Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

62 Az országgyűlés képviselőházának igyekszik gyökeret verni, de nem bír, saját zsidó lelkisége nem engedi. A magyar föld nem veszi be ezeket a Palesztinából iddhozott gyökereket, tehát igyekszik azokat gyökérteleníteni, akik a hazai talajban gyökérrel bírnak. Éppen olyan dolog ez, mint amit hallottam orvosoktól, hogy például a tüdőbetegek nagyon örülnek, amikor többen összejönnek és egymásnak elmondhatják, hogy ők is tüdőbetegek, örülnek egymásnak, mint ahogy a tisztességtelen ember örül annak, hogy a másik is tisztességtelen, hogy tehát nincs magában, így vannak ezek a gyökértelen emberek, akik akkori egész kultúrpolitikájukkal gyökérteleníteni akarták a magyar nemzetet saját hazájában. Itt meg kell említenem minden rágalommal és a nyilaskeresztes mozgalmakat vádoló tendenciákkal szemben azt, hogy a nyilaskeresztes mozgalom a felekezeti iskolákat igenis szereti és tiszteletben tartja. {Mozgás a balközépen, — Közi Horváth József: Mit írt a Magyarság?) Bocsánatot kérek, megtörténtek a nyilatkozatok, az a cikk a cikkíró magánvéleménye lehetett, amelyet itt ezennel megtagadok és megtagad minden magyar nyilas. (Helyeslés és taps a középen.) Ismerve a felekezeti iskolák nagy teljesítményét, — f akár elemi- vagy középiskolák, akár gimnáziumok, akár jogakadémiák, a sárospataki stb. — ezeknek az iskoláknak a tanerői egyenlő mértéket érdemelnek, mert teljesítik kötelességüket. Őszintén megmondom, szívesebben járatom a fiamat felekezeti iskolába, mint egy másikba, mert a vallásos nevelést ott jbbban látom biztosítva. (Helyeslés jobbfelől. — Wirth Károly közbeszól.) Ez egyéni véleményem, a saját gyermekemről beszélek, de az eredeti nyilas programmban az iskolák államosítása nem foglaltatik. Ezt különben az Önök elnöke is kijelentette. (Wirth Károly közbeszól.) A múlt bűneit ostoroztam most. (Mozgás. — vitéz Hertelendy Miklós: Tisztázzuk!) Nem kell ezt nagyon tisztázni, mert ez tisztázott kérdés; megtörténtek a nyilatkozatok, Maróthy képviselőtársam éppúgy nyilatkozott, mint a másik párt vezére. Itf nem engedünk éket verni közénk és nem engedjük, hogyha becsületes, vallásos katolikus vagy református hívőket ettől a mozgalomtól ezzel visszatartsák, mintha ennek a mozgalomnak a vallásossággal valami összeütközése lenne. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: Tisztelettel kérékí félórai meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a félórai maghosszabbítást megadja. Meskó Zoltán: Egyébként maga a kultuszminiszter úr rendkívül értékes és érdekes indokolásban is rámutat arra, hogy a múltban ezen a téren nem történt meg az, aminek meg kellett volna történnie. Az indokolás ugyanis ezt mondja (olvassa): »A régi iskola lemondott azbnban az ifjúság keresztény és nemzeti élet szemléletének tudatos nevelő kialakításáról.« Tehát a miniszter maga mond itt bírálatot ezekről a dolgokról, talán szalonképesebb kifejezéssel, talán nem nevezi meg a gyermeket úgy a nevén, mint én, — egy indokolásban ezt esetleg nem lehet tenni — de valószínűleg azt gondolta erről a kérdésről, amit én gondolok. Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy a zsidókérdésben nem lehet köztünk különbség, mert különben nem ülhetne abban a szék111. ülése 19hO június 4-én, kedden. ben a keresztény Magyarországon: meg vagyok szentül győződve arról, hogy ő éppúgy ostorozza és elítéli, hogy annakidején a fővá*rosi és egyéb városi iskolákat telerakták szabadkőművesekkel és zsidókkal, akiket hála Istennek azóta már kitisztítottak onnan. (Maróthy Károly: Még nem teljesen!) Részben. Nagyon örülök ennek a közbeszólásnak. Nehogy félreértés legyen köztünk: kérem, tessék folytatni a tisztogatást még erőteljesebben. Nagyon örülnénk, ha már nem várna ránk feladat ezen a téren. (Maróthy Ezt szeretnénk! — Rapcsányi László: Tiszta képet!) Volt egy szabadkőműves tanfelügyelő is, nem az egyetlen szabadkőműves tanfelügyelő abban az érában. Ennek a tanfelügyelőnek felesége valahogy '— mint ez a szabadkőműves írja — megmondta a gyóntatójának, hogy äz ura szabadkőműves. Ebből is látszik a tendencia, mert Magyarországon, de az egész világon sem akadt még olyan gyóntató, aki a gymiásí titkot elárulta volna. A tanfelügyelő azt írja, hogy a felesége elárulta gyóntatójának és így tudta meg a felsőbb hatóság, hogy ez a tanfelügyelő szabadkőműves. Erre kilépett, fedezve lett, mint ők mondják. Azt írja ebben a levélben a tanfelügyelő az ő páholymesterének, hogy kénytelen voltam, kedves testvérek, tőletek kilépni, mert a feleségem elfecsegte egy papnak, hogy én szabadkőműves vagyok, — (Zaj.) látom, mélyen t. barátom ismeri az ügyet — s most nyilatkoznom kelllett, tagja vagyok-e a páholynak, igen-e vagy nem. Természetesen — és ez is a szabadkőműves erkölcsöt jellemzi — joga van megesküdni és becsületszavát adni, hogy nem tagja a páholynak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én belügyi államtitkárságom alatt oszlatták fel az összes szabadkőművesi páholyokat. A levél tovább azt írja: Elárultak, kénytelen voltam kilépni, de ebben a minőségemben továbbra is szabadkőműves maradok, mert a szabadkőművesség egy életre szól és tovább is a ti érdeketekben többet tudok rejtve cselekedni, mint ha nyiltan tudják, hogy szabadkőműves vagyok. Tessék elképzelni micsoda nevelés, jellemnevelés történhetett, micsoda erkölcsi felfogás uralkodhatott azokban az iskolákban, ahol ilyen szabadkőműves tanfelügyelők játszották a prímhegedűt! T. Ház! Végre azután kiderültek a zsidó bűnök és a régi rendszer mulasztásai és népünk is kezdett világlátottabb lenni. A világháború alatt nagy népvándorlás folyt, egyszerű parasztemberek, akik addig talán csak a hetivásárra mentek el, elkerültek a Dolomitokba és világlátottabbak lettek. A fronton küzdő magyar katonák külföldről hazatérve, hallották, hogy másutt mi van, hogyan van, kezdtek egy kicsit hangosabbak lenni, a falu öntudatra kezdett ébredni, a magyar nép követelte jogait kulturális téren. Ebben az időben kezdődött a magyar falusi és főleg a tanyai iskolák építése. Emberségesebb sorsba jutott a tanító is. ezrével emelték az iskolákat, ezerés ezerszámra építettek új tantermeket, és én_, aki Klebelsberg Kunó gróf életében politikai ellenfele voltam, itt a nagy nyilvánosság előtt meghajtom âz elismerés zászlaját előtte, mért ezrével és ezrével építtette a tanvai világban, a falvakban a falusi és^ tanvai iskolákat, vitte be a sötétségbe a világító fáklyát. Legyen áldott az ő emléke! T. Képviselőház! Ma már többet tanul és