Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-125

458 Az országgyűlés képviselőházának 6-án tartott ülésében hozott ítélettel a panaszt elutasította. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Ennek folyományaképpen Zsengellër József és Matolcsy Tamás képviselő urakat végleg igazolt képviselőknek jelentem ki. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Bemutatom a t. Háznak a 36 tagú országos bizottság elnökének előterjesztését, amelylyel a 36 tagú országos bizottságnak 1939. évi december 2ö-tól 1940. évi június hó 19-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről szóló jelentését a képviselőháznak megküldi. A Ház a jelentést kinyomatja tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A t. Ház tudomására hozom, hogy Gergely György rendőrfőtanácsos, a m. kir. rendőrség nagykőrösi kapitányságának vezetője beadványt intézett hozzám, amelyben Paczolay György képviselő úrnak a Ház június 19-i ülésében egyik interpellációja során reá vonatkozóan tett sértő kijelentései miatt az ügynek mentelmi bizottsághoz való áttételét kéri. A házszabályokban foglalt rendelkezéseknek megfelelően az ügyet a mentelmi bizottsághoz teszem át. {Matolcsy Mátyás: Most már minden rendőrtisztviselő tehet összeférhetlenségi bejelentést?) A képviselő úrnak" tudnia kell, hogy a házszabályok szerint minden rendőrtisztviselőnek joga van erre. (Matolcsy Mátyás: Rossz a házszabály, házszabályrevíziót kérünk! — Keek Antal: Hol a mentelmi jog? A mentelmi jog éppen ezzel szemben védi a képviselőt. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bemutatom a t. Háznak Oláh János budapesti lakos beadványát, aimelyhen Tóth János képviselő lír ellen folyó évi június hó 21-én írásban tett összeférhetlenségi bejelentését visszavonja azért, mert meggyőződött arról, (Budinszky László: Zsidóbérenc Oláh!) hogy az összeférhetlenségi bejelentésnek alapja nincsen. A beadványt az állandó összeférhetlenségi bizottsághoz teszem át. (Gruber Lajos: Korhely fráter!) A képviselő urat rendreutasítom azért, mert a Házon kívülálló személyt sértegetett. Bemutatom a t. Háznak a pestszentlőrinci lakosoknak Vasváry Lajos képviselő úr által benyújtott és^ ellenjegyzett kérvényét az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz beadott fellebbezésük ügyében. A Ház a kérvényt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi bizottságnak. A t. Ház tudomására hozom, hogy az indítyánykönyvbe bejegyzés történt. Kérem ezért a jegyző urat, szíveskedjék az felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): Dr. Rajniss Ferenc. »Törvényjavaslat a zsidók ingatlanainak megszerzésével kapcsolatos és más földbirtokpolitikai intézkedések módosításáról.« (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Megállapítom, hogy az indítványt írásban is benyújtotta, így az a házszabályok kellékeinek megfelel. Az indítvány indokolására nézve később fogok at. Háznak előterjesztést tenni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. A t. Ház tudomására hozom, hogy Közi Horváth József képviselő úr az erdélyi magyarság súlyos helyzete tárgyában napirend előtti felszólaláf-3ra kért és kapott tőlem engedélyt. Közi Horváth József képviselő urat illeti 125. ülése 19U0 jűlras 2-án, kedden. a szó. (Halljuk! Halljuk! — Elénk felkiáltások a Ház minden oldalán: Erdélyt vissza!) Közi Horváth József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Húszévi megaláztatás után végre megértük azt is, hogy Csehszlovákia feloszlása után, megkezdődött a másik természetellenes államtákolmánynak, Romániának feloszlása is. (Ügy van! Ügy van!) Bizonyos vagyok abban, hogy nagy barátaink, a Németbirodalom és Olaszország, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) ismerik a magyar igények jogosságát és megfelelő pillanatban elő is segítik azoknak kielégítését. (Ügy van! Ügy van!) Bizonyos vagyok abban is, hogy a magyar kormány biztatás nélkül is tudja és teljesíti kötelességét ezekben a történelmi napokban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Mozgás a széísőbaloldalon. — Égy hang a szélsőbaloldalon: Ehhez már szó férhet!) Mégis úgy gondolom, nem fog ártani, ha felhívom a kormány figyelmét (Bodor Márton: Hol vannak?) néhány jelenségre, amelyek állandóan rettegésben tartják Erdélynek és az elszakított területeknek magyarságát és amelyek aggódással töltik el a határontúli magyarsággal együttérző csonkaországi közvéleményt. (Ügy van! Ügy van!) Mik ezek a jelenségek? Röviden a következők. Az első az, hogy a román nemzet pártjának. (Felkiáltások jobbfelől, középen és a széísőbaloldalon: Oláh az!) alkotmánya szerint a magyarságnak és a kisebbségeknek általában semmi joguk sincsen és így kényre-kedvre ki vannak szolgáltatva az oláh közigazgatás önkényének. (Üffy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) A második ilyen jelenség az, nogy Bukovinából és Besszarábiából tízezer számra özönlenek a menekültek és az a látszat, hoaiy a román kormány (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oláh!) azoknak a menekülteknek tízezreit szándékosan Erdélybe irányítja, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) azért, hogy ezen a címen alkalma legyen a magyarságnak még meglévő birtokállom^nyát is megtépázni. {Ügy van! Ügy van! — Budinszky László: Nem lesz alkalma!) A katonai rékvirálások már-már a szabad rablás jellegét kezdik felölteni. (Ügy v-m! Ügy van! — Keek Antal: Miért nem akadályozzuk meg?) Megkezdődött a magyarság köréből a túszok szedése. (Felkiáltások a Ház minden oldalán: Hallatlan! — Zaj.) Nem akarok most arra kitérni, hogy micsoda nyomorult helyzetben lehet az az állam, amely arra kényszerül már, hogy ilyen eszközökkel próbálja fenntartani elmulófélben lévő életét, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé ven.) én csak arrra a rettenetes lelkiállapotra kívánok rámutatni, smely elfogja azokat a magyar családokat, amelyeknek köréből elviszik éppen a legjobb édesapákat, a legjobb gyermeket, a legjobb testvéreket. (Ügy van! Ügy van! — Rapcsányi László: Gyalázat!) T. Ház! Ami azonban a legrettenetesebb. de nem hallgatható el, az az, hogy vérfürdő készül az erdélyi magvarság ellen. (Felkiáltások minden oldalon: Hallatlan!) Felelősségem teljes tudatában mondom azt, hogy román katonai raktárakból ezerszámra osztottak széjjel már eddig is fegyvereket román, oláh parasztoknak, azzal az utasítással, hogy ha a magyarok megmozdulnak, rögtön le kell gyilkolni őket. (Nagy zaj a jobboldalon. — Matolcsy Mátyás: Azonnal in duljar.k' E? így