Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
442 Az országgyűlés képviselőházának 12 h nag-yon fontos a minél szárazabb és minél jobb lakás. Van itt még valami, amit említenem kell, a betegségi biztosítás. A betegség ma a falusi emberekre óriási súllyal nehezedik, egy falusi embernek nem szabad betegnek lennie, mert akkor elviszi a kórház az egész kis vagyonkáját. (Ügy van! Ügy van!) Bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe, hogy ha már úgy fordul, a magyar falusi ember is lehessen beteg. Nem kívánóin neki, de ha már beteg, akkor ne vigyék el emiatt a kis házacskáját és a kis kertcoskéjét, a mint számtalan esetben előfordult. Megoldásra váró szociális kérdés a hadiözvegyeik, a hadiárvák és a hadirokkantak ügye. Hogyan lehet itt jó szellem és erős meggyőződés, amikor sokszor a képviselőnek kell veszekedni azért, hogy az a szegény hadiözvegy megkapja a havi öt pengőcskéjet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Az az álláspontom, hogy ebben a kérdésben úrnak, gavallérnak kell lenni. (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igazságosnak!) mert akkor visszajön az a jó szellem és az a virtus, amely ma bizony sok tekintetben hiányzik. T. Ház! Még valami nagyon bántja a falu népét: a sok perlekedés és veszekedés. Az Alföldön és az országban sok helyen városbírói intézmény van, ahova a peres ügyekkel mennek; ott mindjárt a legnyugodtabban, minden költség nélkül elintézik az ügyeket. (Maróthy Károly: Budapesten bevált!) Kérdem, nem lehet-e a békebíráskodást bevezetni a községekben, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy a kisebb ügyeket olcsón intézzék el és azok ne kerüljenek óriási költségekbe. (Jandl Lajos: Megvan! — Ellenmondások báli elől.) T. Ház! Még valami van, amit utoljára hagytam, az örkösödés kérdése. (Halljuk! Hulljuk!) Azt hittem, ebben a törvényjavaslatban intézkedés lesz arra nézve, hogy legalább azokban az esetekben, amikor valaki örökösök nélkül hal meg, az állam a vagyonából átvesz egy részt azon a címen, hogy nem voltak gyermekek és abból olyanok kapjanak, akiknek gyermekeiek vannak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez kellene!) Ezt nem látom a javaslatban, pedig, azt hiszem, az első szövegezésben benne volt. Én sokkal jobban szerettem volna azt az első szövegezést itt látni, (Maróthy Károly: Miért maradt ki?) mert azt mondom, hogy akinek nincsen gyermeke, az gondoljon olyanokra, akiknek van. Ezt diktálja a nemzeti együttérzés is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Katonát nem ad és örököl!) Nagyon örülnék tehát annak hogy ha már ebben a törvényben nem lehet, akkor egy másik törvényben igazságosan rendeznék az örökösödés kérdését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Inkább ebben!) T. Ház: Ennyit óhajtottam mondani, többet nem kívánok szólni. Azt hiszem, az egész javaslat arra van felépítve, hogy igazságot szolgáltasson, az elesetteket felemelje,^ az ellentéteket kiegyenlítse és szeretetet és békét adjon a magyarságnak. Ezzel a javaslattal a mi határainkon belül akarjuk az igazságtalanságokat megszüntetni, vannak azonban még olyan igazságtalanságok is, amelyeket Trianon zúdított ránk. Azt hiszem, ezeket a trianoni igazságtalanságokat legjobban és legkönnyebben úgy fogjuk megszüntetni, ha ebben az országban egy erőteljes nemzetet állítunk talpra, amely a maga kebelében már kiküszöbölte az igazságtalanságokat. (Helyeslés.) T. Ház! Nagy barátaink vannak; ezek a ülése 19 UO június 27-én, csütörtökön. maguk kebelében már elintézték az igazságtalanságokat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, le kell szögeznünk, hogy Németország, Olaszország és Magyarország ma is egy öszszefüggő tömb, egy tengely, amelyet Gömbös Gyula segített összekovácsolni. Mi kitartunk a tengely mellett, de vannak még kishitűek, akik félnek és azt hiszik, hogy a tengelypolitika talán nem jó nekünk. Gondoljunk azonban csak a Franciaország és Németország között létrejött fegyverszüneti szerződésre. Mindenki azt hitte, hogy rettenetes, erős fegyverszüneti feltételeket fognak a franciákra oktrojálni. E helyett igazán nemes, rendes és becsületes fegyverszünetet ajánlottak a németek a franciáknak. Talán éppen ezzel a fegyverszüneti szerződéssel mutatta meg Hitler vezér és kancellár legjobban az ő nagyságát, (Ügy van! Ügy van!) talán éppen ebben a fegyverszüneti szerződésben látszik legjobban az ő nagy zsenialitása, (Meskó Zoltán: Felülmulta önmagát!) mert ő nem a francia népet, hanem azt a zsidó liberális vezetőséget támadta csak, de a népet becsüli. (Ügy van! Ügy van! ) T. Ház! Mi nem vagyunk ellenségei, sőt hála Istennek, barátai vagyunk Németországnak. Ha Hitler vezér és kancellár az ellenséggel szemben olyan lovagias, azt hiszem, meg lovagiasabb lesz azokkal, akik az ő barátai és akik ki mernek mellette állani és igenis, elismerik az ő zsenialitását és nagyságát. T. Ház! Kernelem, hogy ezután a láncszem után még sok olyan törvényjavaslat f fog jönni, (Rapcsányi László: Minél hamarább!) amely igazságot hoz, sok olyan törvényjavaslat, amely hiányokat pótol, sok olyan törvényjavaslat, amely a magyar szíveket boldoggá teszi. Én azért fogadom el ezt a javaslatot, mert ezt is egy lépcsőnek tartom, amelyen haladva tovább fogunk építeni a magyar nemzetnek egy szép és egészséges házat. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot szátnosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Beniczky Elemér! (Maróthy Károly (gr. Festetics Domonkos felé): Dózsi, gyere át, mi is gratulálunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Beniczky Elemér képviselő urat illeti a szó. Beniczky Elemér: T. Ház! A családvédelmi alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása a szünet előtti időre maradt, amikor már a termés betakarításának gondja is előttünk Van és így egyáltalán nem lehet célunk a vita elhúzása, annál inkább, mert általánosságban a < Ház túlnyomó többsége szívesen fogadta a ; javaslatot. A magam részéről szintén nem kívánom a vitát húzni és csak röviden fogok hozzászólni, hogy megmondjam azt, amit a gyakorlati életet szem előtt tartva, a legszükségesebbnek tartok. Pénzügyi szempontból véve én nem osztozom abban az aggodalomban, mintha az erre a, célra előirányzott összegből^ nem lehetne szép eredményeket elérni. Ügy gondolom, hogy a kormányzat elment a pénzügyi helyzetet tekintve, a végső határokig és annyi öszszeget irányzott elő erre a célra, amennyire elkerülhetetlenül szükség volt. Nem kell elfelejteni, hogy deficites költségvetésünk van és így nem áldozhatunk olyan összegeket, amely összegek talán kívánatosak volnának. hogy' még nagyobb eredményt érjünk el. még így is nagyon bizonytalan, hogy ezt a deficitet hogy lehet eltüntetni a költségvetésből.
