Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 121},. ségét teljesíteni, akkor az alapot tesszük tönkre. Minden ilyen szociális intézmény tu­lajdonképpen az adózók áldozatkészségén alapszik, tehát az adózókat sem szabad túlsá­gosan megterhelni, hogy eleget tudjanak tenni ennek a szociális kötelességüknek. A kormány és a belügyminiszter úr sze­mélye iránt a legnagyobb bizalommal viselte­tem. Kérem őket, hogy az ország gyeplőjét eré­lyes kézzel fogva és a nemzet erőit így össz­pontosítva, az eddiginél is nagyobb eredmé­nyeket érjenek el. Az erős kezet azért kell kér­nem, mert a mostani háború is megmutatta, hogy csak olyan országok tudtak eredménye­ket elérni a háborúban is, ahol erős kéz volt. (Meskó Zoltán: És ahol szociális intézmények vannak!) Szociális intézményt hoztunk már tö­mérdeket, egész sorozata van a szociális intéz­ményeknek. Ahogy a gazdasági élet kívánja, ez elől nem zárkózunk el és nem is fogunk el­zárkózni. (Meskó Zoltán: Egypárat talán vissza kellene csinálni?) Ez kormányunknak és pár­tunknak is Programm ja, ezen a program mon állunk s ezen az alapon és a kormány iránti bizalomból fogadom el én is a javaslatot. (Él­jenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Zsidó Sándor. Elnök: Zsidó Sándor képviselő urat illeti a szó. Zsidó Sándor: T. Ház! Most, amikor olyan hírek jönnek, amelyek bennünk reményt éb­resztenek, hogy az elkövetkezendő idők diadal­mas és dicsőséges jövőt hoznak nekünk, úgy érzem, hogy nem szabad ezzel a javaslattal so­kat foglalkoznom és éppen ezért a lehető leg­rövidebbre akarom fogni felszólalásomat. Hogy mégis felszólalok e javaslat tárgya­lásánál, teszem ezt azért, mert ez a javaslat elsősorban azokról a néprétegekről akar gon­doskodni, amelyekből én is származom. És ami­kor innen, ebből a márványteremből hátrafelé tekintek és odanézek, ahonnan elindultam, úgy érzem ebben a pillanatban, hogy akkor, amikor először történik komoly gondoskodás a falusi kisparaszt, törpebirtokos és nincstelen rétegek sorsáról, akkor nekem feléjük forduva, szeretettel kell Őket magamhoz emelnem. A törvényjavaslat 2. §-a azt mondja, hogy célja az országos nép- és családvédelmi alap tá­mogatása, a leginkább rászoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése, to­vábbá a népesség szaporodásának előmoz­dítása. T. Ház! Ügy érzem nem elég anyagilag tá­mogatni és megsegíteni ezt a fajilag legtisz­tábban magyar és leginkáb rászoruló népréte­get, hanem erkölcsileg és szellemileg is fel kell őket emelni olyan magaslatra, hogy érezzék, hogy egy nagy magyar család gyermekei, egy olyan nemzetcsalád gyermekei, ahol mindnyá­jan egyek vagyunk egy közös gondolatban. Nagyon nehéz azonban felemelni azt az al­sóbb réteget ezekre a magaslatokra, ha, sajnos, azt látjuk, hogy ez a nemzeti öntudat sokszor hiányzik a tanult emberekből, azokból az embe­rekből hiányzik nagyon sokszor, akik az élet naposabb útjain járnak, akik az élet naposabb oldalain vannak. Osak egy egyszerű példát akarok hirtelen felhozni. Hányszor tapasztalja az ember vidé­ken, ahol a város lüktetö ereje és a nemzetközi felfogás mégsem tudta annyira megfertőzni — hogy úgy mondjam — az általános közfelfogást, hányszor látjuk például azt, hogy ha egy^ haza­fias ünnepélyt tartanak és az ünnepély végén a I ülése 19IpÖ június 27-én, csütörtökön, 445 Himnuszt énekli a közönség vagy a dalárda, vagy adja elő a zenekar, akkor nem hallgatjuk azt megfelelő áhítattal, mert nem érzik az em­berek, hogy ez nekik nemzeti imádságuk, hogy addig élünk 'itt, amígj ezt hallgathatjuk, hanem az úriemberek veszik a kalapjukat és eltávoz­nak onnan. Itt kezdődik a nemzeti öntudat. És amíg a középosztálynak nincs nemzeti öntudata, addig hiába követeljük a falusi törpebirtokos­tól, a nincstelentől vagy a sommás munkástól hogy mutasson nekünk nemzeti öntudatot. (Pándi Antal: Az ünneplést belénk fojtották. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem fojtják beléjük. (Pándi Antal: De úgy van! — Zaj. — Elnök csenget.) Sőt, «okkal többet ünnepelünk, mint amennyit ünnepelni szabad volna, t. kép­viselő úr. De amikor ünnepelünk, ünnepeljünk komolyan! Itt kezdődik a nemzeti öntudat. Ne követeljünk nemzeti öntudatot olyan emberek­től, akik sokkal alacsonyabb szellemi színvona­lon vannak, járjunk elöl mi jó példával, mi mu­tassunk nemzeti öntudatot, hogy ők utánunk tudjanak jönni. (Ügy van! Úgy van! a jobbol­dalon.} Bosnyák Zoltán neves jobboldali író azt írta egyik munkájában, hogy Magyarországon a születési arányszám évről-évre csökken. En­gedjék meg igen t. képviselőtársaim, hogy ez­zel a kérdéssel röviden foglalkozzam azért, mert mint sokgyermekes családból származó ember és úgyis, mint sokgyermekes családapa át tudom érezni a sokgyermekes családok min­den baját. Azt mondja Bosnyák Zoltán, hogy 1920-ban Magyarországon 249.000 volt a születé­sek száma, 1930-ban 219.000,1935-ben csak 189.000. Ez egyebek között Bosnyák Zoltán szerint azt jelenti, hogy 1955-ben egy egész hadosztállyal kevesebb fiatal magyar férfi fog sor alá ke­rülni, mint 1941-ben. T. Ház! Szomorú adatok ezek. Nem vagyok olyan pesszimista, mint amilyen pesszimizmus egyik-másik képviselőtársam beszédéből ki­áramlott, hogy mindig idegen példákra hivat­koznak, hogy hogyan van a szomszédban, vagy itt vagy ott. Nekünk a történelmet kell megfor­dítanunk, nekünk fel kell emelkednünk arra a történelmi magaslatra, amelyen Mátyás király korában élt a magyar nemzet, innen kell kiin­dulnunk és a hátrányokat kell helyrehoznunk. Bízó lélekkel, hittel, erővel és akarattal el kell érnünk, hogy a Kárpátok koszorúzta térséget tényleg be tudjuk tölteni és necsak hiú ábránd­kép legyen ez, amit hirdetünk. Mert szent meg­győződésem, hogy ha minden magyar családban átlag négy ember lenne, akkor száz év alatt nem férnénk el a Kárpátokon belül. Arra kérem a belügyminiszter urat, mél­tóztassék odahatni a minisztertanácson, hogy az állami javadalmak és jogosítványok 80%;át ugyancsak a sokgyermekes családok részére adják, hogy az iskolába járó tanulók, tekintet­tel a szülők társadalmi és vagyoni állására, olyan családokban, ahol három gyermeknél több van, a tanulmányi előmenetelt figye­lembe véve, az általános szabályok szerint min­den további nélkül tandíjmentesek legyenek. Ez a komoly családvédelem és abban is egyet­értek Szöllősi Jenő igen t. képviselő úrral, hogy fel kell menteni a sokgyermekes családo­kat a családvédelmi adó fizetése alól, mert az az ember és család, ahol sok gyermek van, megtette nemzetével és fajtájával szemben azt a kötelezettséget, amit mulasztás esetén semmi­féle családvédelmi adóval nem lehet pótolni. Abban a reményben, hogy ez a javaslat, bár az utolsó pillanatban, mondjuk, a huszon­negyedik órában jött, alkalmas lesz arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom