Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ben mindaz, amiről tárgyalunk: az emberőrt. Az új kor termelési rendjében megváltozott a termelési tényezők sorrendje. Az első tényező az ember, a második a jobb ember, a harmadik a korszerűen képzett ember és csak azután jön az anyag, azután jön a pénz és azután jön mindaz, ami a termeléshez szükséges. Szeretném megérni azt az időt, amikor akár kultúradóval, akár honvédelmi kultúrkölcsön felvételével, szóval hatalmas összegek befektetésével végre emberi módon fogják kezelni az embert. Most nemesítjük az állatokat, nemesítjük a termeivényeket, lajstromozzuk, -- ne méltóztassék szószerint venni — a fűszálakat, sok mindent invesztálunk és az ember, az ifjúság kapja valósággal a legkevesebbet. Tisztelettel emlékeztetek arra ma, amikor az évfordulóját ülöm annak, hogy Tatabányán átadták mandátumomat, hogy első parlamenti felszólalásomban azt kértem, hogy ha közpénzedből új házakat és bérkaszárnyákat építenek, akkor 25 lakásonként tessék gondoskodni arról, hogy a gyermekeknek játszóterük legyen. Felépülnek a házak, de játszóterek nincsenek. Azóta sincs több. A tanítóságról kell még röviden megemlékeznem. A tanítóság mai képzésével, mai agyonterheltségével, r átlagtudományával — nem a személyükre értem, hanem a kiképzésükre, mert tudósnak nem eléggé tudósok és gyakorlatinak nem eléggé gyakorlatiak — nem vagyok megelégedve. A tanítóképzés tökéletes r átrefomnálásával, a gyakorlati ember beiktatásával kell nevelnünk azokat a tanítókat, akik majd az új világ ifjúságát oktatják és nevelik. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenem azt a tényt, hogy a faluról való, faluról származó gyermekeket a négy polgári vagy a négy gimnázium elvégzése után beviszik a tanítóképző intézetbe s attól kezdve azok elszakadnak a falutól. A tanítóképzőben kap egy, a falutól távolálló, — és mint az előbb említettem — tudományosnak nem eléggé tudományos, gyakorlatilag pedig nem elég jó oktatást. Azután visszamegy a falura, vagy esetleg egy városi gyermek megy ki a falura és ott hallatlan energiákat veszít időben, kedvben, amíg belekerül a maga hivatásának felismerésébe és kérdés, hogy egyáltalán belekerül-e. TTgyhogy ezen a téren is igen-igen sok tennivaló van és sok változtatásra van szükség. A gyakorlati esztendőnek bevezetése elképzelésem szerint azt jelentené, hogy öt esztendő után egy hatodik esztendőre állami költségen, esetleg 50—60 pengős havi stipendiummal kiküldenénk földrajzi szempontból különböző vidékekre, esetleg három-négy helyre is a tanítójelölteket, hogy még az oklevél megszerzése előtt ismerje meg az országot és azután képesítőzzön. Nyugodtan elhelyezném ilyen kiképzés után akár a nyolcosztályos elemi iskolában is, mert akkor olyan tapasztalatokat szerez, amelyek megfelelnek a korszerű igényeknek. Tehermentesítsük őket attól, hogy nekik kelljen vállalni mindent, tehát a tanító maradjon meg a maga nyolcosztályos e]emi iskolájának, a nemzet előképzésének, a maga továbbképzésének és ezzel az iskola igazi fejlesztését és erejének növelését érjük él. Itt kell megemlítenem azt. — és ezzel beszédem befejezéséhez is közeledem — (Mozgás.) hogy figyelemmel kell lenni a nemzetnevelési irány érvényesülése mellett a végrehajtásra is. Az elmúlt húsz esztendőben írásban, könyvekülése 19 UO május 31-én, péntekéit. 47 ben feltártuk mindazt, amit részünkre a történelem rezervált. Az elkövetkezendő húsz esztendőben le kell menni a néphez, mert a legigazibb történelmi tényező a nép és a népet kell történelmi tényezővé tenni. Ezt azonban csak úgy lehet elképzelni, ha mindazok, akik a tanügyi igazgatásban és vezetésben vannak, először megismerik a magyar viszonyokat, először kimennek a magyar falura, a magyar tanyára és csak azután, ha már a magyar viszonyokat kiismerték, mennek külföldi tanulmányútra. Szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy a mi közigazgatásunkban és általában felső vezetésünkben sok olyan ember van, aki többet járt külföldön, mint belföldön, van, aki jobban ismeri az angol vagy amerikai nevelési rendszert, mint a magyar tanya vagy falu életviszonyait. Ismerek embereket, nem egyet, hanem tizet vagy huszonötöt, aki nem vette egyszer sem magának azt a fáradságot, hogy négy hétig tanyán legyen, Nem egyszeri látogatásra gondolok, amikor a falusi tanító az utolsóelőtti csirkéjét levágja és kellően megvendégeli az illető nagy urat, Az illető elmegy tapasztalatokat szerezni, az élet lényegéhez azonban nem ér el, mert egy nap alatt azt nem lehet megközelíteni. T. Ház! A törvényjavaslat korszerű. A vé*; rehajtáson múlik, hogy mi lesz belőle. En mindezeket a kívánságokat, aggodalmakat azért tettem szóvá, mert különben nem lennénk Magyar Élet Pártja, ha nem a magyar életet szolgálnék. A magyar élet szolgálata pedig a mai időkben nem képzelhető el másképp, mint hogy szembenézünk az igazsággal, a megvalósítási lehetőségekkel, mert ezt választottuk, ez a feladatunk, ezekről beszélünk és ellenőrizzük majd ezeknek az elveiknek végrehajtását és az életbe való átültetését. Én azért vagyok bizalommal a törvényjavaslat és későbbi végrehajtása iránt, mert ez az első törvényjavaslat, amely indokolásában összhangról beszél. Ezért köszöntöm őszinte szeretettel és tisztelettel azokat, akik a népiskolai oktatás, a leventenevelés és a magasabbirendű honvédképzés összhangjáról beszélnek és beszéltek az indokolásban, mert ez, uraim, valóban új szellemet jelent, és biztos, hogy nem írott malaszt marad, hanem a végrehajtásban is jelentkezik. Az indoikolás két utolsó mondatával fejezem be beszédemet, ezzel is elismerésemet nyilvánítva mindazok iránt, akik a törvényjavaslat szerkesztésében, összeállításában resztvettek, hogy magyar szívük sugallata iszerint idehozzák ezt a javaslatot, mert ezek a mondatok legméltóbbak arra, hogy felszólalásomat befejezzem (olvassa): »Hiszem, hogy a, valódi népi politika ebben az iskolában fogja megtalálni legerősebb támaszát és legszilárdabb alapjait. Hiszem azt is, hogy Kormányzó urunk 20 esztendős bölcs országlásának és munkásságának nemzeti, népi politikánk és törvényhozásunk méltóbb és maradandóbb emléket nem állíthat ennek az alapvető törvénynek életrehívásánál« A keret megvan, teremtsük meg az életet. A javaslatot tisztelettel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Soniogyváry Gyula! Elnök: vitéz Somogyváry Gyula képviselő urat illeti a szó. vitéz Somogy váry Gyula: T. Képviselőház! Szabó Gyula képviselőtársam gondolatokban