Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 1940 június 27-én, csütörtökön. 441 kell. Aki itt akar ellcnzékieskedni, aki ezt akarja megakadályozni, az nem nemzeti politikát folytat, az végezheti a maga egyéni kisded játékait, de nemzeti politikát nem csinál. Miért olyan szükséges ez-a leendő szociális törvény? Azért, mert szerintem a legjobb honvédelmi törvény a szociális törvény. Nézzünk körül Európa államaiban. Nézzük meg Finnországot, Dániát, vagy Hollandiát. Miért olyan erősek, miért olyan kompaktak ezek az államok? Csak azért, mert a szociális kérdéseket már esztendőkkel ezelőtt megoldották. Esztendőkön keresztül építették ki a maguk szociális bástyáit, amelyek veszély idején óriási erőt, óriási páncéltornyot alkottak a nemzet testén. De amikor ez a törvényjavaslat fekszik most itt előttünk, bátor vagyok megkérdezni, hogyan fogjuk felépíteni ezt az egész struktúrát, hogyan fogjuk elosztani ezt a törvényjavaslatban megszabott összeget, hogy abból igazán áldásos eredmények származzanak 1 ! Őszintén megmondom, nagyon ajánlanám a kormányzatnak, hogy ennek a munkának az élére is teljhatalmú kormánybiztost nevezzen ki. Hiszen az utóbbi hónapokban láttuk, hogy azok a. munkálatok, azok az üzemek, amelyeket kormánybiztos vezetett, nagyszerűen haladták. Itt van Bonczos Miklós államtitkár úr ő méltósága, aki mint árkorcnánybiztos, nagyszerűen állta meg a helyét és igazán pozitív eredményt ért el. (Jandl Lajos : Várjuk meg a végét!) Nem adminisztráltak el semmit, minden odament, ahova a magyar társadalom kívánta juttatni. Ezért lenne nagyon helyes ide is kormánybiztost kiküldeni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert legyünk tisztában n,zzn\, hogy bármi módot válasszunk is a végrehajtásra, a kormánybiztos tudni fogja, hogyan kell azt csinálni és a végrehajtás is gyorsabb lesz. (Helyeslés a közép,en. — Szöllősi Jenő: És a kormánybiztos felelős lesz!) Különben annak lennénk kitéve, hogy a*z egész végrehajtás eredményessége tisztára a helyi közigazgatás ügyességétől fog függeni (Meskó Zoltán: Az meg ügyes ám így A^álasztások idején!) és megint tág teret fognak kapni azok, akik bizonyos protekciókkal rendelkeznek, megint tág tér nyílik majd a nagyapák, sógorok és komák számára. Ezt feltétlenül eliminálnunk kell e kérdés megoldásánál és tisztán és kizárólag az igazság és az érdemesség szempontjait kell figyelembe vennünk. (Helyeslés a szélsőbatoldalon.) T. Ház! Hogy juttatnunk kell, az tény. Magam is le kívánom szögezni ezt, hiszen éveken keresztül ezt az elgondolást hirdettem. Éppen ezért nagyon fáj, amikor a túloldalról Matolesy képviselőtársam állandóan a magyar földreformot feszegeti. Senki sem mondta azt, hogy erre nincs szükség. (Lili János: De miért nem csinálják meg? — Beniczky Elemér: Folyamatban van!) Ha vannak egyesek, akik ezt mondják, azoknak a szava ma már nem számít. (Meskó Zoltán: Azok már a múzeumban olvassák ezt!) Ne felejtsük_el, hogy az a magyar földbirtokostársadalom tett valamit ebben az országban. (Lili János: Már amelyik tett!) Kérdem igen t. képviselőtársaim, miért akarják mindig azt, hogy én szégyenkezzem azért, mert olyan őseim voltak, akik tettek valamit ebben 'a hazában, akik produkáltak valamit? Engedjék meg, hogy én büszke legyek arra, hogy egy ősöm egy akadémiát csinált az egész országnak, hogy Csurgón gimnáziumot csinált, nein a kiváltságos rendnek, hanem — amint beleírta az alapítólevélbe — egyenesen a magyar nép fiainak. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. Miért nem engedik, hogy erre büszke legyek? (Lili János: Nincs kifogásunk ellené! — Meskó Zoltán: Sőt!) Vannak hibák és én vagyok az első, aki ezeket ostorozom. Én is azt mondom, hogy aki őseinek tradícióját elhagyja, az ne számítson arra, hogy ebben a magyar államban komoly pozíciót tölthet be, de akik a maguk dolgát elvégzik, akik a kötelességüket teljesítik, azok igenis, száz százalékban olyan elbánásban részesüljenek* mint minden becsületes, rendes, dolgozó magyar állampolgár. Mást nem is akarok. De az bizonyos, t. Ház, hogy ha mi ma szociális kérdéseket feszegetünk, akkor a szociális igazságot vezessük be mindenhová és például kint a vidéken, a törvényhatóságolknál és a községeknél is ne mindig azokat állítsuk vezető helyre, akik ott bizonyos tekintéllyel rendelkeznek, hanem nézzük meg, hogy mennyire teljesítik a kötelességüket és csak azután beszéljenek az illetők. (Szöllősi Jenő: Hol vagyunk ettől?) Ne legyenek ma olyan emberek törvényhatósági bizottsági tagok vagy más minden bizottságban tagok, akik az adófizetést már csak hírből ismerik QÜgy van! jobbfelől.) vagy pedig a konvencióikat és a napszámokat csak nagynehezen tudják, nem tudom milyen bírói nyomásra megfizetni. (Szöllősi Jenő: Az üldözött vadak!) Ez helytelen. Higyjük el, ha az az alacsonyabb népréteg látni fogja a szociális igazságot, nem lesznek meg azok az ellentétek. Ha ebben az országban mindenkinek a számára egy igazság és egy _törvény lesz, akkor ez lesz a legideálisabb ország, s mindenki mindenkit becsülni és tisztelni fog. (Pándi Antal: Nem lesznek másodosztályú állampolgárok!) Én azt hiszem, aki engem ismer, tudja, hogy mindig elleneztem az* elsőosztályú és a másodosztályú állampolgárság intézményét, de eddig mindig, csak olyanok hirdették magukról, hogy ők másodosztályú állampolgárok, akik bizonyos okoknál fogva nem juthattak be az elsőosztályú állapo'lgárok közé. (Meskó Zoltán: Nem rossz ott az első osztályban !ï Az a magyar öntudat, az a, magyar virtus és a magyar becsület, hogy valaki nem is vitatkozik arról, hogy első- vagy másodosztályú-e, ő magyar ember és ez a fontos. (Rapcsányi László: Más vonatkozásban! — Pándi Antal: Nem erre céloztam! Más vonatkozásban!) '! T. Ház! A szociális ellátás alapján, azt hiszem mégis a házat kell venni. Nagyon kérném, hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék gondoskodni arról, hogy ha kimegyünk segíteni a faluba, akkor legelőször is a házépítéssel kezdjük és vigyázzunk arra, hogy a magyar emberek rendes, szép kis házakban lakjanak. (Meskó Zoltán: És egészségesebben! — Jandl Lajos: Ehhez földreform kell!) Képviselőtársam, a házépítésnek a földreformhoz semmi köze. (Jandl Lajos: Házat csak: teleikre lehet építeni! A levegőbe nem lehet!)) Én most a házépítéséről beszélek, a ház építését pedig szeretném, ha úgy szabályoznák rendelettel, hogy falun ezentúl csak olyan házat lehessen építeni, amelyhez legalább három lépcső vezet fel, amely tehát magasabb, ezáltal száraz, nem nedves; sőt még azt is szeretném,hogy lehetőleg egy szobát alápincézzenek. Utóvégre mindegy, hogy hol van a pince, a ház mellett-e, mint most rendesen, vagy a ház alatt, tehát igyekezni kell, hogy a dohos, vizes, egészségien lakások helyett száraz, meleg és egészség'es helyiségek legyenek. Mindenhol vannak gyermekük és éppen a gyermekek szempontjából 66
