Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának . csorba esnék, mert abban az esetben, ha a mentelmi bizottság- kizárólag a minősítés kérdésében döntene, vagy hogy büntetőjogi kifejezéssel éljek, a bűnösség megállapítása közömbös volna, akkor az egész mentelmi bizottság és az egész mentelmi jog nem ér semmit, (ügy van! a szélsőbaloldaton./ T. Ház! Nem a jelenlegi elnök úrra értem ezt, mert hiszen ő teljesen tárgyilagosan vizsgálja az ügyekét, de bekövetkezhetik egy olyan eset, amikor az elnök tévedhet, mert emberek vagyunk és tévedni emberi dolog, hiszen a kir. törvényszékek hoznak ítéleteket s a Tábla megváltoztatja azokat, a Tábla hoz egy másik ítéletet és a Kúria megváltoztatja, nem lehet tehát azt mondani, hogy egy ember határozata teljes és tökéletes. Már most a jelen konkrét esetben az történt, hogy Hubay Kálmán képviselőtársunk azt mondotta egy képviselőtársunknak, aki történetesen a belügyminiszteri széket tölti be, (Egy hang a szélsőbaloldalon: 'Egyelőre!) hogy nem mondott valót. T., Ház! Az a kifejezés, hogy valaki nem mondott yalót, bármint próbálom is taglalni, semmiféle sértést nem. foglal magában. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ha egy képviselő nem mondhatja meg a kormány tagjának, hogy nem mondott valót, akkor felesleges a parlament, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget!) akkor tessék megmondani, hogy nyilt diktatúra van. (Helyeslés* a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Hol van? — Gr. Zichy Nándor (a szélsőbaloldal felé): Akkor nem ülnének itt!) Az a kérdés, hogy a parlament tanácskozótestület-e vagy pedig önképzőkör. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Gr. Zichy Nándor közbeszól. — Maróthy Károly: Hallgasson, Corvin-elnök! — Gruber Lajos: Hallgasson a zsidó társaságával! — Zaj.) Elnök: Méltóztassék^ meghallgatni a kisebbségi vélemény előadóját. Budinszky László: Ne méltóztassék ezt pártkérdésként kezelni. (Gr. Zichy Nándor közbeszól.) Kérem a Corvin-elnök urat, méltóztassék megvárni, míg befejezem, vagy tessék beszélni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van ilyenkor az elnök? — Gergelyffy András: Itt nem a Corvin elnöke, hanem országgyűlési tag! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elsősorban a Corvin elnöke! Nem szégyen az! — Maróthy Károly: Tisztázzuk a fogalmakat!) Ez is egy való tény. T. Ház! Az a kérdés, hogy egy országgyűlési képviselőnek van-e joga — sőt nemcsak joga, de kötelessége is — megmondani bárkinek is. itt ebben a Házban, hogy a tények alapján igazat mondott-e vagy nem mondott igazat. Ennek a Háznak méltóságát egy szemernyivel sem sértheti meg (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), na valaki nyuigödt hangon és komolyan azt mondja egy képviselőtársának, hogy nem mondott valót. Ebben az esetben pedig a jegyzőkönyvek bizonyítják, — és az egész Házat hívom fel tisztelettel tanúnak erre — hogy a belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ez a tisztviselő nem él együtt a feleségével. Lehet, hogy a miniszter ÚT tévedett, hiszen Őt is csak informálták és egy miniszter elvégre nem tudhat arról, hotgiy egy alantas tisztviselő iái feleségével együttél-e vagy sem é3 nagyon könnyen megeshetik az 11. ülése IdlfÓ június 4-én, kedden. S 7 is, hogy tévesen informálják, hiszen sok téves információt lehet kapni. Ha pedig ezt feltárta az illető képviselő úr, akkor legfeljebb a belügyminiszter úrral, azaz képviselőtársunkkal szemben helyezkedett a negiáció álláspontjánál, ez pedig személyi ügy, amát lovagias úton szoktak elintézni, ahogy az ebben a konkrét esetben is történt, mert amint a lapokból is értesültünk róla, — hiszen a Magyiar Országos Tudósító leadta és így a nyilvánosság elé került az ügy — a két képviselőtársunk között ebből az ügyből kifolyólag lovagias ügy keletkezett. S ebben a lovagias ügyben a segédek nem állapították meg, hoigty ezt a Házban történt dolgot valamely oknál fogva nem kívánják a lovagiasság szabályai szerint tárgyalni, hanem igenis tárgyalás alá vették. Ebből is megállapítható tehát kétséget kizáróan, hogy ez egy személyi kérdés volt, éppen olyan személyi kérdés, mintha azt mondanám, hogy képviselőtársam a Corvin elnöke. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nagyon jó!) Ez egy személyi kérdés s én nem sértem ezáltal a Ház méltóságát, mert az egészen más kérdés. T. Ház! Méltóztassék tehát minden pártpolitikai dologtól eltekinteni: ebben a nagy elvi jelentőségű kérdésiben mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon és mondja meg, hogy van-e mentelmi bizottság, van-e mentelmi jog, vagy pedig nincsen és akkor ez a parlamentarizmusnak teljes hiányát jelenti. Mély tisztelettel kérem, ne méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát e tekintetben elfogadni, mert ez egy személyi kérdés volt. A közbeszóló képviselő úr a Ház tekintélyét nem sértette meg. Bapcsányi t. képviselőtársam ügyében nem terjesztettem elő kisebbségi véleményt, mert ő tényleg olyan kifejezést használt, (A klotürlámpa kigyullad. — Elnök csenget.) — befejezem, elnök úr — amely nem egészen parlamentáris, habár a felháborodást mérlegelni lelhet. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: További vitának helye nincs. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát a kisebbségi véleménnyel szemben elfogadni? (Igen! Nem!) Akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát magáévá teszi, vagyis Hubay Kálmán és Raposányi László képviselő urakat a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezi. János Áron képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója egy újabb jelentést kíván előterjeszteni. János Áron előadó: T. Képviselőház! A képviselőház elnöke Kovarcz Emil országgyűlési képviselőt 1940. évi május hó 21. napján tartott ülésében tanúsított magatartása miatt a mentelmi bizottsághoz utasította. A mentelmi bizottság az ügy tárgyalására 1940. évi május hó 31. napjának délelőtt 11 óráját tűzte ki és: a tárgyalás idejéről, helyéről nevezett képviselőt értesítette. A mentelmi bizottság a képviselőház 1940. évi május hó 21. napján tartott üléséről kiadott értesítője alapján megállapította, hogy Kovarcz Emil országgyűlési képviselő a napirendi vita alkalmával az elnöki enunciáció közben a következő közbieszólásokat tette: »Éljen a béke!«, »Még beszélni sem szabad! Mire való a parlament?«, majd az asztalt ütve folytatta: »Tessék most megint lelki békéről he9*