Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 12 h. ülése 1940 június 27-én, csütörtökön. 439 gítséget. A felsorolt esetekben közel 15 millió volt a kieső munkanapok száma és 400.000 betegségi esetnél kellett megállapítani a keresetképtelenséget. (Pándi Antal: Hány mezőgazdasági munkás volt köztük!!) Egy év alatt közel 75,000.000 pengő folyt be ezekbe a társadalombiztosító intézményekbe. (Szöllősi Jenő: 24 százalék rezsivel! — Tauffer Gábor: Ez a lényeg, hogy mibe kerül!) Igen t. képviselőtársam, én mindig: ahhoz szoktam hozzászólni, amihez értek és ha valamit mondok, azért helytállók; de ha azt méltóztatik mondani, hogy az Oti.-nál 24 százalék a rezsi, akkor ne méltóztassék tőlem rossznéven venni, ha azt hiszem, hogy ezt a számot a képviselő úr éppúg-y nem tudja pontosan, mint ebben a pillanatban én, annak ellenére, hogy az előadói székben tíz esztendővel ezelőtt egy ilyen javaslat előadója voltam. (Meskó Zoltán: Hallottunk házszámokat már máskor is!) Házszámokat nem mernék mondani. (Tauffer Gábor: Rosszul van informálva a képviselő úr!) Elnök: Tauffer képviselő úr ne zavarja folyton a szónokot, mert nincs joga hozzá. (Meskó Zoltán: Csak patikajoga van! — Derültség.) Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Nagyon jól tudom azt, hogy a kormánynak nem ez az első, sem az utolsó szociálpolitikai törvényjavaslata, amellyel a Ház elé lép, éppen ezért azt kérem az igen t. miniszter úrtól," méltóztassék figyelemre méltatni az Actio Catholiea országos _ elnökségének több esztendővel ezelőtt benyújtott nagyszerű családvédelmi javaslatát, amely címében mondja, hogy mi a törvényhozás feladata a család- és erkölcsvédelem fokozottabb kiépítésének szolgálatában. Biztos tudomásom van róla, hogy a kormány már akkor konszideráeió tárgyává tette az Actio Catholicának ezt a kiválóan felépített munkáját. Sajnos, nincs időm részleteiben vele foglalkozni. A tervezetben foglalt egyik-másik kívánságot részben rendeleti; részben törvényhozási úton sikerült is már megoldani. Kérésem csak az, méltóztassék ezt a javaslatot tovább is tárgyalás alapjává tenni. Mondottam már, hogy egy törvényjavaslat keretében nem lehet minden szociális kívánságot megoldani. Még a meglévő családok boldogulását sem lehet elérni, ezért azt kérem a kormánytól, hogy egy más javaslatban, társadalmi osztályra való tekintet nélkül teremtse meg a családalapítási lehetőségét, könnyítse naeg az^ indulási lehetőségét annak a fiatal generációnak, amely fiatal generáció családot akar alapítani. Itt, ebben a parlamentben a gyermekvédelemről, a nemzetszaporodásról beszélni nem is kellene. nem akarok még ismétlésekbe sem bocsátkozni, de mindannyian tudjuk, hogy micsoda hatalmas nagy nemzeti érdek, hogy ezek az új házastársak családot alapítsanak és hogy minél nagyobb legyen egy-egy családban a gyermekáldás. Az egész társadalmi életünk a házasság intézményén alapszik. Ennak a házasság intézményének folyománya a család, a család viszont alapsejtje a társadalomnak és a nemzetnek. Nagyon jól fogta meg a kormányzat a kérdést azzal, hogy először a családon akar f segíteni, mert minden további lépés csak ezután következhetik. Én tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt tettem egy javaslatot, amelyben kértem az igen t. kormányt, hogy ezt a családalapítás indulásának lehetőségát könnyítse meg, tegye anyagi megsegítéssel lehetővé. Az igen t. akkori pén/; ügyminiszter úr — nem tudnám megmondani ki volt, de itt ült az első széken -— el is fogadta javaslatomat, azonban a háborús iclŐk, majd más honvédelmi érdekek és még más magasabb érdekek kielégítése, úgylátszik, ennek a mar elfogadott javaslatnak a megvalósítását még mindig elodázta. Javaslatomat megismétlem egészen röviden, nem olyan részletesen mint annakidején. Azt kértem a kormánytól, méltóztassék társadalmi rétegenként megfelelő családalapítási kölcsönt vagy segélyt adni a nősülendő családfőknek. Ha kölcsönről van szó, a törlesztés a harmadik év végén kezdődjék, ha közben egy gyermek született, akkor a törlesztés csak a hatodik év végén kezdődjék, ha még egy gyermekáldás következett be, akkor a törlesztés a kilencedik esztendő végén kezdődjék, ha pedig egy harmadik családtag is született, akkor ez a kölcsönösszeg a maga teljes egészében engedtessék el. Nagyon természetes, hogy ez jelentékeny összegeket igényel. Aki a törvényjavaslatot és annak nagyszerű indokolását elolvasta, azt tudja, hogy ez^ nem illik bele a visszatérő segélyezési akcióba, ezért arra kérem a kormányt, hogy következő elgondolásába iktassa bele a mostani családok megsegítésén kívül a jövendő családok alapításának támogatását is. Sajnálatomra, időm lejárt. Szerény, rövid felszólalásomat azzal zárom, — hogy az előadói székből sok esztendővel ezelőtt nagyon fiatal fejjel, kevesebb élettapasztalattal (Meskó Zoltán: De tüzesebben!) és kevesebb parlamenti tapasztalattal, azt mondottam az egyik szociális törvényjavaslat tárgyalásánál: ha a ma. korát jellemezni akarnám, talán a legjobban azzal jellemezném, hogy... Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Csak két mondatot még. Elnök: Nem lehet, nem tehetek kivételt. akkor mindenki kérhetné. Homonnay Tivadar: Kérek két perc meghosszabbítást. (Egy hang balfelől: Nem lehet! Nyolcórás ülés van!) Elnök: Méltóztatnak a két perc meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Homonnay Tivadar: Akkor azt mondottam, hogy a szociális problémák megoldásának a korát éljük. Ma nagyobb élettapasztalattal, nagyobb parlamenti gyakorlattal azt mondom, hogy ma is a szociális problémák korát éljük és azt fogjuk élni mindaddig, amíg emberek élnek a földön. Szociális problémák lesznek mindenkor, de azokat a problémákat, amelyek éppen adottak és sürgősek, igyekezzünk szívvel és nagy adag szociális érzéssel megoldani. En azt látom, hogy ez a törvényjavaslat ezt célozza, ezért fogadom el örömmel és készséggel a javaslatot, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szól következik? (Meskó Zoltán: A betegségbiztosítást is elfogadtuk tíz évvel ezelőtt egyhangúlag. Ma sincs meg!) Nem Meskó képviselő úr következik szólásra. (Derültség.) Megay Károly jegyző: Gróf Festetics Domonkos. Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Szomorú szívvel állok fel ma itt, hogy ehhez a szociális javaslathoz szóljak, mert bár a szociális kérdés ma Magyarország egyik legsúlyosabb problémája, mégis ezek a szép márványfalak csak úgy ontják az érdektelenséget, (Igaz! Úgy van!