Nagyon helyeslem,* hogy a miniszter úr azon a nézeten van, hogy az iskolának, különösen a népiskolának mindenkor alkalmazkodnia kell a falu népének életviszonyaihoz és én még hozzáteszem, hogy az anyagi helyzetéhez is. Nagyon szép gondolat ez a nyolcosztályos elemi iskola. Gyönyörű eredményei lesznek, ha megvalósul és az új generáció már ezzel a felkészültséggel áll majd ki a porondra. De ha nem gondoskodunk arról, hogy az a falusi gyerek tényleg el is mehessen az iskolába, akkor ezek az eredmények nem következhetnek be. Mert akinek nincs cipője vagy kis csizmája, az nem mehet az iskolába, hiszen télen mezítláb nem mehet sem a négyosztályos, sem a hatosztályos, sem a nyolcosztályos iskolába. Anyagi lehetőséget kell tehát adni a szülőknek, hogy gyermekeiket megfelelő módon iskoláztathassák. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a szociális intézményeknek egymás utáni gyors megvalósításával a falu életszínvonalát anyagi téren is emeljük, mert «csakis ez lehet a bázisa és alátámasztója az egészséges keresztény nemzeti kultúrpolitikának. T. Képviselőház! A földmívelő nép <?»gyebként is hátrányban van ám iskoláztatás terén más foglalkoztatási rétegekhez képest. Az 1937/38-as statisztikának csak egy részletét ismertetem. Az ország lakosságának 51'8%-a foglalkozik földmíveléssel az 1930-as statisztika szerint és ennek ellenére' a középfokú mezőgazdasági oktatás 1937/38-ban csak négy mezőigazdasági iskoláiban történt. Ezt a szá' mot összehasonlítva az úgynevezett érteimi10