Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
440 Az országgyűlés képviselőházának 124., a jobboldalon.) míg a tegnapi interpellációs napon zsúfolásig telve voltak a karzatok. Az egész ellenzék, a nyilaskeresztes párt is, zárt sorokban ült itt, most pedig üres karzatokat, üres padsorokat látunk, (Pándi Antal: És üres kormánypárti padokat!) mint bizonyítékát annak, hogy ebben az országban mennyit kiabálunk, mennyit szónokolunk es mennyire érdekelnek bennünket a haszontalan dolgok, (Meskó Zoltán: Csak egyes számban!) viszont menynyire irtózunk attól, hogy belemélyedjünk a Ikomoly szociális kérdések mélyébe, amely kérdéseken pedig áll vagy bukik Magyarország. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Sok beszéd hangzott el, idéztünk sok nagy magyart, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztalk. Én is szeretnék egyet idézni, akiről még kevés szó esett, de aki nekem és sok más magyarnak tanítómestere n volt. Gömbös Gyulára szeretnék utalni, aki a háború és a bethleni tíz gyászos esztendő után felrázta a magyar nemzetet a tespedtségből és rádiószózatában, amelyet akkor még a liberális zsidó sajtó igyekezett nevetségessé tenni, de amely sok millió magyar embernek felejthetetlen marad. először göngyölte fel ezt a kérdést és onnantól kezdve, ámbár lassan, de mégis elindult a magyar szociálpolitika a megoldás útján. A magyar törvényhozásban öt éve foglalok helyet és ez alatt az öt év alatt mindig ezeket a kérdéseket igyekeztem taglalni. Ez a mostani törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, mondjuk meg őszintén, egy kis láncszeme a nagy szociális törvényhozásnak és ezért el is fogadom, ámbár van egy csekély kifogásom. Tudniillik lehet, hogy vannak emberek, akik lassan, nyugodtan, higgadtan, inkább hosszabb idő alatt akarnak kérdéseket megoldani, míg mások a gyors megoldás hívei. Ezen vitázni lehet; hiszen ha Európában körülnézünk, látunk államokat, ahol nagyon gyors megoldásokát csináltak és látunk olyanokat, ahol lassabban, nyugdtabban mentek a dolgok. Most azonban egy pár év távlatából láthatjuk, hogy azok az államok tettek jól és azok az államok jártak a helyes vágányon, amelyek gyors elhatározás sal fogtak hozzá a kérdéseik megoldásához. (Igaz! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Pándi Antal: Őszinte hang!) Ez a kis törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, másfél évtizede foglalkoztatja a magyar kormányzatot. Másfél évtizedig gondolkoztunk azon. hogy azokat a dübörgő elemeket, amelyek egész Európán végigszáguldanak, megfékezzük, vagy gátat építsünk azoknak a problémáknak, amelyek reánk szakadr.iak és amelyekkel szembe kell néznünk. Másfél évtized kellett hozzá, de én igazán örülök, hogy végre itt vagyunk és azt remélem, hogy ezek a javaslatok, amelyek most jönnek, miüél hamarosabban a megvalósulás stádiumába jutnak, mert ha majd késlekedünk, mert ha mi itt késlekedünk, — minden esztendő késést jelent — minden esztendő közelebb hoz bennünket a zuhanáshoz, a mélyponthoz, (ügy van! a középen! — Turchányi Imre: A késés behozhatatlan!) NáXunk sokszor hibák történnek — f ezt mindeiiiki tudója — és nem is a kormány részéről, mert míg az a törvény végigmegy a maga útján, míg a megvalósulás stádiumába jut (Egy hang a közéven: A felsőház kétszer visszaküldi!) különböző megfontolásokkal, meggondolásokkal hosszú idő telik el. Itt van a zsidótörvény, amely a legújabb törvény. Jelenleg; minden ezen fordul meg. Itt is a szociális érzék hiányát kell megállapítanom. Mindenki tudja, nem azért állok itt, hogy a zsidókat megvédjem, ülése 19W június 27-én, csütörtökön. (Derültség.) de ha már egy zsidótörvényt csinálunk, azt is a szociális igazság szerint csináljuk meg és ne előbb azt a kis falusi szatócsot és azt a kis trafikost fogjuk meg, hanem fogjuk meg Chorinékat, Vidáékat és társaikat. (Élénk helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon.) Itt kell kezdeni. A szociális kérdéseket akarjuk beleneveli,.« az emberek lelkébe, akkor legfőbb törvény, hogy mindenki tegye meg a kötelességét. Amikor halált kiáltunk minden valutasíberre, akkor nézzük azt is, hogy Biró Pál a valutát kisíbolja és kimegy az országból, de ugyanakkor a családja ittmarad és kitűnően él, — (Piukovich József: Lóversenyezik!) ló versenyezik vagy nem tudom, mit csinál, de mindenesetre nagyon jól él, minden gond nélkül — ugyanakkor pedig azt a szegény kis cselédet, aki egy villát ellop magának, hogy otthon dolgozhasson vele, 14 napi elzárásra ítélik. Keressük az igazságot itt is. Én nyugodtan megmondhatom, mert azt hiszem, mindenki tudja rólam, hogy nem függök senkitől, nem Vagyok sehol sem igazgatósági tag, nem tartozom semmiféle ejtőernyős kompániába, akik leestek különböző jó igazgatói székekbe, (Derültség.) nem tartozom sehová és öt esztendő óta talán jobb úton, simább úton mehettem volna, (Meskó Zoltán: Én is így vagyok 25 év óta!) de mentem a göröngyös úton, mentem azzal a sokszázezer Ids magyar emberrel, (Pándi Antal: Itt a helye köztünk!) akiken őszintén segíteni akartam. (Krancz Raymimd: Rossz helyen ül a képviselő úr! — Felkiáltások jobb felől: Jó helyen ül!) Én azon a helyen vagyok, t. képviselő tár saim t amelyről lelkiismeretem azt súgja nekem, hogy ott a helyem. (Éljenzés a jobboldalon és a kö zépen.) Én nem szoktam cégérek alatt politizálni, nem szoktam jelszavakkal politizálni, én igazságot és őszinteséget kérek és adok mindenkinek. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Krancz Raymund: Hiába kéri!) En falusi ember vagyok, nem tagadom, büszke vagyok rá. Ha az ember végigsétál a magyar falukon, látja, mennyi szociális probléma, mennyi szociális baj van. Történtek intézkedések, ezekből a láncszemekből sok megvalósult, hiszen Gömbös Gyula óta valójában megoldottak már kérdéseket, de ha az ember így végigmegy a falun, látja azokat a kis házakat s látja azt a szegénységet, amely nem csupán attól függ, hogy van e valami kis jövedelme vagy vagyonkája, hiszen nevelési színvonala, kultúrája, műveltsége még nagyon alacsony nívón van. Ezt kell fokozni, növelni, mert ne higyjük azt, hogy mi egy törvénnyel korszakot tudunk teremteni, rendszert tudunk változtatni. Nem tudunk. Ide nevelés kell, hosszú éveken át tartó nevelés és képzés és a fiatalok összefogása és vezetése egy úton. Csak így tudjuk célunkat elérni. Nézzünk szomszédainkhoz, az olaszokhoz és németekhez, milyen nagy eredményeket értek el, (Meskó Zoltán: S milyen becsületes fegyverszünetet csináltak!) nem törvényekkel, hanem olyan programmal, amely fel volt építve és amelynek során évről-évre pontos Marschrutával tudták, hogy mit kell megcsinálniuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Itt is az kell!) Az idők rohannak és nekünk sietnünk kell. Nagyon örülök annak, hogy maga a törvényjavaslat is megállapítja, hogy a korszellem és az uralkodó gazdasági felfogás hatása alól hazánk sem mentesítheti magái. Végre egy olyan szó, amely valójában kormányprogramm és amelyet minden magyarnak támogatnia is
