Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

448 Az országgyűlés képviselőházának 1ÎU. magyar minél több kenyeret, minél több jo- \ got, elsőbbséget, sőt felsőbbséget kapjon ezen a területen, — továbbá mert ez a javaslat nemcsak az örök nemzeti élet szempontjából, de az etikai világnézet keresztmetszetében is azt mutatja, hogy a soha el nem múló erkölcsi értékek kultuszának felsőbbrendűségét kivánja szolgálni azáltal, hogy intézményesen, állami erővel gondoskodik a fennálló rend elesettjein: a javaslatot lelkes örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Vitéz Faragó Ede! Elnök; Vitéz Faragó Ede képviselő urat illeti a szó. Vitéz Faragó Ede: Mélyen t. Ház! Tekintettel arra, hogy igen sokan szóltak már hozzá ehhez a javaslathoz és igen sok oldalról világították meg, én egypár pere alatt csak néhány gondolatot kívánnék (hozzáfűzni. Ez a javaslat kiemeli a gazdasági, az erkölcsi ésí szellemi felemelést, mint célt. Az erkölcsi és szellemi felemeléssel kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy a szellem elsősorban nevelés kérdése. Nagyon bölcs és jó dolog az, (hogy iái kiválasztandó vezetőket egészen imagas színvonalra akarja kiképezni a javaslat, de mégis legyen szabad megemlítenem ezzel kapcsolatiban — lehet, hogy nem ennek a törvény jiatvaslatnak a keretében tartozik, de mégis elválaszthatatlan attól, — a komoly siker érdekében, ihogy az egész vonalon szükséges a szociális nevelés megvalósítása. Legyen szabad itt megemlítenem egy-ké^ nagy országos megmozdulást, amelyet annakidején, mint cserkész-szövetségi vezető, a fiúk tízezreivel végeztem. Ezek &/ fiúk — nem kívánok erről hosszan beszélni — csendben, szépen dolgoztak. Volt közöttük nagyon sok tanonc, inasgyerek, akik hetekig foglalkoztak nyersanyagok feldolgozás aval, munkaidő után — tudjuk mit jelent egy tanoncgyermeknek a niapi erős elfoglaltság után éjfélig dolgozni —, hetekig munkálták a cserkészotthonban az összegyűjtött nyersanyagot, hogy a szegényeken' segíthessenek. Erre gondoltam, amikor eszembe jutott, hogy lehetetlen a társadalomnak és a jól működő ^ társadalmi szerveknek is az ilyen nagyarányú munkába való bekapsolása, ha azonban a kicsinyek ilyen nagy áldozatokat tudnak hozni, akkor az erőseknek sokkal több • áldozatot kell hozniok. (Maróthy Károly: Ez iigaz!) Van erre vonatkozólag egy bibliai mondás Pál apostoltól — nem tudom szószerint idézni —, amely niaigyon, ide illik: nem azért vagyunk, hogy magunknak szolgáljunk, hanem, hogy az erőtleneken segítsünk. Elérkeztünk végre s odáig, hogy ebben a Háziban komoly és mély evangéliumi és magyar gondolatokat lehet hangoztatni, Szeretném, ha ez a kereteiben és szellemében igen sok kitűnő lehetőséget nyújtó jialvaslat megtelnék ezzel a szellemmel és nagyon örülnék, ha ez a lelkiség hatná át a javaslat végrehajtását. Ehhez a lelkiséghez azonban nem elég a törvény és nem elég a rendelet: ehhez a lelkiséghez nagyarányú nevelés szükséges. Mi sokszor beszélünk nemzetnevelésről ebiben a Házban. Legyem szabad megint utalnom arra, 'hogy a szociális lelkület nevelése is a nemzetnevelés egyik problémája. Éppen ezért nem engedném a mi gyermekeinket az iskolában, — az elemi oktatástól. ülése 194-0 június 27-én, csütörtökön. végig a középiskolán át a főiskoláig — olyan hallatlan nagy kényelemben élni és neveltetni, hogy a kényelem által már az iskolában megkezdődjék az osztály-tagozódás és a megkülönböztetés. Éppen úgy, mint ahogyan a cserkésztáborokban meg tudják tenni, hogy iaz egyforma cserkészing alatt egyformán él és dolgozik minden gyermek, ahogyan ott tekintet nélkül arra, hogy az a fiú egy cipészmesternek vagy egy kegyelmes úrnak a gyermeke, egyformán tud jószívvel és jó lélekkel bográcsot mosni és ezen keresztül szociális lelkületre tesz szert, éppen úgy országosan az egész ifjúságra kiterjedően lehetne ezt csinálni. Nem azért említem a cserkészetet, mert sokat dolgoztam ott, hanem egyszerűen azért, mert ez a mozgalom itt a magyar földön egészen sajátosan magyar jelleget vett fel és a magyar ifjúság tízezrein keresztül adott bizonyságot arról, hogy lehet az ifjúság széles rétegeiben gyönyörű eredményeket elérni, csak a lelki alapot kell lefektetni ahhoz, hogy a közel jövő sokkal jobb legyen. Ilyen szellemre van szükség, hogy megértsék az ilyen törvényeket, mint amilyen előttünk fekszik és annak keretéi minden ember segítsen kitölteni a maga odaadásával és áldozatkészségével. A szociális lelkületet azonban nem elég a társadalmi egyesületekben nevelni, ezt a munkát folytatni kell az ifjúság széles rétegeiben, tehát az iskolában is. Az iskolába sokkal több nemzetnevelő gondolatot kellene bevinni. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy nem dűlne össze a világ, ha azok a tankönyvek egy kicsit soványabbak lennének és, egy hatodik nap tisztán a nevelés céljait szolgálná. Ahogyan azt a grófi gyereket be tudtuk fogni annakidején ablákmosogatásra és tisztogatásra, éppen úgv minden iskolás gyereket be lehetne fogni a takarítástól kezdve minden munkára. Az inasgyerekekkel a nyáron egy-két hétig való együttélésen keresztül nevelünk mi minden cserkészt és így lehetséges, hogy ezek a fiúk, — városi gyerekek — kimennek a falura, a parasztházakban laknak együtt a paraszt emberekkel, ott megismerik azt az életet, segítenek nekik a napi munkában is, megismerik tehát egymás életét, közelebb kerülnek egymáshoz, megszeretik s megbecsülik egymást és a munkát becsülik meg mindenekelőtt. Ez az alapja annak, hogy ilyen lelkületre felépíthessünk egy nemzeti elgondolást. Én csodálkozom azon — és ez nem a ma hibája, hanem talán a múlt kormányoké, hogy más dolgaik voltak, például pólómérkőzések és egyebek voltaik akkor fontosabbak, pedig ha akkor az ifjúságra jobban felügyeltek volna, ha ezeket a cserkésztanulságokat általánosították volna az egész magyar ifjúságra, akkor ma mi első helyen állanánk és nagy nemzetek jönnének ide tanulmányozni a mi ifjúsági mozgalmunkat. Sajnálom, hogy ma csak a cserkészifjúságban van meg ez a szociális gyakorlati életre nevelés és talán még itt-ott egyéb egyesületekben, is szeretném, ha a szociális gyakorlati életre való nevelésnek ezt a kipróbált eszközét másutt is elfogadnák. Tehát a szociális lelkület nevelése az alapja annak, hogy a jövőben többet jobban érjünk el. Meggyőződésem, hogy a középiskolákban is meg van ennék a módja, főleg gyakorlati átélések által és a szociális nevelés lelkülete kifejlődhetik a főiskolákban is. Ahogyan mi elküldjük fiainkat tanya-falu látogatásra, periféria tanulmányozásra és megbeszéljük együtt a dolgokat, ezt lehetne szélesebb körben, az egész magyar ifjúság körében is megcsinálni.