Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

50 Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 19W május 31-én, pénteken. rem a miniszter urat, hogy ha a tananyag és a tanterv részletes megállapítása során ismét jelentkeznének olyan teoretikus, tudományoskodó áramlatjoki, amelyek, l'art pour Tart, megint a többelmélet felé akarnák elhajítani ezt a gyakorlati célkitűzést, akkor méltóztassék ezekkel az áramlatokkal a legkeményebben szembeszállni és méltóztassék megvalósítani minden vonatkozásában szép tervét: hogy az, iskola valóban a magyar élet iskolája legyen. Ebben a munkájában — bizonyossággal mondhatom — maga mögött érezheti majd, a képviselőháznak minden egyes tagját. Hálásan köszönjük a törvényjavaslatnak azt a nyomatékos hangsúlyát, amelyet úgyszólván mindegyik felszólalt képviselőtársam kiemelt s amellyel az ifjúságnak istenfélelemben, bensőséges vallási érzületben való nevelését mondja ki, egyik fő, vezető célul. Meggyőződésom, ha a háború előtti iskolák hivőbb embereket neveltek volna, mélyebb és jobban átérzett erikölcsi világban élő embereket, akkor aligha szakadt volna ránk a bolsevizmus. Nem érdektelenek ebből a szempontból a bolsevizmus és az ellenforradalmak tanulságai. Nem puszta véletlen, igen t. képviselőtársaim, hogy a sajnos, egyébként mindenütt vérbefojtott ellenforradalmi fegyverfogások, főikép a felekezeti iskolákkal ellátott vidékeken mentek végbe, Kalocsa vidékén, a Kábaközben, Devecser környékén és a többi helyen. A felekezeti iskolák mélyebbre ágyazták az istenfélelmet, az erkölcsi érzést, mint a háború előtti állami elemi iskolák és nagyrészt ennek hatása mutatkozott meg abban a keményebb ellenállásban, amellyel ezeknek a vidékeknek magyarjai szembeszállottak az Istent és hazát tagadó kommunizmussal. A tananyagró

1 szólva, legyen szabad meg egy kérést intéznem a miniszter úrhoz. Azt hiszem, nincs senki a mai földgolyón, aki vitába szállana azzal a megállapítással, hogy a honvédelmi, katonai kérdéseknek ismerete ma a legnagyobb és legszükségesebb reáliák közé tartozik. Ennélfogva a honvédelmi ismeretek olyan tudnivalók, amelyeknek megismerése nem kezdhető meg elég korán, és nem kezdhető meg elég széles körben. Mivel az új népiskola kötelező voltánál fogva a legszélesebb néprétegeket öleli föl s nemcsak a fiú. hanem a leányifjúságot is, szorítsunk tantervében némi helyet a katonai ismeretek közlésére. A mai hadviselés eszközeinek használata mellett a fegyverek aligha tehetnek különbséget abban, hogy a pusztítás kiket ér. Nem szabad tehát elmulasztani, hogy mindenkit ellássunk a védelemnek Jegalább elemi ismereteivel. Kérnem kellene ezt akkor is, ha ez a kérdés nem volna ilyen életbevágóan fontos. Kérnem kell erre azért, mert a forradalmak és az azt követő trianoni korszak alatt, ennek katonai korlátozásai, annyira eltávolították a közvéleményt a katonától, hogy hosszú esztendők lélektani hiányát kell pótolnunk a katonaés a hadsereg-kultusz helyreállítása terén. Lehetetlennek tartanám, hogy a világtörténelem legpregnánsabb katonanemzete ne érezze legdrágább kincsének a hadseregét és legédesebb testvérének a magyar katonát. Az új magyar népművelésnek tehát vissza kell állítania a nemzet eszményi fogalmai közé az ezeréves földjét védő és olyan szépséges tradíciókat öröklő magyar katonát. Ezeket óhajtottam hozzáfűzni a tananyag és a tanterv kérdéséhez. Másik tényezője az új intézmény tartalmi lényegének az ember- és a magyarnevelés szelleme. Nyugodtan helyezhetjük a nemzet bizalmát a magyar tanítóság kezébe! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hűsége, lelkessége, odaadása kiállottá a legnagyobb próbatételeket, a legfényesebb eredménnyel. Elmondhatjuk, hogy a magyar tanítók, magyar pedagógusok, mindig többet adtak a nemzetnek, mint amennyit a nemzet tudott nekik juttatni! Éppen ezért méltán megérdemlik, hogy minden erőnkkel anyagi helyzetük javítására törekedjünk, mert azok. akik hívő, bizakodó magyarokat tudtak nevelni kétségbeejtő esztendőkben is, akik katonákat tudtak nevelni, amikor Magyarországon tilos és szinte lehetetlen volt igazi katonákat nevelni, azok fel tudják nevelni a jövő Magyarország újtípusú, erősebb, öntudatosabb, viharállóbb magyar nemzedékét! A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon ér, a közéven. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének az 1938/1939. költségvetésben megszavazott hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél ezen számadási év második felének végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését és az ahhoz tartozó kimutatásokat beterjeszteni és kérem, hogy azokat a zárszámadási bizottságnak kiadni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök: A Ház a jelentést kinyomatja... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos közbeszól.) Gruber képviselő urat ismételten figyelmeztetem arra, mint már az előző napokon is, hogy az elnöki bejelentések során ne méltóztassék közbeszólni. — A Ház a jelentést kinyomatja, tagjai közt szétosztatja s előzetes tárgyalás végett a zárszámadás vizsgáló bizottságnak 'kiadja. T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket a jövő héten, június 4-én délelőtt 10 órakor tartsulk s ennek napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. T. Ház,! Bejelentem, hogy Szöllősi Jenő képviselő úr a házszabályok 132. §-ának 4. pontja értelmében és annak megfelelő napirendi ellenindítványt terjesztett elő. Ennek a napirendi ellenindítványnak megokolására a szót a képviselő úrnak megadom, előzőleg •azonban kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ellenindítványt felolvasni. Ponibszky Géza jegyző (olvassa): »Napirendi indítvány. Indítványozom, hogy a t. Ház a legközelebbi ülését 1940 június 1-en tartsa s annak napirendjére a miniszterelnök úr a Keresztény Nemzeti Liga 1940 május 25-én délután tartott gyűlésén elmondott nyilatkozatának alábbi kijelentéseit tűzze ki: ' »A politika alatt ne értsünk Ígérgetést, hatalomratörést vagy megtartásra való törekvést«, (Rapcsányi László: Csak rántotta-sütést!) »mert csafk az gondol arra, hogy megtartsa, aki nem gyakorolja; ne pártszervezést, hívek toborzását, az ellenfelek letörését és mindazt, amit az emberek politizálnak és politikának gondolnaik. A politika a nemzet összefogásának gyakorlata.« (Rapesányi László: Mint a kabátgombolás!) »Ma újra ott vagyunk, ahol húsz év előtt