Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. Nyilvánvaló volt, igen t. Képviselőház, hogy ha nem sikerül megfelelő megoldást ta­lálni mindezeknek a nehézségeknek áthidalá­sára, mindezeknek a torlaszoknak félretolá­sára, főként ha nem sikerül megoldást talál­nunk a falusi gyermeknek a felső tagozatban történő időbeli igénybevételére, akkor egyfelől aligha tudjuk megvalósítani magát a refor­mot, másfelől pedig komoly károsodást oko­zunk a falusi kisem'bérëk mezőgazdasági ter­melése és boldogulása terén. De nyilvánvaló volt az is, hogy a felső tagozatban nyújtandó gyakorlati értékű ismeretekben teljesen mást kell .adnunk a falusi — nagyrészt földmívelő családból származó — ifjúságnak, mint a vá­rosi, tehát inkább iparos, kiskereskedő, vagyis nem földmíveléssel foglalkozó kisemberek csa­ládjából származó, ifjúságnak. Ezek voltak azok az aggodalmak, amelyek sokunkat eltöltöttek. Megelégedéssel állapítom meg, hogy hála annak a körültekintő és néü­szeretettől igazán áthatott szellemnek, amely ezt az új törvényt előkészítette, sikerült olyau rugalmasságot biztosítani az intézménynek, si került a nehézségeket olyan gyakorlati érzék­kel, helyenként szellemes megoldásokkal át­hidalni, hogy elmondhatjuk rá: bravúros munka volt, a helyzet és a viszonyok tökéletes ismeretében készítették el! Éppen ezért bizo­nyosra veszem, hogy ennek a törvényjavaslat­nak a Magyarországhoz hasonló szociális tago­zódású szomszéd országokban mihamar másolói akadnak. Azok, akik ezt a javaslatot célkitűzéseiben, alapelveiben, szerkezetében és külső formájá­ban megszövegezték, valóban tudták a dolgu­kat, és bizalommal tölt el az a tudat, hogy a törvény még hátralévő végrehajtási része, a rendeleti hatáskörbe tartozó rendelkezések ügye is ugyanazokban a kezekben van. Mert ha sikerült is a népiskolai reform anyagi kér­déseit, szerkezetbeli feltételeit megteremteni, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a hátralévő feladat, vagyis az intézménynek élő lélekkel, lelkes tartalommal való megtöltése legalább olyan feladat, mint amilyen az anyagi létrehozás kérdése volt. Hiszen a nyolcosz­tályú népiskola egész nemzeterősítő, nemzetr nevelő, nemzetfeliemelő értékét, az az ismeret­anyag és embeTnevelőkészség dönti majd el, amelyet az ifjúságnak a gyakorlatban nyúj­tani tud. Tehát a tananyag és a tanterv kér­dése, valamint a nevelésben megnyilvánuló szellem. A tananyag és a szellem kérdése lesz az, amely eldönti, vájjon teljesíti-e ez az is-, kola hozzáfűzött várakozásainkat, avagy pedig alkalmatlannak * bizonyul erre. Az én hitem szerint, tudja teljesíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekről a kérdésekről — tehát a tananyag és a tanterv kérdéséiről — kissé részletesebben szólhassak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) A tananyag és a tanterv kérdésének soha­sem volt olyan rendkívüli jelentősége, mint ép­pen a mai korban, a gazdasági verseny, a min­dennapi élet versenye, de joggal mondhatnám úgy is: a nemzetek vitalitásának maximális­ütemű versenye korában. (Ilovszky János: Ügy van! Nagyon helyes megállapítás!) A mai élet az egyéntől és nemzettől állandóan, úgyszólván mindennap, totális értékeinek kifejtését köve­teli meg. Ez a totális értékkifejtés pedig^ első­sorban á gyakorlati ismeretekből táplálkozó erők leggyorsabb és leghatásosabb alkalmazását kí­vánja. Sohasem volt annyira időszerű intelem, mint most, az a goethei igazság, hogy: »Grau ülése lÛJfO május 31-én, pénteken. 49 teurer Freund, ist jede Theorie und grün des Lebens goldner Baum«. Ma valóban nincs időnk teoretikus ismeretekben elmélkedni, ami­kor szakadatlanul, az élet serkentő realitásai zúgnak körülöttünk. Es különösen nincs időnk ilyen elmélkedésekre, a legszélesebb magyar népi rétegek ifjúságának " nevelése tekinte­tében. A kultuszminiszter úr, minisztersége óta, számos ízben megmutatta, hogy a valóságos élet embere és mint ilyen, a nemzet életének reális szükségleteit tartja szem előtt, egész mű­ködésében. T. Képviselőház! Nekünk, a világ­háború előtti iskolák neveltjeinek, akiket utóbb egy óriási véres mérkőzés, majd pedig igen küzdelmes élet tanított meg a reálisabb világ­szemleletre, nagy megnyugvás az, hogy a jövő életformáinak kialakítói ezt az új szellemet viszik bele az iskoláztatásba is. Mert ha visz­szagondolok a háború előtti tantervre s nem annyira az elemi iskolai íantervre, mint in­kább a középiskolaira, akkor azt látom, hogy bizony nagyon sok ^olyan ismeret volt azok­ban, amelyekre a későbbi élet során sohasem volt szüksége az akkor nevelt ifjúságnak. Em­lékezzünk vissza és valljuk meg őszintén: ne­künk, akik nem tudományos pályára mentünk, — és ilyen a nemzet óriási többsége — vajmi kevés hasznunk volt abból, hogy meg kellett tanulnunk például a sinus és a cosinus rejtel­meit, de a legegyszerűbb gazdasági üzemkal­kulációt vagy háztartási számítást csak a ta­pasztalás későbbi verítékével ismertük meg. (Ügy van! Ügy van!) Be kellett bifláznunk a három pún háború évszámait, okait, kimene­telét és hatásait, de nem tanultuk meg a ber­lini kongresszust, amelyhez a mai^ egész euró­pai konvulzió gyökerei végeredményben yisz­szanyúlnak. A férfikorig nem volt tulajdon­képpen sejtelmünk sem népünk szociális viszo­nyairól, Nagy-Magyarország nemzetiségi kér­déseiről. Jól emlékszem, voltak kiválóan kép­zett iskolatársaim, akik valóságos kis tudósai voltak, mondjuk, a differenciál- és integrál­számításoknak, de ugyanakkor tőlünk tuda­kolták, hogyan kell egy ajánlottlevelet vagy postacsomagot feladni. (Igaz! Ügy van!) És hogy még egy különös példát mondjak: soha­sem tudtam megérteni, miért kellett nekünk, keresztény tanulóknak könyv nélkül bevág­nunk az ószövetségi zsidó szent sátor méreteit láb- és 1 könyökmérték szerint^ amikor nyilván­való volt, hogy ezt a tudományunkat ezen a földi planétán sehol semmire sem használhat­juk, de mégcsak kíváncsiságból sem kérdezi meg tőlünk senki. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezeket mondom, akkor természete­sen nem á régi elemi iskolára gondolok, hanem az elemi iskolai tanulmányokat követő eszten­dők tanulmányaira, tehát részben annak az életkorszaknak tanulmányaira is, amelynek számára az új nyolcosztályos elemi iskolát fel­állítjuk. Az előbb említett tananyagbéli csoda­bogarak tudtommal még — az új népiskola felső tagozatához legközelebb álló — s egyéb­ként minden dicséretet megérdemlő polgári iskolák tananyagában is benne voltak. T, Képviselőház! Ismétlem: a törvényja­vaslatban megnyilvánuló alapos életismeret, tökéletes szakértelem és példásan korszerű szel­lem, megnyugtató bizalommal tölthet el mind­nyájunkat a felől, hogy az új népiskola nem­csak szerkezetével, hanem oktató és nevelő tartalmával is valóban az új magyarság és új Magyarország nevelő iskolája lesz. Arra ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom