Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

450 Az országgyűlés képviselőházának 12.fognak megtelni és ez a törvényjavaslat valóban egyik legnagyszerűbb törvényünk lesz majd, eredménye a mi rövid parlamenti életünknek és a mi működésünknek, amely nem régen kezdődött el. Hisszük, hogy ez a javaslat a nemzetért való értékesebb, lendületesebb, nagyobb munka megindulása, ezért ezt a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő javaslatot a. lefolyt párnapos vita során, különösen ami a részleteket illeti, annyi oldalról világították meg, hogy én azt hiszem, felmentve érezhetem magamat a részletekkel való bőségesebb foglalkozástól. A rendelkezésemre álló rövid időre való tekintettel engedje meg a t. Ház, hogy inkább bizonyos elvi szempontokat domborítsak ki, mert úgy látom, hogy azokat az elvi szempontokat, amelyek ennek a javaslatnak alapjául szolgáltak, nem exponálták elég világosan és bizonyos mértékig félre is értették. {Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Ez a javaslat különösen az igen t. ellenzéki felszólalók részéről nyert, — kinek a maga állam- és gazdaságpolitikai doktrínái szerint — ítéletet és elbírálást. Én itt nem akarok állam-, társadalom- vagy gazdaságpolitikai elméletekről vitába bocsátkozni, én ezzel a javaslattal kapcsolatban csak egyet mondhatok és egyet állapítok meg. azt, hogy nem volt, nincs és nem lesz olyan állampolitikai és gazdasági rendszer, amely a társadalmi egyenlőséget meg tudja teremteni, (Ügy van! tj\gy van! jobbfelől és a középen.) % amelynek a következményei nem feltétlenül a társadalmi egyenlőtlenségre vezetnének. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. —- Rapcsányi László: Meg lehet közelíteni!) T. Képviselőház! Az igazságos társadalmi együttélés alapelvei körülbelül 2000 esztendő előtt hangzottak el. (Egy hang a középen: A hegyi beszédben!) Sem azóta, sem azelőtt nem találunk a világtörténelemben olyan tanításokat, amelyek az igazságos társadalmi együttélés elveit jobban" állapították volna meg. Az emberiség azóta sok mindenféle állami és gazdasági kísérleten keresztül ,taindig 'fejlődési fokához, vagy talán helyesebben kifejezve, sorsának fordulataihoz képest igyekezett praktice valóra váltani ezeket az elveket, de a nagy nekilendülések mindig nagy csalódásokat eredményeztek. Gondoljunk csak arra, hogy a nagy igazságoknak felismert axiómák például a francia forradalomban micsoda csalódásokra vezettek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Egy hang a középen: Mennyi ember vérzett el!) Gondoljunk arra, hogy az emberi egyenlőségnek, testvériségnek nagy szólamai micsoda egyenlőtlenségekre, micsoda társadalmi anarchiára vezettek. (Jandl Lajos: Az ország mégis csak felemelkedett! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne álmondjunk, t. Képviselőház és ne álmodjanak önök sem, tisztelt uraim arról, hogy valaha a társadalmi igazságot emberi eszközökkel és emberi ésszel teljesen meg tudja Valósítani. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldálón: Meg kell közelíteni!) Törekedjünk fölfelé. És éppen ez a kor azi megint, amely kell, hogy öszszehasonlíttasék a francia forradalom korá. ülése 19 W június 27-én, csütörtökön. val, mert ez az a kor, amelyben új gondolatok forrongnak, amelyben új megoldások felé törekvések iránt mutatkoznak nagy erőfeszítések. De én, sajnos, kénytelen vagyok megállapítani, 'hogy bármilyen jók lesznek is a megoldások pillanatnyilag, bármennyire is azt az illúziót keltik bennünk, hogy ezek a megoldások igazságosak, a végén, éppen mert emberiek, igazságtalanságokra fognak ezek is vezetni. (Ügy van! jobbfelöl. — Zaj a szélsőbaloldálón.) Ez' nem akar defetizmus vagy pesszimizmus lenni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk jobbfelől.) Ezzel csak rá akarok mutatni arra, hogy nincs tökéletes emberi megoldás, nincs emberi megoldás, amely az ember alaptermészetét meg tudná változtatni. Az ember alaptermészete, az ember alapadottsága pedig nem a teljes egyenlőséget vonja maga után. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is mondja senki! — Ezt nem is akarjuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mármost irátérek ezzel kapcsolatban a javaslatra. A javaslat éppen azt célozza és azért van úgy felépítve, ahogyan felépítettük, hogy a (mindenkor mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítődését segítsen munkálni. Éppen mert így van beállítva és mert ez a célja, azért volt szükséges egy állandó anyagi bázisnak megteremtése és azért volt szükséges — s ezt látom én új csapásnak a magyar életben és a magyar törvényhozásban — egyszer már törvényben állami feladatként leszögezni azt, hogy igenis az államnak kötelessége a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítődéséről gondoskodni. (Nagy taps a jobboldalon és a középen.) Ha van valami új ebben a javaslatban, akkor ez az új, (Jandl Lajos: Egyéb tényleg nincs!) hogy tudniillik az állam feladatává teszi az állandó munkálását a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölésének. A javaslat a maga céljai és feladatai között példálózva felemlít egyet, kettőt, olyan dolgokat, amelyek a mai társadalmi helyzetben a legégetőbb szociális problémák. De ez a javaslat nem a mai pillanatnyi helyzetnek van szánva. Ez a javaslat — emberileg számítva — örök időkre kivánja szolgálni ezt a célt, (Jandl Lajos: Ahhoz kevés!) olyan időkre is, amikor a társadalmi egyenlőtlenség egészen más problémákat fog fölvetni, mint amilyenek ma előttünk állanak. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak másik alapgondolata és feladata az, hogy beleyigye a magyar törvényhozásba, a magyar állami és társadalmi életbe a szociális szemléletnek gondolatát. (Helyeslés és éljenzés a középen.) A szociális szemlélet nem csak a szociális segítésre való kötelesség érzésében áll, hanem a köteleségteljesítés tudatának érzésében is, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középem) mert nem azt nevezem szociális gondolkozású embernek, aki megérti a másiknak a baját, hanem azt, aki tud és akar dolgozni a közösség érdekében és föl tud és föl akar olvadni a közösségben. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mert nem az egyénen van a súly a törvényjavaslat elgondolása szempontjából, hanem a közösségen és a közösség legnagyobb érdekein. Az egyént csak azért segíti, hogy a