Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

444 Az országgyűlés képviselőházának 1, szaporodtak. Ez nemcsak a múltban volt így, hanem így van a «jelenben is. A nyugati, kulturált államok, annak ellenére, hogy ott mindenféle jóléti és szociális intézmény megvan, mégis lassabban szaporodnak, a kulturálatlan keleti államok ellenben, annak ellenére, hogy el Vannak maradva az ilyen szociális intézmények terén, mégis nagyobb szaporodást matatnak if el. H-a Magyarországot nézzük, itt is azt látjuk, hogy a kulturált nyugati részeken, a Dunántúlon kisebb a szaporodás, ellenben a kulturálatlanabb keleti részeken nagyobb. Ezen tehát nagyon nehéz változtatni. ^Tildy képviselőtársam, akinek a véleményét mindig sokra becsülöm, hozta fel, a református papságot azzal vádolták, hogy nem teszi meg kellőleg a kötelességét, mert a reformátusok között van nagymértékben elterjedve az egyke. Én is működtem Heves megye déli részén a közigazgatásnál három évig olyan vidéken, ahol református községek

r is voltak, vegyes községiek és katolikus községek is. Ott, ahol a tulajdonképpeni őslakók a reformátusok voltak, náluk volt a vagyon túlnyomó része, a katolikusok tulajdonképpen csak beszivárogtak és alacsonyabb kultúrfokon állottak. (Meskó Zoltán: Helyesebben fejezzük ki marunkat: szegényebbek voltak!) Szegényebbek voltak és ezek a szegények jobban szaporodtak, mint a kulturáltabb és vagyonosabb reformátusok, nem azért, mintha á református papság nem tette volna meg a "kötelességét, mert mindenképpen igyekezett megfelelni kötelességének, de ezen nem tudott segíteni. A katolikusok között is voltak, akik később vagyonhoz jutottak és akkor ott már szintén lassúbbá vált a szaporodás. Ez olyan törvényszerűség, amelyen nagyon nehéz segíteni. (Meskó Zoltán: Működni kell ellene!) Bizonyos javításokat lehet elérni és ezzel a javaslattal is lehet. Az én kerületemben van például Tarnalelesz község, egy 2100 lélekkel bíró hegyi község. Ott van vagy 300 cigány, míg a magyar lakosság 1800 főnyi. A 300 cigánynak rendszerint ugyanannyi gyermeke van, mint az 1800 magyarnak. (Meskó Zoltán: Kap is cukor jegyet eleget! — Derültség) holott a cigányok putriban laknak. (Meskó Zoltán: Mégis szaporodnak!) Elnök: Ne tessék közbeszólni, Meskó képviselő úr! Beniezky Elemér: Tulajdonképpen semmiféle támogatásban nem részesülnek, csak magukat támogatják és mégis ez a helyzet, de ez nem annyit jelent, hogy ebbe nyugodjunk bele, hanem azt, hogy igyekezzünk ezen segíteni és reméljük is, hogy a javaslat fog segíteni ezen az állapoton és elő fogja segíteni a magyarság szaporodását. (Meskó Zoltán: Jó példával kell elöljárni és meg kell nősülniök az agglegényeknek.) Ha már a cigányokról emlékeztem meg, szükséges volna a szociális javaslat kimunkálása során a cigánykérdést is megoldani. Ez talán sikerül is majd, mert őket is rá lehet szorítani a munkára és ki lehet nevelni^ amint céljául is tűzi ki ez a javaslat a lakosság nevelését. Talán meg lehet őket nevelni arra, hogy rendszeresen dolgozzanak, mert van rá alkalom, vályogot vetnek, kosarat fonnak és időnként végeznek bizonyos más munkát is, csakhogy a keresetüket azonnal elköltik, elpocsékolják és ezért szorulnak állandóan segélyre. Az természetes, hogy az életstandardjukat ez nem rontja le, mert ők magukról mindig kellőképpen gondoskodnak, meg nem engedett módon is. A háziipart Heves megyében előmozdította âz eddig megalakult szövetkezet és pedig igen szép eredménnyel. Ez az eredmény a -4. ülése 19A0 június 27-én, csütörtökön, jövőben, amikor nagyobb erővel lesz majd lehetséges működnie, még fejlődni is fog. Még egy kérdést kívánnék itt előhozni, amely saintén fontos szociális érdek, itt vannak tudniillik minden községben az én vidékemen a kilométereken át húzódó dűlőutak, amelyek az, erdőre vezetnek és járhatatlanok. E miatt a legszegényebb osztály is csak drága fuvarral tud a tüzelőhöz hozzájutni. A mostani javaslat azt irányozza elő, hogy egyesek, akik így valami juttatásban részesülnek, vagy jószággal fogják visszaszolgáltatni azt a juttatást, vagy munkával. Ezek számára itt alkalom volna a munkára és ebben a munkában ezeket az utakat, amelyek most, mondhatom, gazdátlanok, rendbe lehetne hozni. Ez szociális szempontból szükséges, mert ha atf, utak járhatóbbak lesznek, akkor olcsóbbak lesznek a fuvarok és olcsóbb lesz a tüzelő és a legszegényebb néposztály is hozzájuthat a tüzelőhöz. (Meskó Zoltán: Ehhez nem kell külön törvény! Adjunk nekik valamit! Ne szívja vissza lassanként!) A nagyobb családnak segélyezése természetesen úgy van ,.. (Meskó Zoltán: Amikor az agglegén vek meghalnak, akkor fele vagyonukat örökölje az állam és adja oda, ahol sok gyerek van!) (Én részemről már többször hangoztattam, hogy már anynyira túl vagyunk terhelve a különféle adóterhekkel. hoffy ezeknek szaporítását semmiféle címen nem kívánom. (Meskó Zoltán: Úsry van! Ezentúl csak az agglegényekre fogjuk kivetni!) Az agglegény adót, illetőleg az állam örökösödését szintén nem kívánom, mert ez a mostani földbirtokososztálynak, a történelmi osztálynak tönkretételére vezetne. (Meskó Zoltán: Kihal a család,! ha nincs gyermeke!) Ezen nemcsak a réeri történelmi osztálynak, hanem az egész földbirtokososztálynak a tönkretételére vezetne, amely hazafias gondolkodás, áldozatkészség tekintetében semmiben nincs elmaradva a történelmi, osztály tagjaitól. (Meskó Zoltán: Be ha nincs gyerek, akkor kihal a család!) Elnök: Kérem, ezt a közbeszólástJ már hallottuk! Ne méltóztassék megismételni! (Derültség. — Meskó Zoltán: A szónok nem figyel oda! — Derültség.) Beniezky Elemér: Minden családnak vannak szegényebb és vagyonosabb tagjai. Ha valakinek nincsenek is gyerekei, a családnak egy másik része örökli azt a vagyont és az annak a családnak a javára szolgál amely közérdeket tölt be. De nem is volna célszerű ezt az állami öröklést behozni, mert ennek gazdaságilag is rossz oldalai volnának. Oroszországban, (Abonyi Ferenc: Mi nem vagyunk Oroszországban!) ahol ennek a dolognak a teljessége van behozva, ahol tudniillik ki van mondva, hogy minden az államé, látjuk, hogy ott sem vezetett ez jóra. (Meskó Zoltán: De nem mondjuk!) Egy ilyen részleges reform sem vezetne jóra, mert világos, bogy ha valaki nem rendelkezhetik a vagyonával, (Meskó Zoltán: A másik elmegy helyette katonának!) az gazdaságilag hátrányos. Én tehát ebből a szempontból nem helyeslem ezt a dolgot, de meg abból a szempontból sem, hogy már úgyis eléggé meg vagyunk terhelve (Meskó Zoltán: Ne folytassa, mert gyűjtést rendezünk!) és a gazdasági viszonyok sem olyanok, hogy a terheket szaporíthassuk. Én semmi olyan áldozattól, ami tényleg a nemzet javára szolgál, el nem zárkózom, de mégis mindennek határt kell szabni, mert ha az ország legértékesebb elemét, az adózó közönséget agyonterheljük, úgyhogy nem fogja tudni köteles-