Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-110
48 Az országgyűlés képviselőházának ll annyira gazdag és oly lelkes hevülettel elmondott beszéde után attól tartok, hogy csalódást keltenek azok az igénytelen szavak, amelyekkel hozzá akarok járulni ennek a javaslatnak vitájához. T. Képviselőház! Az a, törvényjavaslat, amely előttünk fekszik és amely hosszú és rendkívül beható előkészület után került ide a törvényhozás elé, voltaképpen egyik legsarkalatosaM) alapja annak a nagy, átfogó népi politikai programmnak, amely első formájában a régi fajvédő programúiban nyilatkozott megv Mint néhai Gömbös Gyula táborának egyik nagyon szerény tagja, természetes, hogy kétszeres örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, amiként örömmel és megelégedéssel tölt el minden alapvető fajvédő reformunknak diadalrajutása. Annak a hosszú és küzdelmes útnak, amelyet enneík a népies reformpolitikának érvényrejuttatása céljából a 20-as évek elejétől meg kellett tennünk, vállalva annak minden küzdelmét, ha soká tartott is, mégis el kellett érkeznie a megvalósítások korszakába. És ma, amikor a most tárgyalás »alatt lévő törvényjavaslathoz felszólalok és köszönetet mondok érte a kultuszminiszter úrnak. Gömbös Gyula hűséges munkatársának, úgy érzem, hálás gondolattal kell megemlékeznem arról a halhatatlanemlékű magyar államférfiról, aki annakidején, sok-sok esztendővel ezelőtt összefoglaló keretet adott mindazoknak a felismeréseknek, vágyaknak és korszerű szükségleteknek, amelyek a megújuló magyar lelkiségben a világháború folyamán kialakultak. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Ez az új lelkiség nemcsak az ország és elsősorban a legszélesebb néprétegek gazdasági megerősítésében látta főcélját, hanem a műveltség általános nagyarányú emelésében, a magyar népi öntudat kifejlesztésében, a keresztény nemzeti erkölcs uralkodóvátételében és annak az új magyar közgondolkozásnak kifejlesztésében is, amelyről olyan szépen emlékezett meg előttem szólott képviselőtársam s amely alapfeltétele volt és lesz mindig az erős, küzdőképes magyarság és Magyarország megteremtésének. (Ugy van! Úgy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Az előadó úr és előttem szólott t. képviselőtársaim nagy szakszerűséggel és úgyszólván minden egyes részletre kiterjedő figyelemmel világítottak rá a javaslat jelentőségére, mind ismeretnyujtó, mind pedig nemzetnevelő vonatkozásban. Jómagam ezért nem is óhajtom ilyen értelmű vonatkozásban megismételni megállapításaikat. JE helyett elvi vonatkozásban, mindössze néhány mondatot fűzök a javaslathoz, majd pedig a reform leggyakorlatibb részéhez — azt mondhatnám, az új magyar népoktatás tengelykérdéséhez — lesz valamelyes mondanivalóm, néhány észrevételem és ezzel kapcsolatosan kérésem, is, amelyet a kultuszminiszter úrhoz intézek T. Képviselőház! Azt hiszem, nincsen senki, még a javaslat bírálói között sem. aki teljes mértékben át ne érezné, fel ne ismerné annak a ténynek jelentőségét, hogy, a jövőben a magyar népoktatás nem szakad meg a tizenkettedik esztendővel, hanem tovább építi, tovább gyarapítja a gyermek ismereteit, még hozzá az élet leggyakorlatibb kérdései felé. Mert hiszen ezen van a hangsúly: az egész nyolcosztályos elemi iskolának az a célja, hogy az ifjúságot a gyakorlati élet felé terelje. Ilyenformán tehát ez a javaslat nemcsak áthidalja azt a múltban meglehetős hirtelenséggel keletkezett ürt, amely a kötelező iskoláztatás után 0. ülése 1940 május 31-én, pénteken. köszöntött az ifjúságra. Áthidalja ezt az ürt addig a következő nevelőpontig, ahol a leventeképzés kezdődik. Az indokolás, de előttem felszólalt képviselőtársaim is a szakemberek tapasztalataival mutattak rá ennek a pedagógiai parlagkorszaknak éppen a legválságosabb életkorban mutatkozó veszedelmeire. Régi népoktatási törvényünk mellett éppen akkor engedte el a pedagógus a gyermek kezét, amikor annak értelmi világa a széieseb'bretágulás küszöbére ért, amikor addigi ismereteire, fokozódó fogékonyságának segítségével, a legkönnyebb új és nagyon maradandó ismereteket építeni. Ezenkívül — amit az embernevelés és a nemzetnevelés szempontjából én még fontosabbr.ak tartok — akkor következett be a gyermek ke zenek ez az elengedése, a kis magyar emberke elhagyatása, amikor fizikai és erkölcsi fejlődése a leggondosabb figyelmet kívánja. Ha e*. a figyelem pusztán a szeretet figyelme — ama lyet a szerető szülők is meg tudnak adni — és nem egyúttal a nevelő szakember, a hivatásos nevelő figyelme is, akkor ez, még oly gyöngéd «zeretet mellett is hiányos gondosság, mert éppen a szakismeret hiányzik belőle. Szabó Gyula t. képviselőtársam utalt arm is, — és én teljesen aláírom e megállapításait — hogy amíg a fiúgyermek a kötelező iskoláztatás után beálló parlagkorszak után, néhány esztendei megszakadás után mégiscsak újabb nevelő befolyások alá került, — értem itt a leventenevelést — addig a leánygyermek, a múltban, a kötelező iskoláztatás után mind ismeret terjesztő, mind pedig erkölcspedagógiai szempontból általában magáramaradt. Egyes szülők, egyszerű falusi szülők is, akik tovább akarták taníttatni és győzték, elvégeztettek vele talán néhány osztályt, valamilyen továbbképzőt, sajnos azonban, ez nem volt általános és nagyon kis töredékét tette ki a leányifjúságnak. Igen i Képviselőház! Aki volt valaha katona és szívvel, lélekkel igyekezett a szegény, gyámoltalan újoncokból katonát és egyúttal egész embert, egész magyar férfit nevelni, az tudja igazán értékelni, mit jelent ennek a törvényjavaslatnak az alapelgondolása: a pedagógiai üres-esztendők megszüntetése. Innét is, túlnanról is, igen gyakran emlegetjük ezeket a fogalmakat: fajvédelem, népvédelem, magyarvédelem, fajnevelés, nemzetnevelés, embernevelés. Nos, ez a törvényjavaslat — és ebben ismét teljes mértékben csatlakozom ' Szabó Gyula képviselőtársamhoz — valóban faj védelem, a szó igazi nemes értelmében. Hiszen ha a törvényjavaslat semmi mást nem hozott volna, csupán az ifjúság lelki parlagkor szakának ezt a kikapcsolását, megszüntetését, akkor is rá kellett Wlna mondanunk, hogy ez valóban: fajvédelmi törvény. A falu gyermeke vagyok, ismerem a falusi nép életét. Talán éppen ez okozta, hosrv annakidején, amikor az első fajvédő pros:ramm kialakulásakor elsőizben csendült meg" a fülemben a nyolcosztályos elemi iskola felállításának szüksége, bizonyos aggodalommal gondoltam arra, hoervan lehet majcl a népnevelés 'ilapiául kiépítendő nyolcosztályos elemi iskolát a ffvakorlatban megteremteni. Hiszen közismertek azok a szociális szempontok, a falu és a város életrendje között mutatkozó nagy-naery különbségek, a tanterem- és tanítóhiányból, de főként a pénzügyi nehézségekből álló akadályok, amelyek mind-mind egv-efrv nasryon komoly torlaszt jelentettek az intézmény megvalósítás'anak útján.
