Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 12U. Azt jól tudjuk, hogy az adónovella adóeme­lést jelent, hogy ez a deficit megszűnjék. Ugyancsak ezt célozza a forgalmiadónak és az egyéb adóknak az emelése is, amelyek hivatva vannak az állami bevételeket szaporítani. De még így sem bizonyos, fog-e sikerülni, ami­kor most az; állami költségvetésből kivesszük ezt a tekintélyes öss>zeget, szem előtt kell tar­tani ugyanis, hogy a gazdasági helyzet sok kívánnivalót hagy hátra. Azt mindnyájan tudjuk, — aki nem gaz­dálkodik is, olvassa az újságokból — hogy már a télen elemi csapások voltak, mert a nagjr hó miatt sok kár esett, sok épület ösz­szedőlt, hosszú ideig egyáltalában semmiféle gazdasági tevékenységet nem lehetett foly­tatni. Most eljött a május, majdnem két hó­nap telt el és a két hónap alatt kellett volna a gazdáknak a gazdálkodáshoz szükséges ta­karmánymennyiséget öss'zegyüjteniök, mert május és június az a hónap, amikor a takar­mányféléken van a sor, később azután a sze­mes terményeken. (Meskó Zoltán: Akinek nincs gyermeke, annak nem olyan nagy baj ez!) Az időjárás azonban a takarmánytermést tönkretette és így bizony a gazdasági helyzet rosszra fordult ~s a gazdálkodás mindettől el­tekintve is nehézségekbe ütközik, megnehezíti mind a munkabérnek, mind pedig a közter­heknek emelkedése. így tehát nem lehetnek olyan vérmes reményeink, hogy talán az. adó­ból olyan összegek fognak befolyni, hogy még nagyobb összeggel járulhatunk hozzá ennek az alapnak a dotálásához. Minthogy pedig ez a helyzet, nem elegendő az államháztartás jövedelmét csak az adóbevé­telekre bazírozni, hanem takarékosságot kell folytatni, de nem ott. ahol nem lehet takaré­koskodni. Elismerem, van olyan tere az állami igazgatásnak, ahol a takarékosságnak most nincs helye, sőt az áldozatkészség maximumáig is el kell menni, de mégis vannak olyan helyek, ahol lehet takarékoskodni. Már a felhatalma­zási törvényjavaslat tárgyalásánál is előhoz­tam azt, hogy meg kellene vizsgálni az összes állami intézményeket és amelyek a gazdasági élet mostani struktúrája mellett túlméretezet­teknek vagy feleslegeseknek látszanak, azokat meg kellene szüntetni azért, hogy odafordítsuk ezeket a pénzeket, ahol azokra nagyobb szük­ség van. Természetes, hogy ez bizonyos nehéz­ségekbe ütközik, de mégis célszerű volna elvé­gezni, mert így sok érdek ütközik össze, vi­szont egy meglévő intézményt nehéz leépíteni vagy megszüntetni. Eá kívánok mutatni arra, hogy csak egy téren is — így például a nyugdíjak terén is — lehetne tekintélyes megtakarításokat eszkö­zölni, mert most már a zsidótörvény következ­tében megszűnt a munkanélküliség és az a helyzet, amikor az embereket erőszakosan el kellett mozdítani, hogy az állások megüresed­jenek. Most már jóformán azt mondhatjuk, hogy minden arravaló ember el tudott helyez­kedni és így nincs szükség arra, hogy munka­képes, használható embereket, akik még nem kívánnak nyugdíjba menni, erőszakosan el­küldjünk. Véleményem szerint sokmillió meg­takarított összeget jelentene ez, amire nagy szükség van. (Meskó Zoltán: Egy egészséges földreform, egy másik, milliókat jelentene az államnak!) A földreformra fel van véve bizo; nyos összeg és az folyamatban is van. (Meskó Zoltán: Csak a földreform nincs folyamaiban !) Ezt nem is kifogásoljuk. A szociális reformok is folyamatban vannak, azt sem kifogásoljuk. ülése 19 UO június 27-én, csütörtökön, 443 Egyszerre nem lehet mindent életbeléptetni. (Jandl Lajos: Az bizony!) Amiről ez a javaslat szól, az is már ország­szerte folyamatban van, csakhogy kisebb erő­vel és már ezzel a kisebb erővel is szép ered­ményeket lehetett elérni. Heves megyében meg is alakítottak egy Mátra-szövetkezetet, amely a háziipart is előmozdítja és egyéb téren f» működik már az eddigi kis erőhöz képest és ha most meglesz a nagyobb erő, amelv le van fek­tetve a javaslatban, akkor nagyobb eredmé­nyek is várhatók lesznek. (Meskó Zoltán: Kér­nek a hevesiek földreformot! Itt a levél!) A földreformot sem lehet máról-holnapra elin­tézni, mert a termelés rendjét is fenn kell tar­tani. A közmondás is azt mondja, hogy lassan járj, tovább érsz. (Meskó Zoltán: Közben le­sántul az ember! — Pándi Antal: Ma más a jelszó! — Meskó Zoltán: A dédapáink nevettek már, amikor ezt mondták! — Zaj. — Elnök csenget.) Itt van például egy telepesfalu He­ves megyében, a volt Károlyi-birtokon. Hanem lett volna időhöz kötve a telepes-házak felépí­tése, akkor sokkal olcsóbb és jobb házakat le­hetett volna felépíteni, ami a jutttatottaknak szolgált volna előnyére. (Meskó Zoltán: Ki ko­rán kel, aranyat lel — mondja a közmondás.) Ennél a javaslatnál különösen fontos a végrehajtás kérdése. Itt nincsen vagyoni ga­rancia, itt személyi garanciáról van szó, eze­ket a kérdéseket tehát csak olyanok tudják he­lyesen elintézni, akik a népet, jóformán még a nép gondolatát is ismerik. Ha olyanok fogják végrehajtani ezeket az intézkedéseket, akik tá­jékozottak a körülményekben, akkor nagyobb eredményeket fogunk elérni. Az én véleményem szerint nagyon alkal­masak erre a végrehajtásra a megyei auto­nóm szervek. Eddig is ezek fejtették ki az ed­digi kezdetleges szociális tevékenységet is. Kineveztek minden megyébe egy egyént, aki specialiter ezzel a kérdéssel foglalkozott. Ezek ismerik a közönséget mind a megye központ­jában, mind kint a járásokban, ele különösen ismerik a községeket a községi jegyzők. Ezek, mondhatom, hogy még a nép gondolatát js ismerik. Ha a végrehajtást reájuk bízzák. *— természetesen megfelelő segítséggel — akkor nem félek attól, hogy nem lesz megfelelő ered­mény. A végrehajtásnál természetesen alkalmaz­hatók volnának egyéb szervek is, mint pél­dául az állásnélküli tanítók vagy tanítónők és vannak olyan lelkészek is, akik ráérnek ez­zel a kérdéssel foglalkozni. Vannak azonban a földbirtokosok között is olyanok, akik ezen a téren nagyon felhasználhatók, amennyiben a birtokuk nem olyan nagy, hogy minden mun­kaidejüket elvegye és így ráérnek ilyen szo­ciális teendőkkel is foglalkozni, amelyekre azért volnának alkalmasak, mert már a gaz­dálkodás folyamán módjukban volt a nép szé­les rétegeit megismerni, tudják, hogy kinn hogyan kell segíteni és így legjobban előirá­nyozhatják azt a segítséget, amelyre az illető­nek szüksége van. A javaslat tárgyalása során s'zóbakerülta népszaporodás kérdése is. Ez igen fontos kér­dés és azáltal hogy a sokgyermekes családo­kat megsegítik, ezen a téren bizonyos ered­ményt érhetünk majd el. Ha nézzük a fejlő­dést, ha nézzük, hogyan alakul a népszaporo­dás kérdése, már évszázadokra visszamenő­leg láthatjuk a történelemből, hogy a kultu­ráltabb népek mindenütt és mindig lassabban, a kulturálatlanabb népek pedig gyorsbban 66*

Next

/
Oldalképek
Tartalom