Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

442 Az országgyűlés képviselőházának 12 h nag-yon fontos a minél szárazabb és minél jobb lakás. Van itt még valami, amit említenem kell, a betegségi biztosítás. A betegség ma a falusi emberekre óriási súllyal nehezedik, egy falusi embernek nem szabad betegnek lennie, mert ak­kor elviszi a kórház az egész kis vagyonkáját. (Ügy van! Ügy van!) Bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe, hogy ha már úgy fordul, a magyar falusi ember is lehessen beteg. Nem kívánóin neki, de ha már beteg, akkor ne vigyék el emiatt a kis házacskáját és a kis kertcoskéjét, a mint számtalan esetben előfordult. Megoldásra váró szociális kérdés a hadi­özvegyeik, a hadiárvák és a hadirokkantak ügye. Hogyan lehet itt jó szellem és erős meg­győződés, amikor sokszor a képviselőnek kell veszekedni azért, hogy az a szegény hadiöz­vegy megkapja a havi öt pengőcskéjet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Az az ál­láspontom, hogy ebben a kérdésben úrnak, gavallérnak kell lenni. (Helyeslés és felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Igazságosnak!) mert akkor visszajön az a jó szellem és az a virtus, amely ma bizony sok tekintetben hiányzik. T. Ház! Még valami nagyon bántja a falu népét: a sok perlekedés és veszekedés. Az Al­földön és az országban sok helyen városbírói intézmény van, ahova a peres ügyekkel men­nek; ott mindjárt a legnyugodtabban, minden költség nélkül elintézik az ügyeket. (Maróthy Károly: Budapesten bevált!) Kérdem, nem lehet-e a békebíráskodást bevezetni a köz­ségekben, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy a kisebb ügyeket olcsón intézzék el és azok ne kerüljenek óriási költségekbe. (Jandl Lajos: Megvan! — Ellenmondások báli elől.) T. Ház! Még valami van, amit utoljára hagytam, az örkösödés kérdése. (Halljuk! Hull­juk!) Azt hittem, ebben a törvényjavaslatban intézkedés lesz arra nézve, hogy legalább azokban az esetekben, amikor valaki örökösök nélkül hal meg, az állam a vagyonából átvesz egy részt azon a címen, hogy nem voltak gyer­mekek és abból olyanok kapjanak, akiknek gyermekeiek vannak. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon. — Maróthy Károly: Ez kellene!) Ezt nem látom a javaslatban, pedig, azt hiszem, az első szövegezésben benne volt. Én sokkal job­ban szerettem volna azt az első szövegezést itt látni, (Maróthy Károly: Miért maradt ki?) mert azt mondom, hogy akinek nincsen gyer­meke, az gondoljon olyanokra, akiknek van. Ezt diktálja a nemzeti együttérzés is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Katonát nem ad és örököl!) Nagyon örülnék tehát annak hogy ha már ebben a törvényben nem lehet, akkor egy másik törvényben igazsá­gosan rendeznék az örökösödés kérdését. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Inkább ebben!) T. Ház: Ennyit óhajtottam mondani, töb­bet nem kívánok szólni. Azt hiszem, az egész javaslat arra van felépítve, hogy igazságot szolgáltasson, az elesetteket felemelje,^ az el­lentéteket kiegyenlítse és szeretetet és békét ad­jon a magyarságnak. Ezzel a javaslattal a mi határainkon belül akarjuk az igazságtalansá­gokat megszüntetni, vannak azonban még olyan igazságtalanságok is, amelyeket Trianon zúdított ránk. Azt hiszem, ezeket a trianoni igazságtalanságokat legjobban és legkönnyeb­ben úgy fogjuk megszüntetni, ha ebben az or­szágban egy erőteljes nemzetet állítunk talpra, amely a maga kebelében már kiküszöbölte az igazságtalanságokat. (Helyeslés.) T. Ház! Nagy barátaink vannak; ezek a ülése 19 UO június 27-én, csütörtökön. maguk kebelében már elintézték az igazságta­lanságokat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, le kell szögeznünk, hogy Németország, Olaszország és Magyarország ma is egy ösz­szefüggő tömb, egy tengely, amelyet Gömbös Gyula segített összekovácsolni. Mi kitartunk a tengely mellett, de vannak még kishitűek, akik félnek és azt hiszik, hogy a tengelypolitika ta­lán nem jó nekünk. Gondoljunk azonban csak a Franciaország és Németország között létrejött fegyverszüneti szerződésre. Mindenki azt hitte, hogy rettenetes, erős fegyverszüneti feltétele­ket fognak a franciákra oktrojálni. E helyett igazán nemes, rendes és becsületes fegyverszü­netet ajánlottak a németek a franciáknak. Ta­lán éppen ezzel a fegyverszüneti szerződéssel mutatta meg Hitler vezér és kancellár leg­jobban az ő nagyságát, (Ügy van! Ügy van!) talán éppen ebben a fegyverszüneti szerződés­ben látszik legjobban az ő nagy zsenialitása, (Meskó Zoltán: Felülmulta önmagát!) mert ő nem a francia népet, hanem azt a zsidó liberá­lis vezetőséget támadta csak, de a népet be­csüli. (Ügy van! Ügy van! ) T. Ház! Mi nem vagyunk ellenségei, sőt hála Istennek, barátai vagyunk Németor­szágnak. Ha Hitler vezér és kancellár az ellen­séggel szemben olyan lovagias, azt hiszem, meg lovagiasabb lesz azokkal, akik az ő bará­tai és akik ki mernek mellette állani és igenis, elismerik az ő zsenialitását és nagyságát. T. Ház! Kernelem, hogy ezután a láncszem után még sok olyan törvényjavaslat f fog jönni, (Rapcsányi László: Minél hamarább!) amely igazságot hoz, sok olyan törvényjavas­lat, amely hiányokat pótol, sok olyan tör­vényjavaslat, amely a magyar szíveket bol­doggá teszi. Én azért fogadom el ezt a javas­latot, mert ezt is egy lépcsőnek tartom, ame­lyen haladva tovább fogunk építeni a magyar nemzetnek egy szép és egészséges házat. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot szátno­san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Beniczky Elemér! (Maróthy Károly (gr. Festetics Do­monkos felé): Dózsi, gyere át, mi is gratulá­lunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Beniczky Elemér képviselő urat illeti a szó. Beniczky Elemér: T. Ház! A családvédelmi alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása a szü­net előtti időre maradt, amikor már a termés betakarításának gondja is előttünk Van és így egyáltalán nem lehet célunk a vita elhúzása, annál inkább, mert általánosságban a < Ház túlnyomó többsége szívesen fogadta a ; javas­latot. A magam részéről szintén nem kívánom a vitát húzni és csak röviden fogok hozzá­szólni, hogy megmondjam azt, amit a gyakor­lati életet szem előtt tartva, a legszüksége­sebbnek tartok. Pénzügyi szempontból véve én nem oszto­zom abban az aggodalomban, mintha az erre a, célra előirányzott összegből^ nem lehetne szép eredményeket elérni. Ügy gondolom, hogy a kormányzat elment a pénzügyi hely­zetet tekintve, a végső határokig és annyi ösz­szeget irányzott elő erre a célra, amennyire elkerülhetetlenül szükség volt. Nem kell el­felejteni, hogy deficites költségvetésünk van és így nem áldozhatunk olyan összegeket, amely összegek talán kívánatosak volnának. hogy' még nagyobb eredményt érjünk el. még így is nagyon bizonytalan, hogy ezt a defici­tet hogy lehet eltüntetni a költségvetésből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom