Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

64 Az országgyűlés képviselőházának ségi pályákon működőket előkészítő iskolák­ká], a követtkezq számokat kapjuk: 55 tanító­és tanítónőképző, 33 gimnázium. 18 reáliskola, 75 reálgimnázium, 47 leányközépiskola; 1937/38-ban tehát összesen 228 iskola szolgálta az értelmiségi pályákon működők előkészíté­sét, akik tudvalevőleg 10%-árt teszik az ország lakosságának. A kereskedelmi és hitelélet te­rén pedig az 1930-as statisztika szerint az or­szág lakosságának mindössze 5'4%-a volt fog­lalkoztatva s ezek 49 felsőkereskedelmi iskola- . ban kapták előkészítésüket. Ha a mezőgazdasági középfokú oktatást ugyanilyen mérvben akarnánk szolgálni, mint az értelmiségi pályákra előkészítő oktatást, az arányosítás alapján 1140 középfokú iskolára lenne szükség, «zeniben az 1938-ban fennálló négy iskolával Ha pedig a kereskedelmi is­kolákhoz akarnók arányosítani a középfokú mezőgazdasági iskolákat, akkor körülbelül 490 ilyen iskolára lenne szükség. Nagyon jói tudom, hogy nem lehet min­dent máról-holnapra megvalósítani. Haladást jelent az is. ami most történik. Én meg va­gyok arról győződve», hogy ha a mai rend­kívüli körülmények megszűnnék, akkor a kor­mány, ha nem is ez, — lehet, hogy a mienk — de mindenesetre hatalmas erővel fogja majd a haladást szociális téren megkezdeni és eze­ket a célokat szolgálni, amelyedet én felso­roltam. Még egy kérdést szeretnék szióvátenni és a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. A javaslat ugyanis lehetővé teszi, hogy ma­gánúton is végezhessék ezeket az iskolákat. Elvi álláspontom, hogy magánúton csak az végezzen iskolát, akit betegségié gátol, hogy iskolába mehessen. A szültök jóléte vagy a va­gyonossági helyzet neon számít. (Közi-Horváth József: Helyes!) Mindenki járjon nyilvános iskolába! Az az urasági gyermek, annak a földbirtokosnak, grófnak vagy bárkinek a fia üljön be az egyszerű paraszt gyermekek mellé! Én eltiltanám a magánúton való tanulást és csak kivételesen engedném meg, hogy valaki otthon instruktort tartson és csak vizsgázni járjon be. Hogy mennyire igaz az én állás­pontom, ezt alátámasztom azzal, hogy ma már államfők, királyok és uralkodók köziskolákba, gimnáziumba és reáliskolába rende« tanuló­ként Járatják fiaikat. Jó példával járt elől a mi főméi tósága kormányzó urunk, aki fiait nyilvános iskolában taníttatta. Miért mondom ezt. mélyen t. Képviselőház? Azért, 'mert ha az a falusi gyermek látja, hogy az ő urasága fiát otthon taníttatják, hogy az a hóban nem jön az iskolába, pedig van ám prémes bundája és jó meleg csizmája, meg nem gyaloa- kell jönnie az iskolába, hanem szánkón meg hintóban hozzák, plédekké 1 ! betakarva, meleg üvegekkel körülvéve, nem kell tehát félteni a kis csemete drága életét, akkor azt mondja, magában az az egyszerű falusi gyermek, hogy íme. különbsé­get tesznek. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ekkor kezd feltámadni a kis gyermek fo­gékony lelkében az elégedetlenség érzete. Már itt látja, hogy van különbség, itt veszi észre, hogy ő alábbvaló, másodrangú valaki és ez az érzés kíséri végig az életén. Ez az érzés támad fel benne, amikor azt látja, hogy a te­hetősebb csak úgy beiárogat vizsgázni és bi­zony, legalább a múltban, nagyon szomorú tapasztalatokat tehettünk a vizsgáztatás terén 111. ülése 19k0 június 4-én, kedden. is. Hiába mondják azt, hogy BZ cl jómódú gyermek kitűnően tanult otthon az instruk­tortól, ezt a jeles bizonyítványt nem hiszi el az a kisgyermek, aki eljárt az iskolába, magolt és tanult, hanem, ha nem is volt úgy, rá­fogja, hogy protekció érvényesült annál a jó­módú gyermeknél, mert a tanító vagy a tanár maga tanította azt a gyermeket, akit azután vizsgáztatott. Hála Istennek, úgy tudom, hogy ezt a visszaélést újabban már eltörölték. T. Képviselőház! Az a gyermek, akármi­lyen magas származású, akármilyen vagyoni jólétben él is, ismerje meg azt a kis rongyos parasztgyermeket, annak a kisiparosnak a fiát, annak a mezőgazdasági munkásnak a leányát. Ismerkedjenek össze, ismerj© meg- a magasabb társadalmi osztályból származó gyermek a fajtáját már gyermekkorában, ak­kor, amikör a kisgyermeknek fogékony a lelkié. Nem szabad ilyen módon is még na­gyobbá tenni azt a szadékot, amely a társa­dalmi osztályok között van, különösen most nem, amikor ezt a szakadékot egyáltalán be akarjuk tömni. Nem áthidalni kell ezt a sza­kadékot, hanem megszüntetni! (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a részletes tárgyalás során... (Fel­kiáltások: A kultuszminiszter urat!) Egymás­mellett ülnek és. r úgy láíom, rokonlelkek is. {Derültség. — Hóman Bálint- vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Szereti a gyermeket!) Én azt kérem, hogy a miniszter úr szívesked­jék törölni a javaslatnak azt az intézkedését, amely lehetővé teszi azt a bizonyos magán­iskoláztatást, azt, hogy a tanfelügyelő fel­menthesse a gyermeket a nyilvános népisko­lába járás alól, ha otthon vagy magánintézet­ben megfelő oktatásban és nevelésben részesül. (Helyeslés balfelől.) Azt kérem, hogy ez na­gyon kivételes valami legyen. Ezzel nemcsak iskolai célokat, hanem szociális célt is fog szolgálni a miniszter úr. Nagyon kérem a mi­niszter urat, ne vegye az én felszólalásomat egy olyan ellenzéki felszólalásnak, amelyet nem szokásos honorálni, vagy legalább a múlt" ban nem volt szokásos honorálni. Én nem té­telezem fel, hogy a miniszter úr felszólaláso­mat ebből a szempontból bírálja el. Nagyon kérem, tegye lehetővé azt, amit kértem, mert ha csak három pillanatig gondolkozik ezen, igazat ad nekem abban, hogy nem lehet, nem szabad abban a zsenge korban különbséget tenni úri és parasztgyermek között. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Talán hosszadalmasan beszéltem, de őszintén megmondom, hogy min" den olyan kérdés, amely... (if3. Zimmer Fe­renc közbeszól.) Képviselő űr, én itt már^ egy félszázad óta a magyar falu érdekeit képvi­selem, megbocsáthat, hogy a Ház türelmével talán visszaéltem és hosszasabban beszéltem. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, minden sza­vammal a magyar falu és a szegény falusi parasztság érdekeit szolgaiam (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) és ha egy életet töltöttem ebben. r engedjék meg, hogy utolsó percemig ezek érdekeit szolgál­jam, mert ezek vannak a legjobban ráutalva. Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A javaslatot pártállásomnál fogva, saj­nos, nem fogadhatom el. (Éljenzés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr kíván szólni. Fóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém a művé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom